Webtartalom-megjelenítő Webtartalom-megjelenítő

A Somogyi-könyvtár története

 

A 19. század végére minden város számára a szellemi és kulturális élet egyik alapvető feltétele  lett a könyvtár, ám annak látogathatósága ekkor még korlátozott volt. A kiegyezés utáni időben Szegeden is voltak egyleti, kölcsön- és magánkönyvtárak, de a város első nyilvános könyvtárának alapítása kissé elhúzódott. 1873-ban megkezdődtek a városházán a tárgyalások, ám a megnyitóra csak 1875. február 2-án került sor. Szeged első közkönyvtára az akkori főreáliskola (ma: Dugonics tér, rektori hivatal) földszintjén kapott helyet. A könyvtárnyitási kísérlet sajnos nem volt túl sikeres: az 1876-os mezőgazdasági kiállításnak szüksége volt az intézmény termeire, így a bibliotéka alapját képező kb. ezer kötetet ládákba pakolták, s így érte az állományt az 1879-es árvíz. A nagy víz – mint mindenben – a könyvekben is jelentős károkat okozott. Ami mégis épen maradt, az később a Somogyi-könyvtárba került.


Az árvíz és a felajánlás

1879. március 12-én éjjel a Tisza töltése átszakadt, és a víz elárasztotta a várost. A katasztrófát követően egész Európa összefogott, államok, intézmények, magánemberek adakoztak a város újjáépítésére. Mindeközben az alig néhány éves városi könyvtár kötetei ládákban áztak.
1880. április 26-án Somogyi Károly (1811–1888) esztergomi kanonok azzal a céllal ajánlotta fel értékes könyvgyűjteményét Szeged javára, hogy a tragédiát követően megalapozza az "Alföld fővárosának" szellemi újjáépítését.
Somogyi Károly 1881. február 15-én Budapesten ünnepélyes keretek között írta alá  az adományozó oklevelet. A tanúk között szerepelt többek között Trefort Ágoston vallás- és közoktatásiügyi miniszter és Tisza Lajos királyi biztos is. A város részéről Pálfy Ferenc polgármester és Szabados János tanácsnok látta el kézjegyével az iratot.

A tudós könyvgyűjtő pap 43701 kötetből álló, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményének Szegedre szállítása komoly feladat volt: a könyvekkel teli ládák vasúton érkeztek a fővárosból új otthonukba, majd a gondosan elkészített ládalajstromok alapján Reizner János, a könyvtár első igazgatója ellenőrizte, hogy a kötetek rendben megérkeztek-e. A nyitáskor a katalógusban 6000 mű szerepelt – 16 ezer kötetben.


Az ünnepélyes megnyitó

1883 októberében Ferenc József Szegedre látogatott, hogy megtekintse, átadja az újjáépült modern, európai város kulturális intézményeit, legfontosabb épületeit. A könyvtár megnyitására október 16-án 13 órakor került sor. Az ünnepélyes eseményen  Reizner János köszöntötte az uralkodót.
Ferenc József beszédében kiemelte, hogy reményei szerint “a tudományok ezen gazdag tárháza nemcsak Szeged város, hanem az egész vidék szellemi emelkedésének egyik tényezőjéül fog szolgálni.” A Somogyi-könyvtár vendégkönyve máig őrzi az uralkodó itt jártának emlékét: a király “magyaros” formában, Ferencz Józsefként írta bele kézjegyét.


Az első épület: a főreáliskola

1881-től 1894-ig a főreáliskola földszintje adott otthont a könyvtárnak.Az árvíz után a bibliotéka a királyi biztosság kiköltöző mérnöki hivatala helyén kapott hat termet.
A megnyitóra elkészült a galériás bútorzat, amelynek egy része ma is látható a Dóm téri épület 3. emeletén, az Emlékkönyvtárban. A berendezést Petsch Ede műépítész tervezte, kivitelezője a felsővárosi asztalos, Juhász György (Juhász Gyula nagybátyja) és társai cége volt.
A korabeli statisztikai adatok szerint az 1883-as megnyitástól 1894-ig kb. 50 ezer látogató kereste fel ebben az épületben a bibliotékát.


A Közművelődési Palotában

1893-ban a városi közgyűlés határozatot hozott, hogy az ezredéves ünnepségekre (1896) impozáns palotát épít a könyvtár és múzeum számára. Ennek elkészültéig az intézmény nem maradhatott a főreáliskolában, kellett ugyanis a helye a királyi táblának. A könyvtár (és a már meglévő múzeumi tárgyak) Fodor István ügyvéd házába (ma: Juhász Gyula utca 7.) és melléképületébe kerültek a Közművelődési Palota megépüléséig.
A honfoglalás ezredéves évfordulójára tervezett neoklasszicista palota építkezése elhúzódott, így teljességében csak 1897-ben vehette birtokába a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum. A könyvtár és a múzeum 1950-ben különvált, s habár egy épületben maradtak, a múzeum felvette Móra Ferenc nevét. Az épületet 1954-ben kibővítették. A könyvtár 1984-ben átköltözött mai, Dóm téri otthonába, azóta a Közművelődési Palota egészében a Móra Ferenc Múzeumé.

