„Egy másik” Nagy Francia Enciklopédia

Encyclopédie méthodique ou par ordre de matières par une société de gens de lettres, de savants et d’artistes (Paris, Plomteux, Liège : Panckoucke, 1782-1832) – a mű egy 217 és fél kötetet számláló gigantikus alkotás.

1750 novemberében 8000 példányban lát napvilágot a Diderot és d’Alembert nevével fémjelzett Nagy Francia Enciklopédia Prospektusa, mely elsősorban a leendő előfizetők meggyőzését tűzi ki célul. Sikerrel, hiszen az 1751 és 1772 között 28 kötetben megjelent enciklopédia a XVIII. század legnagyobb könyves vállalkozásává növi ki magát. A felvilágosodás szimbóluma lesz, mely egyrészt szerves egésszé gyúrja kora tudományosságának eredményeit, másrészt híven tükrözi a „világosság századának” szellemiségét.

A tulajdonosok halála után Charles Joseph Panckoucke szerzi meg a kiadói jogokat, aki 1776 és 1780 között öt pótkötettel és két kötet névmutatóval egészíti ki az eredeti művet.

Mindeközben megszületik egy új enciklopédia terve: egy „módszeres” enciklopédiáé, amely – az első mű szerzői és művük iránt érzett minden tisztelet mellett – kijavítja az elkövetett hibákat, pótolja a hiányzó szócikkeket és beilleszti a legújabban keletkezett fogalmakat, egyértelmű kapcsolatot teremt az összetartozó szövegek és ábrák között, mely utóbbiak számát ésszerűen igyekszik csökkenteni. Diderot Prospektusa után 30 évvel, 1780-ban Panckoucke megkapja az engedélyt a megvalósításhoz.

A kiadó egy tartalmában és formájában tökéletes enciklopédiát készül megjelentetni. 1781-ben az általa kiadott Mercure de France hasábjain 27 szakszótárt ígér (84 kötetben, bár ezek kisebbek, mint a Diderot féle kötetek) 7 kötetnyi illusztrációval. Tankönyvszerű munkákról van szó, melyek módszeresen tárgyalják az adott tudományterületet, majd ábécé-rendben következik a témához tartozó szótári rész. Panckoucke szakít tehát a nagy előd módszerével: úgy gondolja, hogy az egész enciklopédia tartalmát egy betűrendbe soroló rendszer akadályozza az olvasót az összefüggések meglátásában – a mű felépítésének a tudományok belső rendszerét kell tükröznie!
A kiadói tervek szerint 1787-re valamennyi előfizető hozzá kell jusson az enciklopédia köteteihez. Az idő azonban múlik, a szótárak és kötetek száma egyre nő, a vállalkozás anyagi helyzete bizonytalanná válik. Hamarosan kitör a forradalom, s az előfizetők jelentős része külföldre menekül. A kiadó két tűz között találja magát: egyesek felforgató gondolatokkal vádolják, mások maradinak bélyegzik. A vállalkozás mégis túléli a jakobinusokat, Napóleont, a restaurációt és X. Károly uralmát is. Panckoucke halála után lánya és veje folytatják a munkát, befejezni azonban nem tudják: 1832-ben 166 és fél szöveges, valamint 51 ábrás kötettel (szépen kimunkált rézmetszetek) abba marad a hosszúra nyúlt vállalkozás: az enciklopédia ötven év küzdelem után a robbanásszerűen szaporodó új ismeretek áldozatává válik. A szótárak közül sok végleg torzó marad, és igazat kell adni azoknak is, akik az egységet, az összefűző kapcsot hiányolják, hiszen a kötetek elé tervezett mutató sosem készül el.
 

Panckoucke enciklopédiája nehezen tudott előbújni a nagy előd árnyékából. Mára korának legteljesebb tudományos adattáraként tartják számon, mely különösen szerkezetében és modern tárgyalásmódjában előremutató. Az egyes szótárak között a természeti és egzakt tudományok kapnak kiemelt hangsúlyt. A mintegy ezer közreműködő az enciklopédisták új generációjának képviselői: nem annyira elméleti tudósok, mint gyakorlati szakemberek, akik szinte kézen fogva vezetik az olvasót az egyes tudományterületek ösvényein.

Könyvtárunk alapítója, Somogyi Károly enciklopédikus könyvtárának polcain mindkét mű kötetei ott sorakoznak.

Megnézem a katalógusban