Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Zoltánfi Zoltán nyugdíjas gépészmérnök, a kilencvenes évek közepén a Szegedi Kábelgyár igazgatója, a 2009-ben megjelent Volt egyszer egy kábelgyár 1959–1998 című könyv szerzője a Szegedért Alapítvány idei fődíjasának, Apró Ferencnek Írások Alsóvárosról című kötetét ajánlja. 

Már gyermekkoromban is szerettem olvasni. Vasúti műhelyben dolgozó címfestő édesapám vitt el a nagyállomás épületében működő egykori vasutas könyvtárba, ahol a kedves, idősödő könyvtáros néni érdeklődésemet látva leginkább útleírásokat adott a kezembe. Lelkesen olvastam a kötelező olvasmányokat, de szívesen fogadtam a felnőttek könyvajánlásait is. Tizenévesként kaptam kezembe oroszlányi bánya-villanyszerelő nagybácsimtól A. J. Cronin Réztábla a kapu alatt című, nagyrészt walesi bányász miliőben játszódó kötetét.

Később meg a háború után aknamentesítésben megsérült hivatásos tiszthelyettes keresztapámtól a háború borzalmait egyéni tragédiákon keresztül bemutató olyan könyveket, mint E. M. Remarque Szerelem és halál órája és K. Szimonov Élők és holtak.

Újabb kori kedvenceim Bene Zoltán kötetei, közülük is leginkább a Szegedhez kötődő Igazak című, valamint Temesi Ferenc 49/49 című kötete. Kedvenceim közé tartozik Roxanne de Bastion nemrég megjelent, A budapesti zongorista című kötete, nem csak azért, mert a történet Szegeden indult…

A történelem iránti rajongásomat legendás gépipari technikumi történelemtanáromnak, Németh Zoltánnak köszönhetem. Érdeklődésem aztán lassan – kötődően az 1983-ban indult Szeged története sorozathoz – a helytörténet felé fordult, majd a nyolcvanas évek vége felé Temesi Ferenc kétkötetes szótárregényét olvasva kezdett még jobban érdekelni a helytörténet.

„Azt gondolom, a hazaszeretet, az embernek a hazája, népe iránti szeretete valahol ott kezdődik, hogy szereti azt a helyet, ahol született, ahol felnőtt, ahol emberré vált.”

Kora gyermekkorom emlékei Alsóvároshoz kötnek. Ma is szívesen sétálom körbe a Mátyás teret, áll még a két hatalmas platánfa az egykori kolostorépület oldalánál, de a dzsungelharcra csábító, dúsan burjánzó bokrok már csak emlékek.

Budapesti egyetemi hallgatóként is otthon érezhettem magam, ha várbeli kollégiumi szobám ablakán kitekintettem, ugyanis a szemben lévő egykori pápai nunciatúra romos épületének falán ugyanazt a Mátyás király emlékművet – a bautzeni Mátyás-emlékmű másolatát – láttam, amely 1931-ben került az alsóvárosi templom oldalára.

Köszönöm Apró Feri barátomnak, hogy Írások Alsóvárosról című kötetével törlesztette szívhordozta adósságát, írt mitikussá nőtt városrészünkről és nagy hírre jutóiról: Kálmány Lajosról, Bálint Sándorról, Vasváry Ödönről, Károlyi Lajosról, Csonka Bukoca Ignácról, az iskolának nevet adó Kazali Imréről, no meg Morvai Andrásról, a Fekete Mária halhatatlan festőjéről és régóta hiányzó festőművész öcsémről, Zoltánfy Istvánról…

Apró Ferenc Írások Alsóvárosról című könyve a Somogyi-könyvtárban elérhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Adamovits Judit pszichológus Arnold Schwarzenegger Emlékmás: életem hihetetlenül igaz története című kötetet ajánlja.

Elsőre talán meghökkentő lehet, hogy egy pszichológus Arnold Schwarzenegger önéletrajzi könyvét olvassa – és nemcsak olvassa, hanem ajánlja is. Ehhez illik tudni rólam, hogy magánemberként nem veszem magam túl komolyan.

Nem egy klasszikus szakmai műről van szó, nincs benne hivatkozás Freudra, Carl Rogersre vagy a traumafeldolgozás lépéseire. És mégis, a Total Recall egy lenyűgöző történet az emberi psziché rugalmasságáról, a belső motiváció erejéről, az önazonosság kereséséről és a változás képességéről – pszichológiai szempontból tehát kifejezetten izgalmas olvasmány.

