Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Schwimmer-Tóth Tímea, az SZTE Alma Mater alumni referense, valamint a Szegedi Mályvapont önkéntes vezetője Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényét ajánlja.
Mióta az eszemet tudom, szeretek olvasni, imádom a könyveket, és csak ritkán tudok úgy kijönni egy könyvesboltból, hogy ne kelljen megvenni valamit, amit egyszerűen nem lehet otthagyni.
Anyukám óvónőként, nagymamám gondozónőként nagy hangsúlyt fektetett a mesélésre. Bár apukám téeszben dolgozott, volt könyv otthon bőven. Ő is, és anyukám is rendszeresen olvasott.
Amikor kisgyerekként néptáncra jártam, egy házban volt a próbánk és a makói gyerekkönyvtár. Emlékszem, amikor felfedeztem azt, hogy a könyvtárba egyedül is járhatok már, a szünetekben vagy próbák után gyakran odavezetett az utam. Nagyon barátságos és varázslatos helyként él bennem. Volt kedvenc helyem, fotelem, könyvtáros nénim…
Filmekből, zenékből, könyvekből mindenevő vagyok, nehezen tudok egyet kiválasztani, szinte lehetetlennek tűnt ez most is. Sok dilemma és szűrő után versenyben maradt Bodor Ádám, Dragomán György, végül pedig Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című könyvére esett a választásom. A generációm regényének érzem, remekül reflektál a 2010-es évek Magyarországára. Szinte letehetetlen, beszippant az első pillanattól fogva, mégsem mondanám könnyed olvasmánynak. A cselekmény több szálon fut. Van egy történet a történetben, amiben szintén van egy külön történet. A keretregény 2013/17-ben játszódik, a „betétregény” 1986-ban egy tüdőgondozóban. Végül szépen egymásra épülnek a különböző rétegek, és hagymahéjként alkotnak majd végül egy egészet. Egy felelősséget vállalni nem tudó ember szemüvegén látjuk ezt a világot, aki körül van véve szeretetteljes, de diszfunkcionális kapcsolatokkal, kifulladt szerelmekkel, barátságokkal, széthulló családokkal és elhallgatott vagy elfeledett történetekkel. Őszinte, esendő és összetett figurákkal találkozunk, és valahol mindenkit meg lehet érteni, még ha nem is tudunk sokukkal azonosulni, vagy akár elítéljük a viselkedésüket.
Nagyon jól komponált történet. Összefonódik a múlt, a jelen és a jövő. Ezt már a cím is zseniálisan jelöli, ahogy a múltból ered a jövőre vonatkozó hiány. A regény címe egy, a történetben szereplő festmény címe is, valamint a mű végén a főhős további pontosítást is ad: „Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.” Elmúlt és meg nem valósított énjeink épp úgy határoznak meg bennünket, viszonyunkat a világhoz, a többiekhez, mint az, akik valójában vagyunk.
Nem venném el azt az örömet senkitől, hogy ki-ki megélje, ahogy a könyv végére összeáll minden, és fény derül a titkokra.
Talán a regény egyik legfontosabb üzenete számomra a cím adta tételmondat mellett, hogy a legtöbb gondunk a kommunikáció hiánya, a szőnyeg alá söpört problémák, az elhallgatott történetek miatt van, holott hiába teszünk úgy, mintha minden rendben lenne, ezek a felszín alatt befolyásolják a viselkedésünket, és hatással vannak arra, hogy mennyire találjuk a helyünket a világban.
Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regénye kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból.
