Az 1857-ben kiadott díszes kötet a könyvtár alapítója, a 195 éve született Somogyi Károly gondozásában jelent meg.

1857-ben Ferenc József osztrák császár és magyar király feleségével, Erzsébettel Magyarországra látogatott. A Szent-István-Társulat az uralkodópár tiszteletére egy díszalbum kiadását határozta el, amelyben árpádházi Szent Erzsébet életével kapcsolatos írásokat szándékoztak megjelentetni. Alapvetően a névazonosság motiválta, hogy Erzsébet királynét Szent Erzsébet legendájával köszöntsék, de a témaválasztást a két Erzsébet között fellelhető egyéb hasonlóságok is alátámasztották. Szent Erzsébet, a magyar királylány, rövid életének nagyobbik részét német földön, Wartburg várában élte le mint Lajos, Thüringia és Hessen őrgrófjának menyasszonya, majd felesége. (Thüringiai Szt. Erzsébetként tisztelet övezi kedves személyét mind a mai napig.) Erzsébet bajor hercegnőként lett a császár felesége s így Magyarország királynéja.

Az album megvalósítására rendelkezésre álló idő -mint általában- meglehetősen rövid volt, ezért a kiadó hamar lemondott arról, hogy az igényes tartalommal összeállított kötethez eredeti illusztrációkat készíttessen. A kiadvány gondozásával megbízott Somogyi Károly feladata ekkor kezdődött igazán. Mivel egy évvel korábban Szent Erzsébetről több könyv is megjelent Németországban, felkereste ezek kiadóit, hogy a képek átvételének lehetőségeiről tárgyaljon. Georg Wigand, lipcsei kiadó megengedte, hogy a nála megjelent metszetek alapján készüljenek a képek az Erzsébet-albumhoz. (Wigand adta ki 1856-ban a wartburgi vár falfestményeinek másolatait tartalmazó kötetet és azt a Szent Erzsébet életrajzot is, amely szintén gazdagon volt illusztrálva. Gaber és Richter Drezdában el készítette az utánmetszéshez szükséges rajzokat, sőt a díszcímlap és néhány metszet fémbe vésését is, a többi acélmetszet a rajzok alapján Pesten készült.

A kötet Szent Erzsébet élettörténetét közli a wartburgi vár falfestményeinek másolataival együtt. Az album fő része Szent Erzsébet legendája, úgy, ahogy azt a XVI. században egy névtelen karthauzi szerzetes lejegyezte. Az ún. Érdy-kódexben fennmaradt kéziratot betűhíven közölték. A nyomatáshoz egyedi, a kézírás és az ősnyomdászok betűinek sajátosságait ötvöző betűkészletet készítettek. Az album a korabeli magyar nyomdászat csúcsteljesítménye, a színes nyomással készült könyvek között igényessége miatt sokáig példaértékűnek számított. A dúsan aranyozott, színes lapokat Kocsi Sándor nyomdafelügyelő kézi nyomással készítette. Egy korabeli feljegyzés megemlíti, hogy az egyes színek nyomtatása között a száradáshoz szükséges időt úgy rövidítették le, hogy a nyomdában (nyáron!) éjjel-nappal fűtöttek.

Az Erzsébet-album, amelyből mindössze 112 példány készült, a Somogyi-könyvtár számára különösen értékes, hiszen a kötet gondozásával Somogyi Károlyt bízta meg a Társulat. Így az ő személyes sikere és ügyes tárgyalásainak eredménye is a német fél készséges együttműködése, a német művészek önzetlen segítsége.

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet

(Volume VI. The Drama to 1642. Part II. Cambridge, University Press, 1910)

A kötet korábbi tulajdonosai miatt különös figyelemre méltó, jóllehet, az angol dráma történetén belül is csupán a második részt tartalmazza.

