Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Hornyik Anna Viola F. G. Haghenbeck Frida füveskönyve – Rejtélyek, vágyak, receptek című művét ajánlja.  

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Márok Attila képregényalkotó, reklámgrafikus Orosz István Páternoszter című regényét ajánlja. Márok Attila első képregényével, a Toldi – A malomkő árnyéka című képregénykötettel a 14. Szegedi Képregényfesztiválon mutatkozott be.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész Kosztolányi Dezső írásait ajánlja.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Trogmayer Éva író, újságíró Neil Gaiman Amerikai istenek című könyvét ajánlja.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Boros Tamás újságíró Henryk Sienkiewicz Quo vadis című regényére hívja a figyelmet. Olvassuk el, olvassuk újra!

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Szakál Péter oktatási igazgató (SZTE) J. Goldenlane (Goldman Júlia) könyveit ajánlja. Mi történik, ha a Medve találkozik a Kínai Császárral? Érdemes-e szópárbajt vívni egy kardművésszel? Hogyan lehet Kanadában olcsón űrsiklót bérelni? Szabad-e beszélni a tenzorokról? Aki szeret kortárs irodalmat olvasni, szereti, ha egy regény vicces, de a történetben van fantázia, annak ajánlom J. Goldenlane (Goldman Júlia) munkásságát, mert olyan kortárs magyar fantasy és sci-fi szerzőt ismerhet meg, aki az elmélyült műfaji ismereteket humorral és tudományos alapossággal kombinálja műveiben.  J. Goldenlane matematikus végzettséggel rendelkezik, ami hozzáadott mélységet és szokatlan perspektívákat hoz a történeteibe. Beleolvad a műveibe a számok és tudomány szeretete, ami a legapróbb részletekig történő gondos kidolgozást és a világépítést teszi lenyűgözővé.  Fantasy és sci-fi regényei nemcsak szórakoztatóak, hanem okosak is, tele vannak izgalmas ötletekkel és furfangos megoldásokkal, amik a tudományos hátteréből erednek. Különösen érdekes, hogy képes az absztrakt matematikai koncepciókat a történeteibe integrálni oly módon, hogy az olvasók is élvezhetik és megérthetik.  Ami talán a legemlékezetesebb J. Goldenlane munkáiban, az a humor. A történetei tele vannak olyan szellemes megjegyzésekkel és komikus helyzetekkel, amelyek nagyon hasonlítanak Rejtő Jenő világára. Ezzel a humorral Goldenlane-nek sikerül a legkomolyabb témákat is könnyedén és szórakoztatóan bemutatni. Eddig megjelent műveiből kiemelkedőnek tartom a Napnak Fénye ciklus regényeit, ahol többek közt egy japán kardművész nő, egy nagydumás titkosügynök, egy Medve és maga a Kínai Császár keveredik kalandokba és küzd hol űrsiklóból kiugráló bérgyilkosokkal, hol néptánccsoporttal, vagy egyszerűen csak a középiskolás csemete másnapi házi feladatával.  J. Goldenlane munkáit mindenkinek ajánlom, aki szereti a jól megírt fantasyt és sci-fit, a szellemes humort és az okos, gondosan kidolgozott világokat. Minden olvasója biztos lehet benne, hogy izgalmas, szellemes és gondolatébresztő olvasmányban lesz része. J. Goldenlane regényei a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhetők.

