Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Zoltánfi Zoltán nyugdíjas gépészmérnök, a kilencvenes évek közepén a Szegedi Kábelgyár igazgatója, a 2009-ben megjelent Volt egyszer egy kábelgyár 1959–1998 című könyv szerzője a Szegedért Alapítvány idei fődíjasának, Apró Ferencnek Írások Alsóvárosról című kötetét ajánlja.
Már gyermekkoromban is szerettem olvasni. Vasúti műhelyben dolgozó címfestő édesapám vitt el a nagyállomás épületében működő egykori vasutas könyvtárba, ahol a kedves, idősödő könyvtáros néni érdeklődésemet látva leginkább útleírásokat adott a kezembe. Lelkesen olvastam a kötelező olvasmányokat, de szívesen fogadtam a felnőttek könyvajánlásait is. Tizenévesként kaptam kezembe oroszlányi bánya-villanyszerelő nagybácsimtól A. J. Cronin Réztábla a kapu alatt című, nagyrészt walesi bányász miliőben játszódó kötetét.
Később meg a háború után aknamentesítésben megsérült hivatásos tiszthelyettes keresztapámtól a háború borzalmait egyéni tragédiákon keresztül bemutató olyan könyveket, mint E. M. Remarque Szerelem és halál órája és K. Szimonov Élők és holtak.
Újabb kori kedvenceim Bene Zoltán kötetei, közülük is leginkább a Szegedhez kötődő Igazak című, valamint Temesi Ferenc 49/49 című kötete. Kedvenceim közé tartozik Roxanne de Bastion nemrég megjelent, A budapesti zongorista című kötete, nem csak azért, mert a történet Szegeden indult…
A történelem iránti rajongásomat legendás gépipari technikumi történelemtanáromnak, Németh Zoltánnak köszönhetem. Érdeklődésem aztán lassan – kötődően az 1983-ban indult Szeged története sorozathoz – a helytörténet felé fordult, majd a nyolcvanas évek vége felé Temesi Ferenc kétkötetes szótárregényét olvasva kezdett még jobban érdekelni a helytörténet.
„Azt gondolom, a hazaszeretet, az embernek a hazája, népe iránti szeretete valahol ott kezdődik, hogy szereti azt a helyet, ahol született, ahol felnőtt, ahol emberré vált.”
Kora gyermekkorom emlékei Alsóvároshoz kötnek. Ma is szívesen sétálom körbe a Mátyás teret, áll még a két hatalmas platánfa az egykori kolostorépület oldalánál, de a dzsungelharcra csábító, dúsan burjánzó bokrok már csak emlékek.
Budapesti egyetemi hallgatóként is otthon érezhettem magam, ha várbeli kollégiumi szobám ablakán kitekintettem, ugyanis a szemben lévő egykori pápai nunciatúra romos épületének falán ugyanazt a Mátyás király emlékművet – a bautzeni Mátyás-emlékmű másolatát – láttam, amely 1931-ben került az alsóvárosi templom oldalára.
Köszönöm Apró Feri barátomnak, hogy Írások Alsóvárosról című kötetével törlesztette szívhordozta adósságát, írt mitikussá nőtt városrészünkről és nagy hírre jutóiról: Kálmány Lajosról, Bálint Sándorról, Vasváry Ödönről, Károlyi Lajosról, Csonka Bukoca Ignácról, az iskolának nevet adó Kazali Imréről, no meg Morvai Andrásról, a Fekete Mária halhatatlan festőjéről és régóta hiányzó festőművész öcsémről, Zoltánfy Istvánról…
Apró Ferenc Írások Alsóvárosról című könyve a Somogyi-könyvtárban elérhető.
