Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Tráser László újságíró Mező Gábor A sajtó megszállása: besúgók című kötetét ajánlja az olvasók figyelmébe.
Ez a könyv a sajtó „einstandolásáról” szól, de főként a Kádár-diktatúra időszakára, az író- és újságíró-társadalom megtörésére, megnyerésére, illetve az emigráció megfigyelésére, bomlasztására, lejáratására figyelmez.
Szerepelnek benne olyan újságírók, akiket be sem kellett szervezni – önként és „dalolva” írták a jelentéseket, akár naponta is, ha kellett. Mások, mint amilyen Rényi Péter, a Népszabadság egykor nagy hatalmú főszerkesztő-helyettese, vagy a Farkas Mihály parancsnokolta, utána Czinege Mihály uralta Magyar Néphadsereg hadnagya, Vitray Tamás kétségtelen kivételes sztár-riporter, és persze sokan, sokan mások is a médiából…
De csalétkekkel, jutalmakkal is rávettek „sajtó-munkásokat” a besúgásra (ilyen volt Peterdi Pál, Kutasi Kovács Lajos, Várkonyi Tibor, meg mások, és persze nem kevesen olyanok is, akiket megzsaroltak, megtörtek). Erre példa Mező Gábor könyvében Csurka István és Tar Sándor írók, vagy Esterházy Mátyás, Esterházy Péter édesapjának története.
Egy dolog biztos: Kádár János és Aczél György vezetésével ördögi, de kétségtelenül szakértelemmel, vélhetőn előző életükben gyakorolt gondossággal működtetett rendszert építettek fel, akit lehetett, beállítottak a sorba, illetve ha emigráns volt, megpróbálták hazacsábítani. Kevés igazi ellenálló vagy kívülálló maradt – ők világítótoronyként tűnnek fel e könyv lapjain – hangsúlyozza Mező Gábor.
A 20. századi magyar sajtó nem volt kivétel Európa vagy Amerika viszonylatában, de valószínű (biztos!) a világ egyetlen országának médiamunkásai jellemzői alól sem.
Lehet erkölcsi álláspontot vállalni és akár megvetéssel is utóbb visszanézni, de nem szabad feledni, hogy sok megkísértett „jelentőnek” egzisztenciája múlott döntésén: vállalja vagy sem a szolgálatot.
Ma ítélni róluk vagy más, hasonló helyzetbe kerültről kockázatos erkölcsi döntés. Lehetett semmitmondó jelentést is küldeni, mint Csurka tette. A média mindig kitüntetett figyelemmel kísért munkahely, azok voltak a legnagyobb bűnösök, akik beszervezték és jelentésre kényszerítették őket. De hangsúlyos, hogy legalább annyira kellene ismerni jelentéseiket, mint a szerző, aki rendkívül érdekes, olvasmányos könyvet követett el.