 

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Mucsiné Erdei Mónika, a Szeged és Térsége Bárczi Gusztáv EGYMI igazgatója, gyógypedagógus, mesteroktató Péterfy Gergely kalandtörténetére, a Misikönyvre hívja fel a figyelmet.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Tóth Marcell szegedi levéltáros Somogyváry Gyula Virágzik a mandula című kötetét ajánlja. Különös, hogy az első világháború – szerintem – két legjobb magyar frontregénye közül az egyik egy izraelita vallású kocsmáros fiaként született kommunista, a másik pedig egy német felmenőkkel rendelkező hírlapíró munkája. Az előbbi végül Sztálin küldötteként, de egy köztársaság védelmében halt meg, míg az utóbbi később két totalitárius rezsim foglya lett, a második fogságot már nem élte túl. Junger Acélzivatarban és Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című regényei a háborút eltérő módon, szinte két külön világként mutatják be. Ezzel szemben Zalka Máté és vitéz Somogyváry Gyula – rájuk utaltam az előző bekezdésben – esetében még a front pokla is azonos. Zalka műve ugyan tisztábban frontregény, de a végén elhelyezett, teljességgel hihetetlen „vörös farok” miatt az ember kissé csalódottan teszi le a könyvet. Somogyváry első világháborús trilógiája – Virágzik a mandula, Ne sárgulj, Fűzfa!, És Mihály harcolt – azonban még ma is olyan olvasmány, amelyet az elejétől a végéig érdemes kézbe venni, nem véletlenül ért meg előbb saját korában, majd 1989 után újabb kiadásokat. Mindig híve voltam a használt könyveknek: már kisiskolásként is minden pénteken a Hajnóczy utca sarkán választhattam egy kötetet édesanyám kontójára: Nagy indiánkönyv, Winnetou-regények. A polcomon lévő Somogyváry-regények sem kivételek. A soproni népszavazásról szóló És mégis élünk egy viharvert ’30-as évekbeli példányára a mórahalmi vásárban bukkantam. Ezután már tudatosan gyűjtöttem a regényeit. Most majd másfél vagy talán két évtizeddel e vásár után újból elővettem a Virágzik a mandulát, amely 1933-ban meghozta az országos hírnevet szerzőjének. A hibáik ellenére is szerethetőek a regény hősei: a papjelöltből katonává vedlett Rátz, a mutáló hangú Koczkás, Seviot, aki zsidóként kívánta megmutatni, hogy olyan jó honvéd, mint bárki más (Somogyváry honatyaként nem is szavazta meg a 2. zsidótörvényt), a bátorság szinonimája, Látrányi és persze maga a főszereplő, a rímfaragó Fűzfa. De ugyanúgy hősök a bunyevác népfelkelők, a szlovák honvédek és a Nagykunság katonái. Somogyváry nagy erénye még, hogy nem csak a frontról akart mesélni. Megismerhetjük a harctérre készülő katonák életét, kiképzését… és vágyait: a Tinder-világban végtelenül lassan gombolyítottnak tűnő szerelmi szál legalább olyan fontos, mint a lövészárkok eseményei. Igaz, ez sem hibátlan regény, saját kora érezhető rajta: a magyarok mindig bátran küzdenek, míg hátul csak csehekbe lehet botlani. De talán ezek a hibák is inkább az elolvasás mellett szólnak: nemcsak az első világháborút ismerhetjük meg, hanem Trianon fájdalmának irodalmi feldolgozását is. Somogyváry Gyula regényei a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhetők.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Medgyesi Konstantin, a Móra-múzeum tudományos és közönségkapcsolati igazgatóhelyettese, az egyetem Pedagógusképző Kara Művelődéstudományi Tanszékének adjunktusa Móra Ferenc Címtelen könyvét ajánlja. A könyvek szerelmese – vagy talán inkább megszállottja – vagyok. Szóval szenvedélyes kapcsolat fűz a különböző kiadványokhoz, de ha egyet kell kiválasztanom, akkor annak mégiscsak Móra Ferenchez kell kötődnie, aki a szegedi múzeum névadója, és magyar kultúrtörténet egyik színes figurája. S ha a mórai életműből kellene egy művet kiválasztani, akkor annak pedig a Móra szerelmes verseit bemutató Címtelen könyvnek „illik” lennie. Természetesen elfogult vagyok, de ebben a kötetben a magyar irodalomtörténet legjobb szerelmes verseit olvashatjuk. Ahhoz pedig, hogy magát a szerelmi történetet teljesen megértse az olvasó, Vészits Andrea dramaturg, Móra dédunokájának előszava és Lengyel András irodalomtörténész tanulmánya nyújt segítséget. Szerelem, betegség, politika, halál, zsidóüldözés, síron túli érzelmek – súlyos fogalmak, amelyek nélkül Móra Ferenc és a nála 20 évvel fiatalabb Kalmár Ilona szerelme nem értelmezhető. Móra