Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Zs. Sejtes Györgyi, az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét ajánlja.
Hatévesen tanultam meg olvasni, vagyis ekkor kezdtek értelmet nyerni a betűsorok. A jelentések megértését ma is folyamatosan gyakorlom, tanítom.
Kisiskolás korom óta szeretem a fehér lapokon a fekete tintát, a nyomtatott könyv illatát, azt az izgalmat, hogy milyen utakra, milyen világokba jutok, kikkel találkozom az olvasásút során. Ahogy becsukom a könyvet, ez csak látszólag ér véget, valami vagy valaki mindig velem marad…
Hegyes-dombos vidéken, tóparti faluban, szilaj szabadságban nőttem fel, ahol kora tavasztól késő őszig mindig történt valami izgalmas. Fára másztunk, bunkert építettünk, barlangokat fedeztünk fel, csónakáztunk, tóban úsztunk, „hegyekben” tekeregtünk, lovas kocsit hajtottunk, „élet-halál harcot” vívtunk egy-egy tavi zsombékosért, vagy csak egyszerűen együtt figyeltük, ahogy kiscicák születtek.
A téli időszak nem kedvezett a „bandázásnak”. Ahogy közeledett a karácsony, bekuckóztunk, lenyugodtunk, csodát vártunk. Máig hálás vagyok szeretett édesapámnak, aki a Jézuska nevében minden évben könyvet is csempészett az ajándékok közé.
Kilencéves lehettem, amikor a karácsonyfa alatt az Egri csillagokat találtam. Neki is kezdtem azonmód az olvasásnak. A leíró részeken hamar túljutottam, de a második fejezet közepén kimentem egy kis édességért a konyhába. Amikor visszatértem, a könyv édesapám kezében volt, aki úgy olvasta, mintha először találkozott volna a történettel. Kértem, adja vissza az ajándékomat, de hiába. Végül is meglestem, hogy mikor megy ki ő is a szobából ügyes-bajos dolgait intézni, és újra megkaparintottam a könyvemet. Ez így ment két álló napig a karácsonyi ünnepek alatt; egymás kezéből kapkodtuk az Egri csillagokat, amit azóta jó néhányszor elolvastam, hiszen négyévente tanítom a gyerekeknek.
Édesapám már nincs köztünk, de a sors kegyeltjének érzem magam, mivel életem párja folytatja a csodatevést, minden évben könyv is kerül a fa alá, amit aztán bekuckózva, finomságokat ropogtatva egymás kezéből kapkodunk, kivéve, ha véletlenül ugyanazt ajándékozzuk a másiknak, mint például Szilasi László Tavaszi hadjáratát. Csodák márpedig vannak!
Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.