Arnold története a kis faluból indul, egy szigorú, katonás neveltetésű családból, ahol már gyerekként megfogalmazta magában, hogy milyen életet akar élni. És nem csak álmodozott erről – hanem tudatosan dolgozott érte, újra és újra átlépve a saját és mások korlátait. Először testépítőként vált világhírűvé, aztán filmszínészként írt történelmet, majd politikusként vezette Kaliforniát. Ez önmagában is lenyűgöző – de pszichológusként engem az érdekelt igazán, hogyan csinálta mindezt belülről.

A könyv nem idealizálja a sikert. Őszintén mesél a bizonytalanságokról, az alkalmazkodás nehézségeiről, a kapcsolati konfliktusokról, sőt, a kiégés és újrakezdés kérdéseiről is. Arnold nem tökéletes, és nem is próbálja annak mutatni magát. Hibázik, hoz rossz döntéseket, és ezek következményeit is felvállalja. Ez a fajta önreflexió számomra különösen értékes volt: ritkán olvasni hírességtől ennyire árnyalt, önkritikus gondolatokat.

Pszichológusként gyakran találkozom azzal, hogy az emberek úgy érzik, csak egyféleképpen lehet élni, hogy ha egyszer beálltak egy útra, azon kell végigmenniük. Schwarzenegger példája ezzel szemben azt mutatja, hogy életünk során akár többször is újradefiniálhatjuk önmagunkat – és ha van bennünk kellő belső erő, bátorság és rugalmasság, akkor akár gyökeresen eltérő szerepeket is felvehetünk. A testépítőből és filmsztárból lett politikus története éppen erről szól: a változásról, az önformálásról és a hitről, hogy nem a múltunk határoz meg bennünket, hanem az, amit ma döntünk magunkról.

Engem ez a könyv nemcsak szórakoztatott, hanem el is gondolkodtatott – önmagamról, a saját belső hajtóerőimről, arról, hogyan lehet megtartani az identitást a folyamatos változásban. A Total Recall nem szakmai könyv, mégis sok szempontból gazdagabb élményt adott, mint egy-egy pszichológiai tanulmánykötet.

Néha nem a „szakmai” könyvektől kapjuk a legnagyobb felismeréseket.

Arnold Schwarzenegger Emlékmás: életem hihetetlenül igaz története című kötete a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Volford László, a CSMKIK Kommunikációs és Reklámklub vezetője Tonelli Sándor Ultonia. Egy kivándorló hajó története című könyvét ajánlja.

Mottó: Hazám

„Multunk mind össze van torlódva, s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ.”

A könyvajánlás önző módon mások figyelmének (idejének) a lekötésére irányul, úgyhogy ebben a folyamatban korántsem biztos annak a befogadó oldali valódi elfogadása, élménye. A csalódás elkerülése végett emiatt a digitális térben egyből melléíródik, hány perc is a cikk elolvasása, és a megértéshez a kulcsszavakat is megadják hozzá. Esetemben ez csupán 2 perc, és a kivándorlás, Amerika, az új világ a vezérgondolat. Így már lehet is tovább görgetni a vég nélküli online hírzuhatagot!

Ezért a romantikus – 1907-es, Ultonia tengerjáró hajós, álruhás utazás – történet ajánlásán túl én inkább a hozzá köthető személyes gondolatcunamimat osztanám meg. Az 1929-ben megjelent, parányi, újrakötött borítású könyvecskével való első találkozásom a Somogyi-könyvtár több száz méteres polcrengetegében történt meg. Látszólag céltalanul emeltem ki a „tornasorból”. Elolvasván viszont azonnal a mindössze 25 éves, nagykőrösi állomásfőnök jogvégzett fiataljának kvaterkázós budai asztaltárságában éreztem magam. Dédapáink között, akik az amerikás hírek valódiságán tűnődtek el. (Közbevetőleg: Vajon a hétvégi rakpartozós fiatalok lépcsőtársasága miről filozofálgathat manapság?)