A címlap jobb felső sarkában fekete tintával írva: Leo Donáth 1911 bejegyzés olvasható. A könyv előzéklapján egymásra ragasztva két ex libris szerepel, a felső könyvjegy keskenyebb, de az alatta lévő metszet lenyomatát így is teljesen takarja. A felső ex libris fekete-fehér nyomású, színpadias beállításban két figurát ábrázol. A baloldali férfi szája nyitva, mintha az artikulációra különösen figyelve beszélne, jobb kezében egy szál virágot emel magasra. Köntöse japán [kínai?] írásjelekkel díszített. Ezt a távol-keleti vonást erősíti a kép balszélén ‘leengedett’ leporello, amelyen egymás alá festett/metszett betűkkel olvasható az EXLIBRIS felirat.

A leporellón a tulajdonos neve latinos formában szerepel: Stephani Horváth iun. (azaz: ifj. Horváth István). Szinte fekete árnyékként áll a deklamáló figura háta mögött a Halál. Köpenye ugyanolyan bő, mint a főfiguráé, az arc helyén azonban egy csontváz koponyája látható, jobb kezében tőrt emel. Az exlibriseken gyakran szereplő haláltánc témát itt színjátszó figurákban rajzolta meg a grafikus.

Ez a kötet a szegedi egyetemi, legendás Hamlet-előadást rendező, tragikus sorsú, tehetséges ifj. Horváth Istváné (1922–1941) volt. Az exlibrist – egy másik, ugyancsak színjátszás tematikájú metszettel együtt – Haranghy Jenő készítette ifj. Horváth István 19. születésnapjára. [Hont Ferenc leírása szerint: „ … a távolkeleti (japán-kínai) színpad egy sajátos szokását eleveníti meg szimbolikusan. Itt a súgó, aki egyúttal ügyelő is, nyomon követi fekete kámzsában a színészt, hogy szerepe közben súgással segítse: a végszót bemondja és a különböző színpadi kellékeket átnyújtsa neki.” [In: Ifj. Horváth István: Örök színház. Budapest, 1942. p. 260]

A könyv tulajdonosának életpályája mindkét értelmezést megengedi. Ifj. Horváth István már sárospataki diákként érett színházi produkciókat hozott létre, a szövegkönyveket ő dolgozta át, ő rendezte a darabokat (Liliomfi, Az ember tragédiája, III. Richárd), melyekben játszott is. Madách és Shakespeare drámáját angol nyelven adta elő a pataki diákok színjátszó csoportja. Tizenhét évesen tanulmányt írt ‘Shakespeare in Hungary’ címmel, amelyet a kollégium vezetése díjjal jutalmazott 1939-ben. Egész élete az ‘örök színház’ körül forgott, a színjáték elméleti kérdéseit kutatta, több mint 300 kötetes szakkönyvtárat gyűjtött, külföldi útjai is színháztörténeti, ‘színjátéktudományi tanulmányutak’ voltak.

Tudatosan készült a rendezői pályára, melynek országos visszhangot kiváltó első és egyben utolsó állomása a Szegedi Egyetemi Színjátszó Társasággal életre keltett Hamlet-rendezés volt a Városi Színházban 1941. április 1-jén. A társaság a már Nobel-díjas rektor, Szent-Györgyi Albert és az esztétika professzora, Sík Sándor védnökségét és támogatását élvezve alakult meg, e neves egyetemi tanárok figyelemmel kisérték a próbákat is. A korszerűen rendezett, zajos sikerű előadás Kolozsvárott is vendégszerepelt májusban. A nyári szünetben ifj. Horváth István a második évad rendezéseire, irodalmi összeállítások mellett két magyar ősbemutatóra is készült: Petőfi Sándor Tigris és Hiéna című színművét és Németh László Bethlen Kata című történelmi drámáját akarta színre vinni az egyetemi színjátszókkal. A varázslatos egyéniségű, kivételesen felkészült fiatalember terveit azonban magánéleti drámája meghiúsította. 1941. október 17-dikén szerelmével, Tóth Katával (a Hamlet előadás Gertrudisával) együtt önként a halált választották.

