Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
Mód László néprajzkutató, egyetemi adjunktus Kovács Tibor és Kupa Enikő Borgőzös évszázadok – Az újvilági bortermelés szórakoztató története című kötetét ajánlja.
A szőlő- és bortermelés évezredeken keresztül Európában, Nyugat-Ázsiában, illetve Észak-Afrika egyes térségein összpontosult mindaddig, ameddig a nagy földrajzi felfedezéseknek köszönhetően a kerti szőlő, azaz latin nevén a vitis vinifera meg nem honosodott olyan kontinenseken is, ahol korábban teljes mértékben ismeretlennek számított.
Kultúrnövények tehát nemcsak az újvilágból érkezhettek Európába, hanem ellenkező utat is bejárhattak, s képezhették alapját a későbbiek során a mezőgazdasági termelésnek.
Kontinensünkről szemlélve az újvilági szőlő- és bortermelés nem rendelkezik olyan régmúlttal, mély történeti-kulturális gyökerekkel, mint az óhazában. Bármennyire is meglepő, de a tengerentúli borhistória kezdetei visszanyúlnak a 1520-as, 1530-as évekig, amikor a spanyol felfedezők nyomán a telepesek már megkísérelték meghonosítani a szőlőt Dél- és Közép-Amerikában, azaz egyes térségeken a mezőgazdasági ágazat már fél évezredes hagyományokra tekinthet vissza. Az európaiak egészen a közelmúltig hajlamosak voltak arra, hogy negatívan ítéljék meg az újvilági bortermelőket mindaddig, ameddig 1976-ban be nem következett egy olyan fordulópont, mely ebben a tekintetben világszerte alapvető szemléletváltást eredményezett. Ez az esemény a bortörténelemben elhíresült párizsi vakkóstoló volt, amelyet egy angol borkereskedő szervezett meg kaliforniai és a francia borok összehasonlítása céljából. Az újvilág ezt követően szinte egyik pillanatról a másikra felkerült a bortermelés térképére, s ma már senki sem vitatja az ágazatban elfoglalt egyre jelentősebb helyét.
A globalizáció következtében újvilági borok egyre nagyobb mennyiségben jutnak el Európába, így Magyarországra, emiatt a hazai borfogyasztók számára is hasznos lehet megismerkedni a kontinensünkön kívüli bortermelő államok sajátosságaival. Kovács Tibor és Kupa Enikő könyve ebben a kérdésben nyújthat az olvasóközönségnek fogódzót összesen hat újvilági bortermelő ország, nevezetesen Argentína, Chile, Kalifornia/USA, Dél-Afrika, Ausztrália és Új-Zéland borkultúrájának a részletes bemutatásával. A szerzőpáros a szőlő- és bortermelés fejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szerző egyének életútját is megeleveníti a kötet hasábjain, amerikai elnököktől a világon napjainkban is a legismertebb magyar borásznak tartott Haraszthy Ágostonig bezárólag, aki az 1850-es években Kaliforniában, a Sonoma-völgyben létesített modern szőlőbirtokot, követendő példát mutatva ezzel gazdatársainak.
A kötetet ajánlom mindazok figyelmébe, akik szeretnék olvasmányos és szórakoztató módon megismerkedni az újvilág borkultúrájával, az Európából kivesző, de a tengertúlon megmaradt szőlőfajtákkal, nem utolsó sorban pedig a helyi gasztronómiai sajátosságokkal.