Mert közülük egy bevállalós ifjú magát fényképésznek álcázva Fiumében gőzhajóra szállt. A másfél ezer kivándorló közé vegyülve és nem a titanicos fedélzeten töltve 23 napot. Tonelli ugyanis fényképészi „álruhát öltve” jegyzetelt és fényképezett. Az úti célok, a vágyak, a sorsok, az életformák sokaságát tárva föl szociografikus módon a hajófenéktől a luxusszalonig.

A XX. századelő, a „gigantikus méretű, összmagyar rákfenévé démonizált jelenség” azonban a szerző személye felé terelte a figyelmemet. Ő az, aki pár évvel később a szegedi iparkamara titkára lett, és 27 éven át tisztségében igazi lokálpatriótává vált. Ez az olvasásélmény már a folyóirat-olvasó felé vezetett tovább, ahol Domonkos László a Trianoni Szemlében Szeged rejtőzködő embereként mutatta be őt. Méltatásában kiemelte „A franciák Szegeden” címmel 1939-ben megjelent dolgozatát, amely napjainkban a Trianon Kiskönyvtár sorozatban került újrakiadásra. Arra pedig, hogy a kiinduló történetünk keretezve legyen, és visszatérhessünk ismét az amerikai kontinensre, tavaly jött a meglepetés. A titkár eddig még nem publikált könyvének kézirata Torontóból talált vissza hazájába. A „Budapest ostroma” az 1944–1949 közti magyar viszonyok sajátos tükre. Ez a 75 éve kontinensek között bolyongó ritkaság a családtagoknak köszönhetően a Somogyi-könyvtár tulajdonába került. Így végezetül olyan kor- és eseménytörténeti élménnyel lettem gazdagabb, amelyet, – a Csipkerózsika-álmából felébredt, felújított – egykori Iparkamara (Vörösmarty utca 3.) épületén lévő emléktáblák is tovább hitelesítenek. Így tárult föl előttem tehát – az egy történet, egy szerző, egy könyv és egy gondolat füzér – a Somogyi-könyvtár generációkon átívelő DNS-e.

Tonelli Sándor Ultonia. Egy kivándorló hajó története című könyve a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Ale Ildikó festőművész, művészetpedagógus, a Montázs Vizuális Műhely vezetője Sztrákos Eszter Az elnevezés ereje – Címadás a magyar képzőművészetben című kötetét ajánlja. 

Képzőművészeti kiállítások megtekintése rendszeresen szerepel a műalkotások iránt érdeklődők program-palettáján. Amint belépünk egy kiállítótér miliőjébe látóterünkbe kerül a helyiség összes komponense, így a legkisebb tájékoztató szöveges felület, a képcímke is, rajta a képcím, az alkotó neve, a keletkezés éve és a technika. A műveket legtöbb esetben képcímek egyértelműsítik, nyomatékkal adnak jelzést az alkotó szellemiségéről, a címadás forrásáról, pszichológiai hátteréről, a művész érzékenységéről, a tematikáról. Elindul egy folyamat a befogadóban, aki egyetért, értelmez vagy akár azonnal kételkedni kezd a látvány és szöveg kötelékével kapcsolatban. A néző számára teljesen ellentmondó kép és cím kapcsolat pillanatokon belül új utakra vezeti őt a címadás különleges világában.

A szegedi Somogyi-könyvtár művészeti részlegének polcain a legújabb értékes kiadványokat is megtalálják az olvasók. Fontos, eddig számomra ismeretlen könyvre figyeltem fel nemrég. A könyv címe felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis azonnal tudtam, hogy a kötet elolvasása hozzájárul alkotóművészi, múzeumpedagógiai és tárlatvezetői gyakorlatom még részletgazdagabb, tényszerűbb átgondolásához.

Az elnevezés ereje – Címadás a magyar képzőművészetben Sztrákos Eszter művészettörténész elementáris szakmai elemzése. A szerző festmények címadási gyakorlatával és tendenciáival foglalkozik hangsúlyozottan, a könyv első részében a címadást vizsgálja a Magyar Nemzeti Galéria festészeti anyagában. A Címadási készség vizsgálata iskolásoknál című részben számtalan kérdésfelvetést, kreatív gyakorlatot, megoldást tesz elérhetővé statisztikai adatokkal megalapozva.

Az egyik legérdekesebb rész számomra a címadási motivációk vizsgálatának bemutatása volt. A kortárs művészekkel készített interjúk szemléletesen adnak számot az egyéni címfelfogásokról. A szerző rámutat, hogy minden művész válaszában kiemelten kezeli a címek jelentőségét, befogadót segítő szerepét.