utolsó „love storyja” a XX. század egyik legdrámaibb története. Mintha egy filmben látnánk egymás után a történéseket. Móra Ferenc korának celebje volt; olyan népszerű férfinak számított, hogy gyakran messzi földről is elutaztak a nők megnézni az ismert írót a szegedi múzeumba, melynek legendás igazgatója volt. S előzetesen még egy képkocka a „filmből”: Móra Ferenc halála után 10 évvel a zsidó származású Kalmár Ilonának be kell vonulnia a gettóba. Mindössze egy bőröndnyi holmit vihet magával; a kofferben mégis helyet kapnak Móra neki írott szenvedélyes levelei, titkos szerelmes versei. Minden Balatonföldváron kezdődött. Az Aranykoporsó című regény megírása volt a hivatalos célja Móra Ferencnek, amikor 1932 júniusában a Balaton-parti településre utazott. Móra ez idő tájt Szeged egyik meghatározó személyisége, író, újságíró, régész és – az azóta róla elnevezett – Kultúrpalota igazgatója. Móra Ferenc nős, felesége Walleshausen Ilona, akit Szegedre kerülésének évében, 1902-ben vett feleségül. Házasságuk boldogtalan, sok konfliktussal nehezített 32 éve alatt Móra Ferenc életében több nő és több szerelem volt, bár ezt maga a család, a kortársak, de még a Móra-kutatók közül is többen gondosan titkolni igyekeztek. 1932 nyarán az akkor 30 éves – Móra Pankával, Móra lányával közel egykorú – Kalmár Ilona a Zrínyi Szálló alkalmazottja volt. Családi állapotát tekintve menyasszony: Horváth István, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület titkárának jegyese. Kalmár Ilonát nyári munkára, a vendégek szórakoztatására szerződtette a Zrínyi Szálló, Móra Ferenc azonban nem akart megtanulni bridzsezni, de szívesen sétált Kalmár Ilonával a környéken. E séták során kezdett kibontakozni e különleges szerelem. Kalmár Ilona nagyon szép, modern gondolkodású, művelt, önálló fiatal nő volt, aki nagy hatást gyakorolt az íróra. Móra Ferenc és Kalmár Ilona nagyon rövid idő alatt egymásba szerettek, s kapcsolatuk „naplójaként” egy versfüzér született, Címtelen könyv címmel. A versfüzér 35 számozott és egy számozatlan verset tartalmaz, ám a versek messze többek esztétikai értékkel bíró költeményeknél: egymásra találásuk „naplója” – egy szerelmi játék lírai megjelenítése volt. A szenvedélyes szerelem dacára egyikük sem lép ki korábbi élethelyzetéből. Nem léphet ki. Móra Ferenc a férj, apa, nagyapa, a köztiszteletben álló szegedi polgár visszamegy a családjához. Kalmár Ilona pedig házasságot köt Horváth Istvánnal. A fennmaradt Móra-hagyaték forrásai szerint azonban a közöttük lévő szerelmi viszony Móra Ferenc élete végéig megmarad. Ez idő alatt személyes találkozásokon kívül titkos levelezést folytattak. A szerelmes versek utóélete, megőrzésük története is megrázó. Amikor Kalmár Ilonának 1944-ben be kellett vonulnia a budapesti gettóba, a leveleket és verseket összegyűjtötte s magával vitte – megóvva így őket az esetleges megsemmisüléstől. Mára már kideríthetetlen, mi lehetett Kalmár Ilona elsődleges motivációja: értékőrzésnek szánta, vagy lelkileg volt szüksége az írásokra; mindenesetre a történelem őt igazolta, hiszen neki köszönhető, hogy az értékes dokumentumok a gettó poklában is hiánytalanul és tökéletes állapotban fennmaradtak. Kalmár Ilona 1986-ban bekövetkezett halála után a szerelmes versek a Móra-múzeumba kerültek. Ilona végrendeletében ekképpen magyarázza, hogy a Móra Ferenc nevét viselő közgyűjtemény gondjaira bízza a szerelmes leveleket és verseket: „Így óhajtok megmaradni elmúlásom után is.” Móra pedig egyik Kalmár Ilonának írott szerelmes költeményében a szenvedélyes verseit metaforikusan „gyíkdaloknak” nevezi: Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában, a Móra-múzeum tudományos és közönségkapcsolati igazgatóhelyettese, az egyetem Pedagógusképző Kara Művelődéstudományi Tanszékének adjunktusa Móra Ferenc Címtelen könyvét ajánlja. A könyvek szerelmese – vagy talán inkább megszállottja – vagyok. Szóval szenvedélyes kapcsolat fűz a különböző kiadványokhoz, de ha egyet kell kiválasztanom, akkor annak mégiscsak Móra Ferenchez kell kötődnie, aki a szegedi múzeum névadója, és magyar kultúrtörténet egyik színes figurája. S ha a mórai életműből kellene egy művet kiválasztani, akkor annak pedig a Móra szerelmes verseit bemutató Címtelen könyvnek „illik” lennie. Természetesen elfogult vagyok, de