A kultúrpalotában töltött közel 90 év alatt számos jelentős esemény történt az intézmény életében, egymást követték a híres direktorok, könyvtárosok, adományozók és látogatók.
Reizner Jánost az íróként ismertté vált Tömörkény István (1866–1917) váltotta az igazgatói poszton, őt Móra Ferenc (1879–1934) követte. Móra könyvtárossága idején tevékenykedett a kultúrpalotában a rendkívül okos, szép – és már szakképzett – könyvtároshölgy, Fischhof Ágota, aki a szegedi művészélet múzsájaként is ismert volt.
Mindeközben a gyűjteménynek olyan, a magyar és nemzetközi kulturális életben is ismert és elismert adományozói, látogatói voltak, mint Löw Immánuel rabbi, Lechner Lajos várostervező mérnök vagy a néprajztudós Bálint Sándor néprajztudós. De az egyes korszakok meghatározó írói, költői (plédául Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály) és képzőművészei (Munkácsy Mihály) is meglátogatták az intézményt.
A folyamatosan bővülő állomány előbb a Somogyi Károly által javasolt, Reizner által megvalósított módon, szakrendbe sorolva került a polcokra, így a tartalmilag összetartozó köteteket egy helyen lehetett megtalálni. 1956-ban bevezették a nagyságrendi alapon történő raktározást, a könyvek azóta is a méretük szerint csoportosítva kerülnek a raktári polcokra.
A folyamatosan bővülő állományt kezdetben – a Somogyi Károly által javasolt és Reizner János által megvalósított módon – szakok szerint rendezték, így a tartalmilag összetartozó köteteket egy helyen lehetett megtalálni. 1956-ban bevezették a nagyságrendi raktározást, a könyvek azóta is méretük szerint csoportosítva kerülnek a polcokra.
A katalogizálást a megnyitástól kezdve az igazgatók is végezték, így a kéziratos katalóguscédulákon, az ún. fekete címtár lapjain Reizner János, Tömörkény vagy éppen Móra kézírása is olvasható. (A későbbi, nyomtatott cédulákat 1998-ban váltja fel az elektronikus katalógus.)
Az 1952-es év több szempontból is újdonságot hozott: ekkor nyílt meg az első fiókkönyvtár, amelyből mára már 13 van szerte a városban, és a fiókhálózat 1977 óta önálló osztályként működik.
A bibliotéka könyveit kezdetben csak helyben olvashatták a látogatók, majd 1952-ben megindult a kölcsönzés is.

A klasszikus értelemben vett könyvtári munka mellett számos kutatás, publikáció is született a könyvtárosok tollából. Ezeket a szakmai írásokat az intézmény rendszeresen megjelentette a Szegedi Műhely és a Csongrád Megyei Könyvtáros című folyóiratokban, illetve különböző saját kiadású sorozatokban, pl. A Somogyi-könyvtár kiadványaiban, a Csongrád megyei könyvtári füzetekben vagy a Szegedi arcélekben.
Az intézmény 1973. január 1-én megyei szerepkört kapott, azaz Csongrád megye tanácsi közművelődési könyvtárainak hálózati központja lett. A Somogyi-könyvtár a mai napig ellátja a megyei könyvtári feladatokat. 


Az üvegpalotában
A könyvtárnak ma is helyet adó, Dóm téri üvegpalota eredetileg a százéves évfordulra készült volna el. Végül – ünnepélyes keretek között – 1984. június 6-án adták át az épületet. Tervezői – Pomsár János és Péterfia Borbála – munkájukért 1985-ben Ybl-díjat kaptak. A bibliotéka homlokzata harmonikusan illeszkedik a Pantheon, az egyetemi épületek és a dóm téglaarchitektúrájába, sötét árnyalatú üvegfalain tükröződik a Fogadalmi templom.
Az immáron csak könyvtárként funkcionáló épület szintenként más feladatot tölt be: a földszinten található a kiállítótér, az adminisztrációs pont és a gyermekkönyvtár, az első emeleten a művészeti részleg és a folyóiratolvasó, de a rendezvényeknek is ez a helyszín ad otthont. A második emeleten a kölcsönözhető könyvek találhatók, a harmadik emelet terei pedig a helyben olvasásra kínálnak lehetőséget. Emellett itt találhatók a különgyűjtemények is: a bibliotéka legértékesebb kincseit őrző Emlékkönyvtár, a helyismereti gyűjtemény, és az amerikai magyarsággal foglalkozó Vasváry-gyűjtemény is. Ez a szint ad otthont a 21. század kihívásainak maximálisan megfelelő e-tanulótérnek is, amely a szakmai továbbképzésektől az új szemléletű könytári órákon át a robotika-tanfolyamig számos érdekes foglalkozás és program helyszíne.
 
A megkezdett magas szintű könyvtári munka itt, az új épületben is folytatódott. 1998-ban, az országban az elsők között kezdte el az intézmény az elektronikus katalógus építését. Az integrált könyvtári rendszer mára műkődésünk nélkülözhetetlen eleme, ám a muzeális értékű, régi cédulákat a mai napig őrizzük.
A megyei feladatok folyamatosan bővülnek, Csongrád-Csanád megyében jelenleg 38 kistelepülést segítve működik a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer.

