Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Hekáné dr. Szondi Ildikó, Szeged Belváros önkormányzati képviselője, a Közélet Kávéházi Esték Alapítvány alapítója Heka László Így volt (vagy mégsem) című kötetét ajánlja.
Az első olvasási élményem, az a Nagy indiánkönyv volt. Alsó tagozatos voltam, amikor pedagógus szüleim adták a kezembe. Nagyszüleinkkel együtt laktunk. A nagymamám szobájában volt egy gyönyörű zöld cserépkályha, a mellé bújva olvastam elvarázsolódva, éjszakába nyúlóan, minden szabadidőmben.
Korszakaim voltak…, mindig volt egy kiválasztott szerzőm. Hosszan tartott a Verne-korszakom, minden fellelhető könyvet elolvastam tőle. Aztán a Pöttyös könyvek sorozata, majd a Csíkos könyvek következtek. Középiskolás koromban Zola regényeit faltam.
Előfelvételisnek vettek föl a jogi egyetemre, azzal az előírással, hogy valahova el kell helyezkednem. Könyvtárba kerültem, amit annyira megkedveltem, hogy majdnem pályát is váltottam. „Lubickoltam” ez alatt az egy év alatt, nagyon nekem való munkának éreztem. Ez lett a Márai-korszakom, mert a legtöbb olvasó abban az időben az ő könyveit kereste, én pedig kíváncsi voltam rá, miért ennyire népszerűek. Megértettem…
Az a könyv, amely napjainkra kiemelten fontos számomra, az férjem, Heka László Így volt című regénye. Laci főleg összehasonlító jogi cikkeket és tanulmányokat ír, de ez a könyve a kivétel. Ez egy dokumentumregény, amely a délszláv háború hiteles lenyomata, hogy ő hogyan élte meg a háború előtti és alatti időket, hogyan alakult az ő, és barátai élete a háború következtében. Így emlékezik: „Ezt a háborús helyzetet úgy kell elképzelni, hogy napközben dolgoztunk 3-4 óráig a munkahelyükön, este pedig a kollégáim fegyvert ragadtak, felmentek a hegyre és bombáztak bennünket. Ők a „harc” miatt nem aludtak, mi meg a félelemtől. Másnap reggel folytatódott a munka, egymás mellett dolgoztunk, mintha mi sem történt volna.”
Számomra az Így volt című regény minden sora óriási mélység és érték a közelmúltban történtekről, de valószínűleg nem csak nekem, mert több kiadást is megért itthon és Horvátországban egyaránt.
Laci viccesen szokta mondani, hogy ez a könyv az ő „Sorstalansága”… Úgy érezi, hogy kötelessége volt megírni, ahhoz pedig ragaszkodott, hogy bizonyos távlatból írja le az eseményeket, amikor már nem olyan frissek az élmények.
Jó ideje már csak azokat a könyveket olvasom, amelyeket a személyes érintettség miatt nem lehet kihagyni, de gyűlik azoknak a könyveknek a hada is, amelyeket akkor következnek, amikor kicsit több időm lesz…
Példa előttem az édesanyám, aki élete utolsó percéig „falta” a könyveket. Listát küldött nekem Szegedre, hogy milyen könyvekkel kellene otthon megjelennem nála. Ezeket a könyveket most az én drága nővérem, Enikő olvassa, aztán gondolom, majd én következem…
Heka László Így volt című regénye megtalálható a Somogyi-könyvtár gyűjteményében.