Te minden képednek adsz címet? – kérdezték már tőlem. Természetesnek tartom, hogy gondolataimat, érzéseimet, a képben kinyilvánított művészi témát címmel jelöljem. Önmagam számára intellektuálisan is lényeges, ugyanakkor a művek megkülönböztetését is biztonsággal szolgálja a címadás. Az elnevezés ereje című könyv magas szinten gazdagítja ismereteinket. Az utolsó lapon lévő kétoldalnyi, pontosan 67 kérdést csak győzzük elolvasni és őszintén megválaszolni! Érdemes, mert mi alkotók nem vizsgáltuk még meg íly professzionálisan műveink elnevezésének létrejöttét, mint azt a szerző teszi. A könyv méltán tökéletesíti mind a művészek, mind a befogadók fejlődését.

Sztrákos Eszter Az elnevezés ereje – Címadás a magyar képzőművészetben című kötete a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Petró Annamari közösség- és rendezvényszervezéssel foglalkozik, a szegedi Tricikli Fesztivál alapítója és főszervezője, valamint a vajdasági Malomfesztivál és a szegedi THEALTER Fesztivál programszervezője, emellett a Szegeder.hu Alapítvány projektmenedzsere. Szeret túrakajakozni a Tiszán, és biciklivel járni Szeged utcáit és tereit. Gion Nándor Virágos katona című kötetét ajánlja.

Anno az egykori Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválon, ahol rendezvényszervező szárnyaimat bontogattam, rajongva meséltem Roli barátomnak, már nem is emlékszem, melyik könyvről, amire csak annyit reagált, hogy: „Olvastál már Gion Nándort? A Virágos katonával kezdd!” Így kezdődött a kapcsolatom Gion Nándorral és a Latroknak is játszott tetralógiával, amely egy család történetén keresztül visz végig minket a 20. század első felén. A regénysorozatot olvasva megismerkedünk egy többnemzetiségű közösség, a svábok, szerbek és magyarok lakta Szenttamás mindennapjaival. Egyszerre realista, történelmi és családregény, amely meseszerűen tár elénk egy mágikus világot.

A tetralógia első része a Virágos katona, főszereplői az itt még kamasz Rojtos Gallai István, egy álmodozó, házi bálokon fellépő citerás; a barátja, Csoszogó Török Ádám zsivány; Rézi, a sváb molnár talpraesett lánya, és persze képet kapunk barátaik és családjaik boldogságkereséséről, szenvedéseiről, valamint a megmaradásért folyó küzdelmükről a Monarchia utolsó éveiben.

Természetesen a címadó „Virágos katona” is szerepet kap: ő a szenttamási kálvária festményeinek egy alakja, sárga virággal az egyenruháján, aki kilóg a többi alak közül. Mintha kilépne a képből, egyedül az ő arca más, mint a többieké, s mintha mosolyogna Krisztus mögött. Erre a kálváriadombra jár fel többek között Rojtos Gallai az eseményeket szemlélni, a helyzetről és a világ történéseiről elmélkedni.

Többet sajnos nem mondhatok a cselekményről, mert nem szeretném elvenni az olvasói élményt, amit én kaptam a Virágos katonától: magával ragadott a történet misztikussága és egyben realitása is. 

Amikor először olvastam, az egyik résznél szerettem volna a sarokba hajítani a könyvet, de szerencsére épp egy könyvtári példány volt nálam, így végül nem tettem meg – idejét se tudom, mikor éreztem ezt utoljára könyv olvasásakor. Másrészt a szereplők ábrázolása is megfogott: egy-egy rész olvasása után elképzeltem, hogyan jelennének meg a valóságban a karakterek, eljátszottam a gondolattal, hogyan lehetne megvalósítani színpadon vagy filmen a könyvet. 

Gion Nándor Latroknak is játszott tetralógiája a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Gellérfi Bence asszisztens, szervező, podcast-szereplő, egyelőre kétszeres verseskötet-szerző Sue Townsend A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója című könyvét ajánlja.

Mindenkit elindítottak valakik az olvasás útján. Lehetne mesélni többekről is, de essék szó ez alkalommal egy ritkábban emlegetett, de annál viccesebb angol figuráról, az élet abszurditásait velünk nyögő, kényszeresen híres íróvá válni próbáló, de igazán csak naplóiban élő Adrian Mole-ról.