A Somogyi-könyvtár 2017-ben Minősített Könyvtár lett, 2019-ben pedig elnyerte a magyar könyvtári rendszer legmagasabb szakmai elismerését, a Könyvtári Minőségi Díjat, melyet 2020. január 22-én, a magyar kultúra napján vehetett át. A Könyvtári Minőségi Díj azt a magas színvonalú szakmai munkát ismeri el és jutalmazza, melyet több mint 130 esztendős dicső múltunkra alapozva immár két évtizede a minőségirányítás elvei mentén végzünk.
Reméljük, hogy a dicső múlttal rendelkező intézmény még sok száz évig állhat Szeged és a nemzet szolgálatában.

 

Óriások vállán

Somogyi Károly (1811–1888)
1811. április 1-én született Somogyi Károly esztergomi kanonok, theológiai doktor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, könyvtárunk alapítója. A bibliofil pap több nevelési folyóirat szerkesztője, alapítója, szerzője volt. A mai Szent István Társulat elődjének alapító tagjaként jártas volt a könyvkiadásban is. A szegedi nagy árvíz után ajánlotta fel majdnem 44 ezer kötetes gyűjteményét a város javára, s ez a rendkívül értékes könyvanyag a mai napig állományunk alapja és büszkesége. 1888. március 20-án hunyt el Esztergomban.


Reizner János – az első igazgató
Reizner János (1847–1904) – Somogyi Károly felkérését elfogadva – 1882. július 17-től haláláig, 1904. január 19-ig vezette a könyvtárat. A bibliotéka megnyitása, a könyvtárrendezés, a bútorbeszerzés, a megnyitó körüli események szervezése és lebonyolítása mind az ő feladata volt. Lelkiismeretességét bizonyítja, hogy könyvtárvezetői megbízatásakor felmentését kérte Szeged város főjegyzői posztjáról. Igazi polihisztor volt: haláláig publikált, ásatott, igazgatta a könyvtárat. Leghíresebb munkája, a Szeged története a mai napig rendkívül fontos helytörténeti forrásdokumentum.

 
Tömörkény István (1866–1917)
1899-től segédkönyvtárosként dolgozott a bibliotékában, majd Reizner János halála után 1904-ben ő lett a könyvtár és a kebelében megszervezett városi múzeum igazgatója. A híres író, néprajztudós polihisztor egészen haláláig, 1917-ig igazgatta az intézményt, közben a katalogizálást is ő maga végezte. Utóda, Móra Ferenc “Szeged kultúrpalotájának legnagyobb raritásaként” emlékezett meg a szelíd, de határozott kiállású elődről.
 
Móra Ferenc (1879–1934)
A polihisztor újságíró, író, régész, muzeológus és könyvtáros 1904 novemberében lett a bibliotéka segédkönyvtárosa, majd Tömörkény István 1917-es halála után az intézmény emblematikus igazgatója. Irányítása alatt számos múzeumi és könyvtári tevékenység újult meg, s vált mindinkább látogatóközpontúvá az intézmény. Szeged “mindenesének” nevezték, mert a könyvtári teendők mellett éjjelente a Szegedi Naplót szerkesztette, s közben ásatott, rendezte a múzeum anyagát, szépirodalmi műveket, tudományos igényű cikkeket, tárcákat írt. A kultúrpalotában működő szegedi múzeum ma az ő nevét viseli.
 
Fischhof Ágota
1917. november 13-án állt munkába Fischhof Ágota, aki később Szeged legelső szakképzett női könyvtárosa lett. A külföldön tanult, művelt és gyönyörű könyvtárosnő számos művészt megihletett: Balázs Béla és Móra Ferenc egy-egy szereplőjét mintázta róla, Juhász Gyula verset írt hozzá, Moholy-Nagy László elkészítette a portréját, amely később Tahiti madonna néven vált ismertté. Fischhof Ágota 1924-ben férjhez ment, és elköltözött Szegedről.

 

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet: Az Alapítványi oklevél keltezésének 120. évfordulója (2001. február 15.) tiszteletére összeállított könyvtártörténeti honlap

Könyvtártörténet Könyvtártörténet

Könyvtártörténet

Az  "Alföld fővárosának" szellemi újjáépítését alapozta meg Somogyi Károly (1811-1888) esztergomi kanonok.
 

Tovább...

A gyűjtemény

Vasváry-gyűjtemény

Vasváry Ödön református lelkész, az amerikai magyarság történetének kutatója, 1972. május 16-án Washingtonban kelt adománylevelében szülővárosa könyvtárára hagyta nagyértékű gyűjteményét.

Tovább...

Örökbefogadás Örökbefogadás

Örökbefogadás

A Somogyi-könyvtár meghirdeti a könyvek "örökbefogadásának" lehetőségét, hogy  személyesebb kapcsolódást alakítson ki a Város, a Város polgárai, civil szervezetei, vállalkozói és a könyvtár között.

Tovább...

Képek a könyvtárról