„A kötet fő témái mind a spiritualitás és a szabadság köré épülnek, a beszélő azért fohászkodik egy felsőbb erőhöz, hogy elsajátíthassa általa a megbékélés, a megérkezés felszabadító érzését – több vers olyan hatást vált ki, mintha maga is egy mantraszerű morajlás vagy testtudatos légzőgyakorlat lenne. Ezzel szemben akadnak versek, amelyeket a veszteség tematikája határoz meg. A részben Tandori madaras korszakára, Weöres misztikusságára vagy Szabó T. Anna érzékenységére igazodási pontként tekintő költő mintha időnként önmagát is madárként jelenítené meg: a kétségbeesetten vergődő, kéménybe szorult, sebezhető lénytől egy kiteljesedett, sokat megélt metafizikai tudatállapotig vezet az alakulástörténet.” (Navarrai Mészáros Márton – Magyar Narancs) 

A szerzővel Molnár H. Magor költő beszélget.