ebben a kötetben a magyar irodalomtörténet legjobb szerelmes verseit olvashatjuk. Ahhoz pedig, hogy magát a szerelmi történetet teljesen megértse az olvasó, Vészits Andrea dramaturg, Móra dédunokájának előszava és Lengyel András irodalomtörténész tanulmánya nyújt segítséget. Szerelem, betegség, politika, halál, zsidóüldözés, síron túli érzelmek – súlyos fogalmak, amelyek nélkül Móra Ferenc és a nála 20 évvel fiatalabb Kalmár Ilona szerelme nem értelmezhető. Móra utolsó „love storyja” a XX. század egyik legdrámaibb története. Mintha egy filmben látnánk egymás után a történéseket. Móra Ferenc korának celebje volt; olyan népszerű férfinak számított, hogy gyakran messzi földről is elutaztak a nők megnézni az ismert írót a szegedi múzeumba, melynek legendás igazgatója volt. S előzetesen még egy képkocka a „filmből”: Móra Ferenc halála után 10 évvel a zsidó származású Kalmár Ilonának be kell vonulnia a gettóba. Mindössze egy bőröndnyi holmit vihet magával; a kofferben mégis helyet kapnak Móra neki írott szenvedélyes levelei, titkos szerelmes versei. Minden Balatonföldváron kezdődött. Az Aranykoporsó című regény megírása volt a hivatalos célja Móra Ferencnek, amikor 1932 júniusában a Balaton-parti településre utazott. Móra ez idő tájt Szeged egyik meghatározó személyisége, író, újságíró, régész és – az azóta róla elnevezett – Kultúrpalota igazgatója. Móra Ferenc nős, felesége Walleshausen Ilona, akit Szegedre kerülésének évében, 1902-ben vett feleségül. Házasságuk boldogtalan, sok konfliktussal nehezített 32 éve alatt Móra Ferenc életében több nő és több szerelem volt, bár ezt maga a család, a kortársak, de még a Móra-kutatók közül is többen gondosan titkolni igyekeztek. 1932 nyarán az akkor 30 éves – Móra Pankával, Móra lányával közel egykorú – Kalmár Ilona a Zrínyi Szálló alkalmazottja volt. Családi állapotát tekintve menyasszony: Horváth István, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület titkárának jegyese. Kalmár Ilonát nyári munkára, a vendégek szórakoztatására szerződtette a Zrínyi Szálló, Móra Ferenc azonban nem akart megtanulni bridzsezni, de szívesen sétált Kalmár Ilonával a környéken. E séták során kezdett kibontakozni e különleges szerelem. Kalmár Ilona nagyon szép, modern gondolkodású, művelt, önálló fiatal nő volt, aki nagy hatást gyakorolt az íróra. Móra Ferenc és Kalmár Ilona nagyon rövid idő alatt egymásba szerettek, s kapcsolatuk „naplójaként” egy versfüzér született, Címtelen könyv címmel. A versfüzér 35 számozott és egy számozatlan verset tartalmaz, ám a versek messze többek esztétikai értékkel bíró költeményeknél: egymásra találásuk „naplója” – egy szerelmi játék lírai megjelenítése volt. A szenvedélyes szerelem dacára egyikük sem lép ki korábbi élethelyzetéből. Nem léphet ki. Móra Ferenc a férj, apa, nagyapa, a köztiszteletben álló szegedi polgár visszamegy a családjához. Kalmár Ilona pedig házasságot köt Horváth Istvánnal. A fennmaradt Móra-hagyaték forrásai szerint azonban a közöttük lévő szerelmi viszony Móra Ferenc élete végéig megmarad. Ez idő alatt személyes találkozásokon kívül titkos levelezést folytattak. A szerelmes versek utóélete, megőrzésük története is megrázó. Amikor Kalmár Ilonának 1944-ben be kellett vonulnia a budapesti gettóba, a leveleket és verseket összegyűjtötte s magával vitte – megóvva így őket az esetleges megsemmisüléstől. Mára már kideríthetetlen, mi lehetett Kalmár Ilona elsődleges motivációja: értékőrzésnek szánta, vagy lelkileg volt szüksége az írásokra; mindenesetre a történelem őt igazolta, hiszen neki köszönhető, hogy az értékes dokumentumok a gettó poklában is hiánytalanul és tökéletes állapotban fennmaradtak. Kalmár Ilona 1986-ban bekövetkezett halála után a szerelmes versek a Móra-múzeumba kerültek. Ilona végrendeletében ekképpen magyarázza, hogy a Móra Ferenc nevét viselő közgyűjtemény gondjaira bízza a szerelmes leveleket és verseket: „Így óhajtok megmaradni elmúlásom után is.” Móra pedig egyik Kalmár Ilonának írott szerelmes költeményében a szenvedélyes verseit metaforikusan „gyíkdaloknak” nevezi: „…Kis gyíkdalok, Rejtetekbe fussatok! S addig ott aludjatok, A míg én meg nem halok. S ki csak akkor jőjjetek, Mikor én már nem leszek.” Móra Ferenc Címtelen könyv című verseskötete a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.  

