Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Szalai Judit műfordító Fredrik Backman Mi vagyunk a medvék című trilógiáját ajánlja. Mindig is bensőséges kapcsolatot ápoltam a könyvekkel. Négyéves koromban tanultam meg olvasni, és onnantól nem volt megállás. Ma sem tudom elképzelni, bármilyen fáradt is legyek este, hogy ne olvassak még el lefekvés előtt pár oldalt. És állandó könyvvadászaton vagyok. Napi szinten olvasok könyvajánlókat, újabb és újabb kincsekre lesve, pedig tudom, sohasem fogom magam utolérni. Backman trilógiájára azonban kerülőúton bukkantam. Nem csupán a könyvek iránt érzek olthatatlan szerelmet, de a filmek és sorozatok is állandó lázban tartanak. Böngészésem közben figyeltem fel egy tévésorozatra Mi vagyunk a medvék címmel. Az ajánlóban kiszúrtam, hogy a sorozat könyv alapján készült, és már rohantam is a könyvtárba. Ha egy filmnek vagy sorozatnak irodalmi alapja van, szeretem először a könyvet elolvasni, hogy fantáziámat ne befolyásolja a készen kapott kép. A leírás alapján könnyed szórakozásra számítottam: két város rivalizál egymással, központban a jéghokival. Kisvárosi romantika, némi sporttal fűszerezve – laza, pihentető élményre készültem. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Az első oldalak – továbbmegyek, első szavak – után rögtön láttam, hogy ez valami más lesz. Ki ez a Backman? – gondoltam. Ja, hogy az Ovés fickó (első pillantásra ugyanis nem kötöttem össze a nevet az ismert és filmen is többször feldolgozott Az ember, akit Ovénak hívnak című könyv írójával)! És ahogy haladtam oldalról oldalra, úgy szippantott magába a történet, a karakterformálás, a hangulat. Az első kötet végéhez közeledve – ahogy fel-felnevettem magamban, vagy épp a szívem facsarodott össze, sőt néha még a könnyeimmel is küszködtem –, tudtam, hogy az egész trilógiának a polcomon a helye, hogy újra olvashassam, másnak is kölcsönadhassam, vagy csak úgy jólessen ránézni néha. Ahogy a megannyi karakter sorsát követtem a két ellenséges kisváros rivalizálásának hátterében, a legnagyobb felismerés az volt bennem, hogy a svéd embereknek – akikről hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy anyagi jólétben, nyugalomban, tisztességben élnek – mennyire ugyanazok a hétköznapi egyéni és társadalmi problémáik, mint nekünk. Ugyanúgy küzdenek az előítéletekkel, erőszakkal (családon belül és kívül), rasszizmussal, korrupcióval, ugyanúgy lehetnek anyagi gondjaik, ugyanúgy vágynak az elfogadásra és a szeretetre. Backman stílusa lenyűgöző. A helyenként költőien szép, máskor pedig húsba vágóan éles és nyers, időnként csupán egy-egy szóval belénk maró mondatai irodalmilag is nagy élményt nyújtanak. És hadd említsem meg a kiváló fordítást. Jómagam is műfordító lévén különös érzékenységgel és igen kritikusan vizslatom a fordításokat, de Bándi Eszter igazán kitűnő munkát végzett. Meleg szívvel ajánlom Fredrik Backman Mi vagyunk a medvék könyvsorozatát mindenkinek, aki szívesen mélyül el az emberekről, kapcsolatokról, gyűlöletről, megbocsátásról és szeretetről szóló izgalmas, fordulatos regényekben. Fredrik Backman trilógiája kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

Soós Kata hírszerkesztő, rádiós műsorvezető egy poszt-apokaliptikus helyzetet bemutató történetet, Margaret Atwood Legvégül a szív című regényét ajánlja.

