Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Lévainé Kovács Marian magyar–történelem–spanyol szakos tanár, az MCC Szegedi Képzési Centrum nyelvtanára, független tanár, a Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért Csongrád-Csanád vármegyei nagykövete Carlos Ruiz Zafón A szél árnyéka című regényét ajánlja.
Számomra az olvasás, a könyvekkel való kapcsolat sokrétű és kora gyermekkoromtól folyamatos egyéni és közösségi élmény. Szeretek én is magam lenni a könyvvel, ugyanakkor legalább ennyire fontos számomra, hogy egy könyvet például a gyerekeimmel, most már az unokáimmal közösen lapozgatunk, olvasgatunk, meséket olvasok nekik. A kisközösségi formán túl pedig létezik számomra az olvasásnak az a módja, amikor olvasókörben, baráti társaságban beszélünk elemző, értelmező eljárással egy-egy irodalmi alkotásról.
Mesterségemből adódóan nem meglepő, hogy egy spanyol, katalán író regényét ajánlom olvasásra nem szakmai „kötelességből” vagy elköteleződésből, hanem azért, mert olvasásélményem alapján megalapozottnak látom a véleményt, miszerint Carlos Ruiz Zafón a legnépszerűbb spanyol író Cervantes után. Szerencsés a magyar olvasó, hogy szinte teljes életműve olvasható anyanyelvünkön.
Nem olyan magasságokba törekszik, mint a hazánkban szintén népszerű Vargas Llosa vagy Gabriel García Márquez, mégis oda ér el úgy, hogy közben sokakat meghódít zseniális történeteivel. Különösen igaz ez A szél árnyéka című, 2001-ben publikált könyvére, mely Az Elfelejtett Könyvek Temetője négykötetes sorozatának első darabja. Bár a regény Los Angelesben íródott, igazi spanyol helyszín, légkör, kor és szereplők kelnek életre benne.
A főszereplő Daniel Sempere, egy könyvkereskedő fia, akinek életét kamaszkorától követhetjük nyomon Barcelona egészen misztikus helyszínein. Daniel rejtélyes és kikerülhetetlen módon lesz birtokosa egy könyvnek – amelynek címe „A szél árnyéka” –, ez pedig a későbbiekben meghatározza sorsát. A szél árnyéka egyszerre három regénynek is a címe: azé, amelyet mi olvasunk, azé, amelyet Daniel olvas a regényben. A harmadik „regényt” pedig a spanyol társadalom olvassa a saját közelmúltjáról, a spanyol polgárháborút követő Franco-korszakról.