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában dr. Szabó Csilla rendőr főhadnagy, áldozatvédelmi referens (Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság) Edward Rutherfurd Párizs, egy város fényei és árnyai című könyvét ajánlja. „Rájöttem, hogy az élet csodás, és hatalmas misztérium.” (Edward Rutherfurd) Könyvek. Körülvettek gyermekkoromban. Bármit kérdezhettem, édesanyám mindent tudott az irodalomról. A mai napig szeretem, ha felolvas. Amikor az unokáinak mesélt, odakucorodtam én is, hogy újra elringatózzam a hangsúlyaival rajzolt mesevilágban. Neki köszönhetően életre keltek bennünk a mesék. Apám esti verse is a fülemben cseng. Ezzel az útravalóval váltam olvasóvá és felolvasóvá. Élénken él bennem, ahogyan délutánonként vártam, hogy újra fejest ugorjak Pik-Pok, a kis pingvin világába és a büszkeség, amikor önállóan a történet végére értem. Ez a jóleső várakozás a történet folytatására, most is elkísér, amikor olyan könyvet olvasok, ami beszippant. Vannak könyvek, amiket a tanulmányaimhoz kötődően olvastam, vagy élethelyzetek, mások és önmagam megértéséért, és vannak, amelyek egy másik korba, világba, kalandba engednek be. Egy jó írás pár órára finom burkot von az olvasója köré, magával ragadva az író által teremtett világba, amivel az olvasó belső rezonálásai sajátos kölcsönhatást szülnek. Nem egy könyvet éreztem már letehetetlennek, mégis inkább lassabban olvastam, hogy minél tovább tartson az, amit ad. Ilyen számomra Edward Rutherfurd Párizs, egy város fényei és árnyai című műve. Sajnáltam, amikor a 742. oldal végére értem. Igen, még a szerző köszönetnyilvánításait is elolvastam. Edward Rutherfurd Párizs ezerszínű történetéről mesél. Teszi ezt úgy, hogy hat család évszázadokon átívelő történetét szövi össze, így vezetve be az olvasót a századforduló, a két világháború és a francia ellenállás korszakaiba. Mesteri módon mutatja be a forradalmi eszméket valló munkáscsalád, a konzervatív, arisztokrata, valamint a polgári és üldözött zsidó család nagyon is emberi történésein keresztül, a generációkon át hordozott örökségek szerepét. Az emberi sorsok sokfélék, de ezek által kapunk árnyalt képet Párizs történelméről. Olvasóként mi is ott tekergünk Párizs szűk utcácskáin, térünk be mulatóiba, bujkálunk a földalatti búvóhelyein, sétálunk az éppen születő Eiffel torony árnyékában, vagy sorakozunk a palota folyosóján, hogy láthassuk a királyt. Munkásként, arisztokrataként vagy kereskedőként vagyunk részesei a történelemnek. A hétköznapok valósága teszik sajátossá egy város élettörténetét is, a maga bukásaival és felemelkedésével. A regényt olvasva újra láttam magam előtt az említett utcákat, parkokat, épületeket, és éreztem Párizs lelkét, ami a XXI. században is varázslatosan hordozza magában a múltját. Edward Rutherfurd Párizs, egy város fényei és árnyai című könyve kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból.  