Mindig is szerettem egy kicsit elszakadni a valóságtól, áthelyezni magam mások élethelyzetébe, belegondolni abba, hogy ha nem ilyen lenne a világunk, hogyan élhetnénk. A most 84 éves kanadai írónő, Margaret Atwood regényei mindig ilyen világokba kalauzoltak el. Szinte az összes könyvét olvastam már, de a Legvégül a szív egy olyan poszt-apokaliptikus helyzetet mutat be, ami felettébb elgondolkodtatott. Kint háború, éhínség, fosztogatás zajlik, és felajánlják a választást: beköltözhetsz egy helyre, ahol az egyik hónapban mindened megvan, és gyönyörű házban élsz a pároddal, étel-ital adott, de a másik hónapban börtönbe kell vonulnotok, elválasztva, és dolgozni kell, hozzájárulva ezzel a közösség jó működéséhez. Mindent ezen a helyen termelnek meg, még az állatok is a falakon belül születnek.  Természetesen emellett bejön pár szerelmi szál is, ami bonyodalmakat szül, de engem az fogott meg, ha mindez valóság lenne, vajon mit választanék. Szeretem, ha egy könyv történetén el lehet gondolkozni. Margaret Atwood egyszerűen, érthetően fogalmaz úgy, hogy nem lehet letenni a regényét. Nagyon szeretek olvasni, de természetesen vannak könnyebb és nehezebb olvasmányok számomra is. Ez a könyv pont olyan, hogy amikor kinyitja az ember, megnyílik egy másik világ, egy másik történet kapuja, az olvasó belép, és csak akkor lép ki, amikor letette a könyvet. Ami nagyon tanulságos a Margaret Atwood könyvekben, hogy mindig győz az igazság. Lehet, hogy sok kerülő úttal, sok nehézségen át, de végül az igaz szerelem megmarad, az élet pedig helyreáll. Ebben a történetben az erkölcs győz, de látni benne, ahogy az egyén küszködik: a jó vagy rossz oldalra álljak. Tulajdonképpen sokszor van ilyen az életben is. Fontos, hogy jó döntést hozzunk. Az írónő fantáziája valami zseniális, ezzel pedig az olvasó fantáziája is fejlődik, növekszik. A Legvégül a szív címadásról azt hihetnénk, hogy a szerelem lesz a középpontban, én is ezt hittem. De nagyon csavaros módon ki fog derülni, hogy más értelme van ebben a regényben. Mindenki, aki elolvassa épp úgy meg fog lepődni, mint én. Margaret Atwood Legvégül a szív című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Kiss Mónika, a Szegedi Orczy István Általános Iskola tanítója, eTwinning nagykövet Carsten Henn A könyvsétáltató című regényét ajánlja. Amikor gyerek voltam, sokszor olvastak nekem esti mesét. Akkoriban – ez ma már furcsának tűnhet – hétfőnként nem volt műsor a televízióban. Ez volt a Mi meseidőnk. Olvasáskor ki kellett javítanom a játékból félreolvasott szavakat, én pedig jókat nevettem az átalakult meséken. Talán ez volt az első élmény, amely az olvasás felé vitt. Ahogy telt az idő, szoros barátságot kötöttem a könyvekkel. Alig várom, hogy elmerüljek bennük. Tanítóként szeretném, ha minél több kisgyerek megtapasztalná az élményt, lelkes olvasóvá, könyvtárlátogatóvá válna. „Jól csak a szívével lát az ember…” Ki ne ismerné Exupéry gondolatát? A legutóbbi könyv után hozzátenném: Jól csak a szívével olvas az ember. A szép történetek hidak a szívünk felé: ott új életre kelnek, saját élménnyé alakulnak. Akkor szeretek igazán egy könyvet, ha magam előtt látom a cselekményt. Beindul a képzelet mozim. Carsten Henn A könyvsétáltató című műve esetében éppen ez történt. A főszereplő Carl Kollhoff, a Könyvsétáltató. Az idős úr könyvesbolti alkalmazott, aki nap mint nap könyveket visz házhoz ügyfeleinek. Ők nem egyszerű kliensek. Egy csodavilág lakói, akik mintha jól ismert klasszikusok hősei lennének. A Könyvsétáltató nevet adott nekik. Feltűnik Mr. Darcy, Herkules, Harisnyás Pippi. Mindegyiküknek megvan a saját története. Akkor bontakoznak ki igazán, amikor Carlhoz csatlakozik Sasa, a kislány. Barátokká válnak, majd együtt járják a zsebkendőnyi méretű városközpont utcáit, hogy mindenkinek a számára megfelelő könyvet ajándékozzák. Sasa kedves és ötletteli egyéniségével, remek, egyben néha zavarba ejtő kérdéseivel utat talál a könyvre várók szívéhez. Kibontakoznak saját történeteik, a megoldásra váró élethelyzetek, kérdések, amelyek megválaszolásra várnak. A két barát akcióba lendül. Bár a könyv elején úgy tűnhet, mintha hőseink külön, magányos szigeteken élnének, valójában nem így van. Meséjük, sorsuk összefonódik, végül mindannyian ott állnak a Könyvsétáltató mellett, amikor neki lesz szüksége támogatásra. A könyvsétáltató csodálatos történet barátságról, közösségről, segítségnyújtásról, olvasásról, történetekről. Mindenkiéről. A sajátunkról. Carsten Henn A könyvsétáltató című műve a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Czeglédi Ibolya tehetséggondozó zenetanár, a Triola Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója Michelle Marly Maria Callas, a díva című kötetét ajánlja.

A közelmúltban szembejött velem Michelle Marly Maria Callas, a díva című regénye. E könyv olvasása alatt jutottak eszembe tehetséggondozó zenetanárként: milyen összetett készségek, mennyi kitartó munka, szerencse kell mindahhoz, hogy egy zenész eljusson a világhírnévig.