Időnkénti könyves beszélgetéseim során hajlamos lettem elsütni azt a valamikor egy szalagcímben olvasott állítást, miszerint elvileg minden harmadik diák ír vagy verset vagy naplót. Valahogy így jöhetett, hogy én is hamar belesodródtam ebbe a statisztikába, és kamaszkorom óta engem is tévutakra hívott a költészet és a naplójegyzés világa. Utóbbi, így-úgy átváltozva, de megnyilvánult hol gimnáziumi aranyköpés-gyűjteményben, hol elvetett blogötletekben, hol kisbaba melletti apanaplózásban. És bár minden naplószerűség más ruhát öltött, mindannyiszor eszembe jutottak azok a minták, amelyek alapszikrákként szolgáltak. Folyton felötlöttek ennek a bizonyos angliai, küzdő-értelmiségi, fiktív fiatalnak a fejében magas szellemi szférákba vágyó, de a való életben mégis újra meg újra pórul járó Adrian Mole-nak és naplóinak igen korai emléke is.

Talán kevésbé a kortársaim közt, de nálam kicsit idősebbek közt bőven vannak, akik akár a tévét kapcsolgatva megismerhették Adrian Mole-t az első két kötetből készült sorozat alapján, a nyolcvanas években. Visszanézve tisztességes feldolgozás, de részleteiben és rétegeiben itt is az írott az igazi. Például csak a többedik olvasáskor sikerült kellően ráéreznem, talán mert vele együtt magam is egyre felnövőbb szemlélő lettem, hogy néha ő mint naplóíró, maga sem vesz észre bizonyos ordító jeleket, nem von le egyértelmű következtetéseket. Akár a szülei összeomló házasságát, akár saját szerelmi életének tragikomikusságát illetően, mi mint olvasók, annál könnyebben, és már nem csak a nyilvánvalóbb poénokon vidulhatunk, hanem a saját maga számára nem világos balekságokon is. Még úgy is, hogy vele vagyunk, neki szurkolunk, őt kísérjük évtizedeken át.

Persze ki tudja: lehet, azért olyan vicces ez is, mert körülöttünk is annyi minden elromlik, és saját tévedéseinket néha utólag vesszük észre.

Ha olvasóként nem is könnyen azonosulunk Mole-lal, hisz olyan csapások érik, hogy a nem szeretnénk a cipőjében járni, és néha saját ökörségeiről sem hajlandó tudomást venni, annyi biztos, hogy több más korai olvasmány mellett, valahogy a maga fura módján ő is el tudott kalauzolni a későbbi könyveim dzsungelébe. Akárcsak annyi másik fiatalt a mondhatni természetfeletti ikertestvére, a szintén brit és szintén szemüveges Harry Potter. Kicsit naplószerűbben, kicsit humorba-temetkezőbben, kicsit thatcheri munkásosztályosabban… És mint idővel kiderül: Adrian nem csak megnevettet, de tükröt is tart – némi keserédességgel szembenézni korábbi hibáinkkal, elhallgatni valóinkkal. Amiket magunk is talán csak kinevetnénk, ha a naplóinkban visszalapoznánk.

Sue Townsend A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója című könyve a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Kállai Ákos színház- és drámapedagógus, a Szegedi Nemzeti Színház Kooperáló színházpedagógiai alkotóterének vezetője a Radikális elfogadás: öleld magadhoz az életedet egy Buddha szívével című könyvet ajánlja.

Könyvajánlót írni nehéz ügy. Legalábbis nekem. Zavarba ejtő. Szóval mit válasszak? Nehezen találom a fogást, így hát megállok a polcunk előtt, ami kiindulási pontként talán segíthet. Megpillantom Louis-Ferdinand Céline Utazás az éjszaka mélyére című könyvét. Egy remek példa a bravúros írói nyelvezetre. Egyszerre csodálatos és szörnyű kaland a magány feloldhatatlannak hitt egzisztencialista kríziséről. De legalább vicces. Ez például egy jó ajánlat, különösen, hogy én nem tudtam végigolvasni, viszont most valaki más megtehetné helyettem. Majd szembejön velem André Gide-től A pénzhamisítók. Egy regény, ami nem is annyira regény. Vagy hát de, egy regény a regényírásról.

