Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Petró Annamari közösség- és rendezvényszervezéssel foglalkozik, a szegedi Tricikli Fesztivál alapítója és főszervezője, valamint a vajdasági Malomfesztivál és a szegedi THEALTER Fesztivál programszervezője, emellett a Szegeder.hu Alapítvány projektmenedzsere. Szeret túrakajakozni a Tiszán, és biciklivel járni Szeged utcáit és tereit. Gion Nándor Virágos katona című kötetét ajánlja.
Anno az egykori Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválon, ahol rendezvényszervező szárnyaimat bontogattam, rajongva meséltem Roli barátomnak, már nem is emlékszem, melyik könyvről, amire csak annyit reagált, hogy: „Olvastál már Gion Nándort? A Virágos katonával kezdd!” Így kezdődött a kapcsolatom Gion Nándorral és a Latroknak is játszott tetralógiával, amely egy család történetén keresztül visz végig minket a 20. század első felén. A regénysorozatot olvasva megismerkedünk egy többnemzetiségű közösség, a svábok, szerbek és magyarok lakta Szenttamás mindennapjaival. Egyszerre realista, történelmi és családregény, amely meseszerűen tár elénk egy mágikus világot.
A tetralógia első része a Virágos katona, főszereplői az itt még kamasz Rojtos Gallai István, egy álmodozó, házi bálokon fellépő citerás; a barátja, Csoszogó Török Ádám zsivány; Rézi, a sváb molnár talpraesett lánya, és persze képet kapunk barátaik és családjaik boldogságkereséséről, szenvedéseiről, valamint a megmaradásért folyó küzdelmükről a Monarchia utolsó éveiben.
Természetesen a címadó „Virágos katona” is szerepet kap: ő a szenttamási kálvária festményeinek egy alakja, sárga virággal az egyenruháján, aki kilóg a többi alak közül. Mintha kilépne a képből, egyedül az ő arca más, mint a többieké, s mintha mosolyogna Krisztus mögött. Erre a kálváriadombra jár fel többek között Rojtos Gallai az eseményeket szemlélni, a helyzetről és a világ történéseiről elmélkedni.
Többet sajnos nem mondhatok a cselekményről, mert nem szeretném elvenni az olvasói élményt, amit én kaptam a Virágos katonától: magával ragadott a történet misztikussága és egyben realitása is.
Amikor először olvastam, az egyik résznél szerettem volna a sarokba hajítani a könyvet, de szerencsére épp egy könyvtári példány volt nálam, így végül nem tettem meg – idejét se tudom, mikor éreztem ezt utoljára könyv olvasásakor. Másrészt a szereplők ábrázolása is megfogott: egy-egy rész olvasása után elképzeltem, hogyan jelennének meg a valóságban a karakterek, eljátszottam a gondolattal, hogyan lehetne megvalósítani színpadon vagy filmen a könyvet.
Gion Nándor Latroknak is játszott tetralógiája a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.