De kinek az ex librise búvik meg az ő könyvjegye alatt, kié volt korábban a drámatörténeti kötet? A kézírásos névbeírás szerint 1911-ben Leo Donáthé. Ifj. Horváth István könyvjegyét lefejtve egy terrakotta színnel nyomott, mitologikus figurákat ábrázoló kőnyomat tárul elénk, Donáth Leó exlibrise, amelyről az is megtudható, hogy könyvtárának 517. kötetébe ragasztották.

Donáth Leó (1888–1941; sportvezető, irodalomtörténész, műfordító) Budapesten és Oxfordban járt egyetemre, bölcsészeti és államtudományi doktorátust is szerzett. Irodalomtörténészként az angolszász regény kialakulását kutatta, Samuel Richardson műveiről több értekezést írt. (Tanulmányai alatt a legjobb magyar rövidtávúszók egyike volt, az 50 yardos gyorsúszásban csúcsot állított fel, oxfordi színekben versenyezve kétszer legyőzte az olimpiai bajnok Halmay Zoltánt is.) Az I. világháború előtt megszervezte a Műegyetemi Athlétikai és Football Club (MAFC) világhírű úszógárdáját, utána pedig a Magyar Úszó Szövetség ügyvezető elnökeként hatalmas része volt a magyar úszósport, különösen a vízilabda fejlesztésében. A Nemzetközi Amatőr Úszószövetségnek 1920-tól haláláig főtitkára és pénztárosa volt.

Nyelvtudása, munkabírása és szervezőkészsége eredményeként 1924-ben kezdeményezésére alakult meg az Európai Úszó Liga, melynek haláláig főtitkára volt. Ugyancsak az ő kezdeményezésére szervezték az Európa-bajnokságokat, közreműködésével Budapesten került megrendezésre első ízben ez a versenysorozat 1926-ban. 1929-ben létrehozta a hatos vízilabdatornát, 1932-ben pedig a minden olimpiai verseny után megrendezendő, világrészek közötti váltóversenyeket. A nemzetközi úszószövetség -érdemei elismeréséül- Donáth Leó-vándordíjat alapított, melynek mindenkori védője az olimpiai bajnok vízilabdacsapat.

Donáth Leó 1941. február 1-jén halt meg, lehet, hogy könyvei antikváriumba kerültek, itt találhatott rá az angol dráma történetével foglalkozó kötetre az angolul kiválóan tudó, a drámáért, a színházért rajongó, fiatal egyetemista ifj. Horváth István, így kerülhetett a 19. születésnapjára (1941. február 19.) készült exlibris a kötet előzéklapjára.

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet

Encyclopédie méthodique ou par ordre de matières par une société de gens de lettres, de savants et d’artistes (Paris, Plomteux, Liège : Panckoucke, 1782-1832) – a mű egy 217 és fél kötetet számláló gigantikus alkotás.

1750 novemberében 8000 példányban lát napvilágot a Diderot és d’Alembert nevével fémjelzett Nagy Francia Enciklopédia Prospektusa, mely elsősorban a leendő előfizetők meggyőzését tűzi ki célul. Sikerrel, hiszen az 1751 és 1772 között 28 kötetben megjelent enciklopédia a XVIII. század legnagyobb könyves vállalkozásává növi ki magát. A felvilágosodás szimbóluma lesz, mely egyrészt szerves egésszé gyúrja kora tudományosságának eredményeit, másrészt híven tükrözi a „világosság századának” szellemiségét.

A tulajdonosok halála után Charles Joseph Panckoucke szerzi meg a kiadói jogokat, aki 1776 és 1780 között öt pótkötettel és két kötet névmutatóval egészíti ki az eredeti művet.