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Tóth István, a Móra Ferenc Múzeum történész-muzeológusa, az SZTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola negyedéves hallgatója, a Fricsay Ferenc Városi Fúvószenekar szólamvezető ütőse és a zenekart működtető Szegedi Fúvószenekari Egyesület elnöke Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című könyvét ajánlja.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Kovács-Krassói Anikó, a Móra Ferenc Múzeum muzeológusa Szabó Magda Ókút című regényét ajánlja. A 80-as évek Romániájában sokszor vitte rá a szükség az embereket újságpapírokat gondosan feldarabolni szabályos téglalapokra. Kisgyerekként sok szép nyarat töltöttem a nagyszüleimnél egy pici székely faluban, s amint megtanultam olvasni, rendszeresen üldögéltem hosszan az Örkény által jól megírt kertvégi helyszínen. Emlékszem, még azokon a cikkeken is végigrágtam magam, ahol minden sornak hiányzott a vége… A sok-sok olvasással töltött év alatt voltak új és legújabb kedvencek, örök darabok. A regény a legkedvesebb műfajom, mert van időm beleereszkedni történetbe, érzésbe, részese lenni egy kornak vagy a főhős szemüvegén keresztül látni a világot. Alapvetően nagyon ritkán olvasok újra regényt, mert azt gondolom, olyan rövid az élet, és én annyi mindent nem olvastam még. Ez alól egyetlen kivétel van: Szabó Magda. Folyamatosan előveszem, mert – amire csak a legnagyobbak képesek – minden újraolvasásban, minden új életkorban vagy életkorszakban valami nagyon mást és nagyon újat tud mondani nekem. Néha azt érzem, csak nekem. Ha tehetném, legszívesebben három könyvéről is beszélnék, mert önéletrajzi vonatkozású trilógiája: a Régimódi történet, az Ókút és a Für Elise számomra elválaszthatatlanok, akkor is, ha sohasem olvastam még őket egymás után sorrendben. S bár mindig épp az a kedvencem, amit újraolvasok, mégis az Ókút áll szívemhez legközelebb. Ha kezembe veszem, úgy érzem, ott vagyok a közelében, Debrecenben, a Szent Anna utcai házukban, része lehetek a hétköznapjaiknak, közelről láthatom azt a három embert, akik olyan feltétlen elfogadásban éltek együtt, vállalva különcségüket mások előtt. S bár Szabó Magdának nem született gyermeke, akire ráhagyhatta volna ősei örökségét, sokan vagyunk, akik azt érezzük, ajándékba kaptuk tőle minden örökölt tudását. Olyan jó volna, ha minden családnak lenne egy krónikása, aki megírná a felmenők történeteit, hogy jobban megismerhesse magát az utókor. Nagyon büszke vagyok az édesapámra, aki több mint egy évtizede nemcsak saját, de a számára legfontosabb ősök életútját is folyamatosan rögzíti. Magának, nekünk, a gyerekeinknek, s mindazoknak, akik majd nyitott szívvel olvassák. Szabó Magda Ókút című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Jávorszky Iván, a szegedi polgármesteri hivatal civilügyi főreferense Vámos Miklós Apák könyve című regényét ajánlja.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Nyíri Zoltán, a Személyiségkalauz Kft. ügyvezetője Andrew Matthews Hallgass a szívedre! című könyvét ajánlja. Gyerekkorom óta gyűjtöm a könyveket. Az utóbbi évtizedekben a személyiségfejlesztés került fókuszba nálam, elsősorban az üzleti élet pszichológiája, üzleti kommunikáció, reklám és marketing témák. Szeretem az érdekes, színes, kalandos sikertörténeteket és életrajzokat is, és azt, amikor az élet bonyolult dolgait egyszerű szemüvegen keresztül teszi érthetővé az író. Ilyen hozzáállással mélyedtem el például a személyiségtípusok elméletében és különböző tárgyalástechnikai témákban, amelyeket tanítok is. Azt tapasztalom, hogy ezek az elméletek, bár egyszerűek, mégis nagyon sok embernek komoly megértést adnak, ami pedig egy minőségibb élethez vezető út fontos lépése. Andrew Matthews Hallgass a szívedre! című könyve mérföldkő volt a saját személyiségfejlődésemben. Erre és az író további könyveire is úgy tekintek, mint alapművekre akkor, ha valaki elindul az önismeret és a személyiségfejlesztés útján. Anélkül jutunk komoly tudásanyaghoz a szerző gondolatai által, hogy a tanulás nehézségét tapasztalnánk. A könyv olvasása közben úgy éreztem, mintha személyesen ismerném az írót. Mintha közös barátainkról és együtt átélt élményeinkről mesélne nekem. A könyv gyorsan olvasható, Matthews a komoly és „homlokra csapkodós” felismerésekre könnyedén és egyszerűen vezet rá.  