Hegedűsként a Pál Tamás vezette Salieri Kamarazenekar tagjaként a 90-es években több alkalommal lehetőségem volt Európa rangos színpadain az akkori világklasszis operaénekeseket az első pultból kísérni.

„Testközelből” láthattam mindazt a mérhetetlen alázatot, azt az idegfeszültséget, ami a fellépéseiket megelőzte.

Az énekes függ a karmestertől, a zenekartól. Ő a főszereplő, de egyenrangú kollégaként tekint az őt kísérő együttesre, hiszen a produkció egésze múlik az összjátékukon. Tapasztalatból mondhatom, a legmagasabb szintre jutott énekesek a legalázatosabbak a próbákon.

Miután az énekes van a fókuszban egy opera-előadáson, így a fizikai, lelki, hangi felkészültsége legjavát kell minden egyes alkalommal mutatnia. A „díva” egy árucikk, akit értékesítenek a menedzsereik.

A történet 1957 szeptemberétől indul, a Velencei Filmfesztivál csúcspontjától. A díva korának legnagyobb szopránja, tökéletes a színpadon, de ennek nagy ára van. A hangja fokozatosan veszít erejéből, ezért szünetet szeretne tartani, amit sem az operavilág, sem a menedzser férje nem fogad el. Ebben a felfokozott érzelmi, művészi válságban találkozik Arisztotelész Onászisszal, a görög származású hajómágnással. A könyv a közel egy évtizedes szerelmi románcukat helyezi fókuszba, amelynek Jackie Kennedy vet véget. Az összetört szívű asszony tovább játssza a végzet asszonyát. Számomra az epilógus az igazi érdekesség.

Ezt a könyvet szeretném ajánlani mindenkinek, akit érdekel egy 53 évet élt, Amerikában született görög származású szoprán énekesnő regényes élete, akinek aktív pályafutása az 1941–1974 közötti időszakra tevődött. Callas, az isteni díva, az opera koronázatlan királynője volt, aki Athénban kezdte énektanulmányait, és színészileg a neorealista rendező Luchino Viscontinál képezte magát.

Michelle Marly Maria Callas, a díva című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Farkasné Pap Erika csellóművész, könyvtárpedagógus és tanár Farkas Dezső Te csak maradj című verseskötetét ajánlja. Tanárságom és a hangversenyeken való szerepléseim mellett egy majdnem tízezer dokumentumból álló kottatárat is vezetek a Király-König Péter Zenei Alapfokú Művészeti Iskolában. Be kell vallanom, inkább kotta-, mint betűolvasó vagyok. Az időbeosztásom nehezen engedi meg a könyvolvasást, esetleg a nyári hónapok alkalmasak, hogy egy nagyobb lélegzetű könyvet a kezembe vegyek. Van mégis egy könyv, amit szinte mindennap a kezembe veszek. Néhai apósom, Farkas Dezső verseskötetét szeretném ajánlani. A benne lévő költemények a fárasztó napok esti csendjében útmutatóul szolgálnak nekem, és remélem, az olvasóknak is. Ezek az alkalmak kizökkentenek a napi mókuskerékből, egy kicsit másfajta gondolkodásra sarkallnak. Szinte hallom apósom hangját, ahogy a verseken keresztül szól hozzám. Egyik-másik költemény kis lélegzete alkalmas, hogy a rendelkezésre álló minimális időkereten belül maximális tartalommal teljességet adjon. Rövid ideig ismerhettem személyesen a költőt, de már az első pillanattól összekötött minket a családi köteléken túl, a zene, az éneklés és a hit. Farkas Dezső Kiskundorozsma kántor karnagya volt, a Hozsanna kórus alapítója és haláláig a vezetője. Tanárától, Sík Sándor piarista atyától, költőtől, műfordítótól kapta első instrukcióit, és vált érdeklődő költővé. Verseit a tisztaság, az örök optimizmus hatja át. Alkalmasak az esti elmélkedésre, valamint elkísérnek és átkísérnek minden nehézségen. Csodálatos olvasni a messzeségből Dezső bácsi Nagyszombat című versének sorait: „Ki képes nélküled érteni az egészet, ki tudja, mi a sírnak titka? A csend ott bent mit akar lent? S mily csodálatos az enyészet.” Ezek a kérdések természetesen költőiek. A mai ember válaszai mégis egyedivé, korszerűvé varázsolják ezt a költeményt. Hálával tartozom a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárnak, hiszen a Farkas Dezsőről elnevezett szavalóverseny védnökei, házigazdái lettek, és az idén már 27. alkalommal rendezték meg e nagyszabású seregszemlét – emléket állítva evvel Farkas Dezső életének és munkásságának, valamint e nemes vetélkedéssel a versek olvasásának és elmondásának szeretetére ösztönzik a legkisebbeket. Farkas Dezső Te csak maradj című verseskötete a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.