Mindeközben megszületik egy új enciklopédia terve: egy „módszeres” enciklopédiáé, amely – az első mű szerzői és művük iránt érzett minden tisztelet mellett – kijavítja az elkövetett hibákat, pótolja a hiányzó szócikkeket és beilleszti a legújabban keletkezett fogalmakat, egyértelmű kapcsolatot teremt az összetartozó szövegek és ábrák között, mely utóbbiak számát ésszerűen igyekszik csökkenteni. Diderot Prospektusa után 30 évvel, 1780-ban Panckoucke megkapja az engedélyt a megvalósításhoz.

A kiadó egy tartalmában és formájában tökéletes enciklopédiát készül megjelentetni. 1781-ben az általa kiadott Mercure de France hasábjain 27 szakszótárt ígér (84 kötetben, bár ezek kisebbek, mint a Diderot féle kötetek) 7 kötetnyi illusztrációval. Tankönyvszerű munkákról van szó, melyek módszeresen tárgyalják az adott tudományterületet, majd ábécé-rendben következik a témához tartozó szótári rész. Panckoucke szakít tehát a nagy előd módszerével: úgy gondolja, hogy az egész enciklopédia tartalmát egy betűrendbe soroló rendszer akadályozza az olvasót az összefüggések meglátásában – a mű felépítésének a tudományok belső rendszerét kell tükröznie!

 

Panckoucke enciklopédiája nehezen tudott előbújni a nagy előd árnyékából. Mára korának legteljesebb tudományos adattáraként tartják számon, mely különösen szerkezetében és modern tárgyalásmódjában előremutató. Az egyes szótárak között a természeti és egzakt tudományok kapnak kiemelt hangsúlyt. A mintegy ezer közreműködő az enciklopédisták új generációjának képviselői: nem annyira elméleti tudósok, mint gyakorlati szakemberek, akik szinte kézen fogva vezetik az olvasót az egyes tudományterületek ösvényein.

Könyvtárunk alapítója, Somogyi Károly enciklopédikus könyvtárának polcain mindkét mű kötetei ott sorakoznak.

Megnézem a katalógusban

Párbeszéd a két világrendszerről … vagy röviden emlegetve: a Párbeszéd, eredeti olasz címén „Dialogo sopra i due massimi sistemi del mondo” először 1632-ben Firenzében látott napvilágot. Jelentős mű, amely összefoglalja a két világrendszerhez fűződő ismeretanyagot úgy, hogy a kor tekintélyes és népszerű fizikusa idős korában hitet tesz a kopernikuszi világkép mellett – amihez nem kevés bátorságra volt szükség. Könyvtárunkban az egyik későbbi, latin nyelven s Leidenben, 1699-ben kiadott példánya található meg. (Systema cosmicum in quo dialogis IV. de duobus maximis mundi systematibus – Frederic Haaring és David Severin által) – Bizonyítva – még a tiltás ellenére is a népszerűségét, tudományos érdemét.

A Galilei-per ítéletének három fő pontja volt: kötelezték heliocentrikus tanainak visszavonására; börtönbüntetésre ítélték, mely ítéletet később házi őrizetre változtattak; majd betiltották a „Párbeszédek”-et, és eltiltották az írástól. Az ítélet nem nyilvános részében minden művét betiltották, azokat is, amelyeket a jövőben szándékozna kiadni, de az ítélet eme pontját később nem tartatták be.
Galilei a házi őrizet első időszakát Ascanio Piccolomini sienai érsek házában töltötte, jó körülmények között, később megengedték, hogy visszaköltözzön saját firenzei kertes házába. Öregsége nyugalomban telt, és 1642. január 8-án hunyt el természetes halállal.