Egy posztmodern előőrs, amelynek hőse maga a regényíró, aki a szemünk előtt kísérletezik a regényírás tartalmi és formai lehetőségeivel, miközben elmerül a kamaszkor zabolátlan lélektanában. De ehhez meg talán nem vagyok kellően művelt, és különben is rég volt. Végül arra jutok, hogy maradok annál, amit mostanában olvasok. Pontosabban évek óta. Tara Brach: Radikális elfogadás. Lassan haladok. Grammról grammra. Akárcsak az önmagam felé tanúsított együttérző elfogadás gyakorlásának útján. Ugyanakkor megengedő vagyok. Nem siettetem, és megértem, hogy ha most épp nem megy. Jól van ez így is. Erről is szól ez a könyv. Annak a folyamatáról, miképp tudjuk felszámolni az önmarcangolást, elengedni a vélt vagy valós hibáinkkal kapcsolatos vívódásaink rögeszméit. Tara Brach szerint az értéktelenség hipnózisában túlságosan belegabalyodunk a megfelelési kényszer, az önbírálat, a szorongás és elégedetlenség ördögi körébe, amely meggátolja, hogy őszintén és örömmel kapcsolódjunk önmagunkhoz és egymáshoz. A könyvben megfogalmazott radikális elfogadás azt jelenti, hogy tapasztalatainkat próbáljuk bűntudat, szégyen vagy szorongás nélkül megélni, valamint igyekszünk megértően, nyitottan és szerető együttérzéssel odafordulni magunk felé. Mindehhez szolgál gyakorlati útmutatóul e könyv. Számomra ez most fontos, jó szívvel ajánlom nektek is.

Tara Brach Radikális elfogadás: öleld magadhoz az életedet egy Buddha szívével című kötete a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Rácz Mária műgyűjtő és műpártoló, a szegedi Kisgrafika Barátok Körének vezetője A kis herceget ajánlja.

Az író, Antoine de Saint-Exupéry, mint pilóta a Szaharában repülőgépével leszállásra kényszerül, ahol egy tiszta lelkű, nagyon érdeklődő, sokat kérdező gyermek jelenik meg egy másik bolygóról.

A fiú bolygóján van egy virága, melyet naponta megöntöz, két működő és egy kialudt vulkánja, melyeket hetente kipucol. A pilóta szürke, hétköznapi ember, de a találkozás során észreveszi a boldogságot, hogy nem fenyegeti veszély azt, amit szeretünk.

A kisfiú elhagyta bolygóját, foglalkozást keresett, művelődni akart, felkeresett más bolygókat. Az elsőn egy király lakott, egy abszolút uralkodó, de jóságos, aki értelmes parancsokat osztogat, megtudtuk tőle, hogy csak a valódi bölcs ítélkezik saját maga fölött. A második bolygón egy hiú, önmagával törődő kalapos ember lakott, aki mások csodálatát várta. A harmadik bolygón egy iszákos férfi élt, azért szégyellte magát, mert ivott, mindig ugyanabba a hibába esett. A negyedik bolygó egy magát fontosnak tartó üzletemberé volt.

Az ötödik bolygón parancsra tevő, irányítható lámpagyújtogató élt. A hatodik bolygón egy fontoskodó földrajztudós. A hetedik bolygó a Föld volt. A kis herceg afrikai sivatagba érkezett, ahol egy kígyó elmondta: az ember az emberek között is lehet egyedül. Miközben kereste az embereket, barátokat, találkozott egy szelídítetlen rókával. Olyan titkokat tud meg a rókától, hogy „jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” „Hogy az élet értelme a szeretetben, a kapcsolatteremtésben rejlik.

Áttekintve a bolygók lakóit mindegyik emberi tulajdonságokra hívja fel a figyelmünket. Átgondolva életszakaszainkat rájövünk, hogy megéltük, átéltük ezen élettípusokat. Szerencsések vagyunk, ha a kis herceggel együtt jártuk utunkat, formálódtunk bölcsebbé.

A mű 1943-ban jelent meg, ősi bölcs tanításokat, igazságokat tár elénk. Az értékes teóriákra az emberek ritkán figyelnek fel. Én az 1970-es években olvastam először, de azóta is megmaradt bennem. Kisgrafikabarátként készíttettem e témában ex librist (képünkön). Az ex libris könyvjegy, mely a könyvbe ragasztva a könyv tulajdonosát jelzi, ma már gyűjtik, cserélik e grafikákat.

Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című kötete a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Tráser László újságíró Mező Gábor A sajtó megszállása: besúgók című kötetét ajánlja az olvasók figyelmébe.

Ez a könyv a sajtó „einstandolásáról” szól, de főként a Kádár-diktatúra időszakára, az író- és újságíró-társadalom megtörésére, megnyerésére, illetve az emigráció megfigyelésére, bomlasztására, lejáratására figyelmez.

Szerepelnek benne olyan újságírók, akiket be sem kellett szervezni – önként és „dalolva” írták a jelentéseket, akár naponta is, ha kellett. Mások, mint amilyen Rényi Péter, a Népszabadság egykor nagy hatalmú főszerkesztő-helyettese, vagy a Farkas Mihály parancsnokolta, utána Czinege Mihály uralta Magyar Néphadsereg hadnagya, Vitray Tamás kétségtelen kivételes sztár-riporter, és persze sokan, sokan mások is a médiából…

De csalétkekkel, jutalmakkal is rávettek „sajtó-munkásokat” a besúgásra (ilyen volt Peterdi Pál, Kutasi Kovács Lajos, Várkonyi Tibor, meg mások, és persze nem kevesen olyanok is, akiket megzsaroltak, megtörtek). Erre példa Mező Gábor könyvében Csurka István és Tar Sándor írók, vagy Esterházy Mátyás, Esterházy Péter édesapjának története.

Egy dolog biztos: Kádár János és Aczél György vezetésével ördögi, de kétségtelenül szakértelemmel, vélhetőn előző életükben gyakorolt gondossággal működtetett rendszert építettek fel, akit lehetett, beállítottak a sorba, illetve ha emigráns volt, megpróbálták hazacsábítani. Kevés igazi ellenálló vagy kívülálló maradt – ők világítótoronyként tűnnek fel e könyv lapjain – hangsúlyozza Mező Gábor.

A 20. századi magyar sajtó nem volt kivétel Európa vagy Amerika viszonylatában, de valószínű (biztos!) a világ egyetlen országának médiamunkásai jellemzői alól sem.

Lehet erkölcsi álláspontot vállalni és akár megvetéssel is utóbb visszanézni, de nem szabad feledni, hogy sok megkísértett „jelentőnek” egzisztenciája múlott döntésén: vállalja vagy sem a szolgálatot. 

Ma ítélni róluk vagy más, hasonló helyzetbe kerültről kockázatos erkölcsi döntés. Lehetett semmitmondó jelentést is küldeni, mint Csurka tette. A média mindig kitüntetett figyelemmel kísért munkahely, azok voltak a legnagyobb bűnösök, akik beszervezték és jelentésre kényszerítették őket. De hangsúlyos, hogy legalább annyira kellene ismerni jelentéseiket, mint a szerző, aki rendkívül érdekes, olvasmányos könyvet követett el.

Az ajánlott kötet a Somogyi-könyvtárban elérhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában a Szeged Kultúrájáért díjas művelődéstörténész, a Szegedért Alapítvány idei fődíjasa, Apró Ferenc Tömörkény István Borus Ferenc bognár című tárcanovellát ajánlja.

Azt rótták föl neki, hogy ábrázolása részletező, túlzottan sok benne a népi elem, írásainak a néprajzi értéke nagyobb, mint az irodalmi. Munkássága néprajzba oltott irodalom, netán irodalomba oltott néprajz… Tömörkény rendületlenül bízott önmagában, mit sem törődve a fővárosi kritikákkal. Általában minden pesti dolgot, ügyet erős szűrőn engedett át. Ha valaki fönnlakóval nem értett egyet, csak legyintett: Pesti embör…

A Borus Ferenc bognár című tárcanovellája (1898) kiemelkedő alkotás, teljes fegyverzetében mutatja be írónkat. Ismeri a szerszámokat, a kocsi minden részét, biztos kézzel vezeti a cselekményt a végkifejletig. Az író nyomán haladok.