Igaz, hogy tanait az inkvizíció bírósága előtt a beteges, megkínzott öregember visszavonta, de mind saját kora, mind az utókor számára sokkal lényegesebb, hogy leírta azokat. A mű formai érdekessége, hogy a régi görög írók hagyományait követve három szereplő beszélgetésének formájában közli gondolatait. Az egyik szereplő magát Galileit reprezentálja, a másik egy elfogulatlan laikus, a harmadik az ókori iskola nem túl éles eszű követője, akit meg kell győzni. A beszélgetés négy napon át folyik, tehát a mű négy napra tagolható. – Erre találunk célzást Németh László színművében, amikor az inkvizíció bíróságának ügyvivője egy, a tárgyalást megelőző magánbeszélgetés alkalmával kijelenti, hogy eltekintenének a bíróság előtti megjelenéstől, ha Galilei egy ötödik napot írna művéhez, amelyben tisztázná az előzőekben leírt „félreérthető kijelentéseit”.
A mű jelentőségén nem csorbít, hogy téves állítást is tartalmaz: az árapály jelenségét ugyanis Galilei a Nap és nem a Hold hatásának tulajdonítja.

Galilei cenzúrázott műveit 1718-ban újra kiadták. Hamvait 1737-ben a firenzei Santa Croce bazilikában, szent földben, újratemették. 1741-ben formálisan rehabilitálták, 1758-ban pedig a heliocentrikus elméletet tanító könyveket törölték a tiltott könyvek listáját tartalmazó Index Librorum Prohibitorumból.

II. János Pál pápa 1981. július 3-án egy bizottságot hozott létre, melynek célja az volt, hogy behatóan megvizsgálja az idők folyamán „Galilei-ügyként” emlegetett per problémakört. 1992. október 31-én, 359 évvel Galilei tárgyalása után, a pápa nyilvánosan megkövette Galileit az üldöztetésért s a sérelmek miatt, és megsemmisítette az inkvizíció elmarasztaló ítéletét.

Megnézem a katalógusban

Tudósítás az Európa és Magyarország számára történelmi jelentőségű hadieseményekről

Az egyleveles nyomtatvány 1686 őszének két fontos eseményéről ad hírt: Szeged és Pécs városának töröktől való visszavívásáról.

A tudósításban az olvasható, hogy ’Szeged, a hajdani, pompás szabad város nem csupán nagyszámú népessége miatt volt ismert, hanem mint élénk kereskedelmi központ is, emiatt Konstantinápolyból [a mai Isztambulból] is felkeresték előkelő kereskedők, akik azután itt le is telepedtek. A város nem volt fallal körülvéve, csupán töltés/földsánc és árok övezte, kastélya mégis jól védett és korának egyik legerősebb vára volt; Szulejmán szultán erősítette meg először téglaépítménnyel. … Szeged 1552-ben esett el, attól kezdve a török iga alól nem szabadult’.

Az európai keresztény hatalmak összefogásával indított, felszabadító háborúban – a kulcsfontosságú Buda visszavívása után – 1686 őszén Szeged visszanyerése volt a cél. Az alakulatok számadatainak leírása után az október elején kezdődött hadműveletekről számol be a tudósítás, ami a sáncra kitűzött fehér zászlóval magát megadó török sereg Temesvár irányába való elvonulásával ér véget.

A győzelem örömét fokozta a hír, hogy a császári csapatok Pécs városát is visszavívták a töröktől. A tudósító erről az eseményről itt csak rövidebben ír. Érdekesen mutatja be Pécs városát: ’Ez a Pécs – jóllehet, korábban püspöki székhely volt, mégis – alaktalanul épített [formátlan] város volt, a Dráva és a Duna között fekszik, Szulejmán császár egy csepp véráldozat nélkül 1543-ban foglalta el és a keresztény templomokat mecsetekké építtették át.’ A szegedieknél lényegesen véresebb harci események leírásával zárul a tudósítás.

A lap közepét az eseményeket ábrázoló, két rézmetszet tölti ki. Felül Szeged (Segedin) képe, középen a város, előtérben csatamező, amely a török/tatár és a császári seregek október 20-ai, sorsdöntő ütközetét tárja elénk. Alatta Pécs (Fünfkirchen) látképe, a seregek a városfalon kívül foglalják el állásaikat.

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet

Megnézem a katalógusban