Dorozsmán híres a kocsigyártás, már sokan is vannak, köztük a szárazbetegséggel bajlódó Borus, aki teljes elhagyatottságba jutott. Ami kell a bognárkodáshoz, a szerszámai megvannak: hasítószekercék, vésők, esztergapad, de akárhogy keressük is, ezekből nem lehet kitelelni. Ekkor nyitotta be az ajtót a rangbéli nagy uraság, aki királyokkal, vérbeli hercegekkel szokott parolázni. (Pallavicini családtag?) Magyaros kocsit rendelt, annak minden darabja remekbe legyen faragva: a fürhéc, a kisafák, a küllőagy, a lőcsfej… Az árára nem alkuszik, azt mesteruram szabja meg. Az uraság elkezelt, Borus már nyúlt is a legszebb gyertyánfa rúdhoz, nekikezdett a küllőknek, és köhécselve is a legszebb liliomvirágokat véste rájuk. A lőcsfejekre meg ugrándozó csikókat ábrázolt. Igaz, orvosságszert is kellett hozatnia, az asszony teafüvekből készített neki italt, és kendőt kötött az ura mellénye alá, rácos szokás szerint.

Az ötödik hét közepére elkészült a kocsi: a híre már vert a faluban, de Borus még mindig késsel, vésővel, kétkézvonóval lépegette körbe-körbe, hogy akad-e még igazítani való. Asszonya ünneplőbe öltözött, elment az urasághoz tudatni, hogy kész a kocsi. Hazaérve a félig nyitott ajtóból szólt be: Mindjárt jön az uraság, és tiszteltet.

Nem kapott választ. Borus Ferenc bognár halva feküdt az alcserényen…

Tömörkény István Válogatott elbeszélései című kötete a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Lajkó Krisztián, a Fit World személyi edzője David Goggins Nincs hatalmad felettem – Te irányíts, ne a körülményeid! című kötetét ajánlja.

Edzőként mottóm, hogy amíg a súlyzók a testet, addig a könyv az elmét és a jellemet formálja! David Goggins Nincs hatalmad felettem – Te irányíts, ne a körülményeid! című könyvét jó szívvel ajánlom, kortól és nemtől függetlenül mindenkinek. Az életben vannak és lesznek küzdelmes időszakok munka, magánéleti, sport, bármilyen kihívás vagy cél. Legyen bátorságunk, és nézzünk szembe az előttünk álló feladattal, félelmekkel.

Edzőként és sportolóként igyekszem ösztönözni az embereket, hogy legyen merszük az akadályok vállalására. Tegyünk meg mindent, de tényleg mindent a sikerért.

A választott könyvem rendkívül inspiráló olvasmány, amiben a főhős elmeséli saját történetét, hogyan lehet szembenézni valós vagy általunk kreált félelmekkel és lelki, fizikai fájdalmakkal. A könyv rávezet, miként találjuk meg a módját annak, hogyan tudunk erőt mozgósítani egy rég megtapasztalt élményből, amivel könnyebben kilábalhatunk a mélypontról. Állítása szerint a legtöbb ember a képességeinek csupán negyven százalékát használja, pedig kitartással, szorgalommal, akarattal és önfegyelemmel nincs lehetetlen. Saját maga által kifejlesztett módszerrel sikerült elérnie, hogy elit katonává váljon. Túlsúlyos fiatalként elhatározta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy SEAL-katona lehessen.

Egy olyan sráctól, aki gyerekkora óta testi-lelki bántalmazásban, önbizalomhiányban, depresszióban szenvedett, ez a teljesítmény maga volt a csoda. Ahhoz, hogy teljesíteni tudja a feltételeket, pár hónap alatt leadott 48 kilót. Mindennap ezzel kelt és feküdt, nem létezett más a gondolataiban, csak hogy bekerüljön a seregbe. Az általa kifejlesztett mentális állóképesség-fejlesztéssel bebizonyította, nincs olyan korlát, fájdalom és félelem, amin ne lehetne sikerrel túllépni. Egy igazi ikonná vált, amit azzal érdemelt ki, hogy a fegyveres testületnél három alkalommal teljesítette a 217 kilométeres Badwatert és az USA három legkeményebb kiképzését. Nemcsak mint katona, hanem mint ultrafutó is sikeres lett.

A könyv rávezet arra, miként tudunk szemléletmódot váltani, más szemszögből nézni a kihívásokat. Kívánom, sok embert motiváljon a könyv a siker útján!

David Goggins: Nincs hatalmad felettem – Te irányíts, ne a körülményeid! című kötete a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.