Saját életéről, barátairól, tapasztalatairól ír ugyan, de a legtöbb példájában magamra ismerek. Olyan nehézségeket dolgoz fel, amikkel a hétköznapi életben rendszeresen találkozunk mindannyian (párkapcsolat, munka). Szeretem benne, hogy minden fejezet végén a lényeget dióhéjban összefoglalja, így biztosra megy annak érdekében, hogy a mondanivaló megértése teljes legyen. Én is igyekszem szemléletesen, követhetően, szórakoztatóan tartani az előadásaimat, arra törekszem, hogy a résztvevők jól érezzék magukat tanulás közben. Tudom, hogy akkor tanulunk a legtöbbet, amikor érzelem keletkezik bennünk egy-egy információ hallatán, ha nevetünk, esetleg megdöbbenünk. Gyakran eljátszom a mondanivalóm lényegét, azért, hogy még jobban rögzüljön a hallgatóságban. Sokszor kapom visszajelzésként, hogy „észre sem vettem, hogy mennyi mindent megtanultam az előadásod végére!” Andrew Matthews könyvei ugyanilyenek. Ő maga illusztrálja azokat a saját képeivel. Pontosan tudja, mit akar kifejezni egy-egy rajzával, és azt én, az olvasó tökéletesen meg is értem. Különösen javaslom az elolvasását, mert megtanít nézőpontot váltani. A célja az, hogy kirántson minket azokból a megszokott viselkedésmintákból, reakciókból, gondolkodási sablonokból, amik évek, évtizedek óta mélyen bennünk élve irányítják az életünket. Megmutatja, hogy van más élet is azon túl, amit mi el tudunk képzelni.  Andrew Matthews Hallgass a szívedre! című könyve kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Urbanik Tímea, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának oktatója Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa című novellagyűjteményt ajánlja. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jellemzően olvasóemberek vettek körül mindig. Családom és barátaim körében mai napig a könyv a legfőbb ajándék. Számomra olyan az olvasás, mint egy jó beszélgetés. Amikor a József Attila Tudományegyetemen megkezdtem magyar szakosként a tanulmányaimat, egy olyan, akkor még kortárs író volt, akit kivétel nélkül minden tanárom nagy elismeréssel emlegetett: Mészöly Miklós. A Medicina könyvesboltban vettem meg 100 forintért a legvastagabb könyvét, a Volt egyszer egy Közép-Európa című novellagyűjteményt. Már a borító is izgalmasan titokzatosnak tűnt. A rendszerváltáskor megjelent könyv címe pedig egyfajta tablót, történelmi olvasókönyvet is sejtetett. A novellaválogatás Mészöly utolsó pályaszakaszának egyik összegző műve. Lehet nagyregénynek is mondani, melyben a közép-európai történelem különböző szakaszairól olvashatunk. Mindenki talál olyan történetet, amelyhez a saját vagy családtagjai élete kapcsolódik. Vonatkozásai térben Közép-Európához kötődnek, időben több évszázadra nyúlnak vissza, és a jelenig terjednek a címben jelzett mesei tágasság, a „volt egyszer” jegyében. Olvashatunk ebben a könyvben a hatalom működésének módjairól, az emberek közötti kapcsolatok struktúrájáról és határhelyzeteiről, van benne anyasirató és a XIX. századot és Széchenyit idéző vallomás a szerelemről és a forradalmakról. S miközben épül ez a nagyszabású, időben és térben is tágas panoráma – amelynek Móser Zoltán fekete-fehér képeivel egyfajta diaporáma jellege is lesz –, a megfigyelések aprólékossága, pontossága és sűrűsége lesz az, ami meghatározó, s így egyfajta látásmódnak leszünk a részesei. Igazi keresztmetszete ez a könyv Mészöly novellisztikájának, amely mellett a regényeit, verseit, esszéit, meséit és drámáit is jó szívvel ajánlom. Az utóbbi évek kiemelkedő olvasmányélményei voltak számomra még a szegedi születésű Gimesi Dóra meséi, történetei, Vonnák Diána novelláskötete, Nádas Péter regényei. Nagy élmény volt legutóbb Elena Ferrante felfedezése. A Nápolyi regények üdítően sokféle női alakmásai mellett korábbi regényeiben a nehezen elbeszélhető sorseseményeknek és traumatörténeteknek tud hangot adni. Voltak időszakok, amikor nagyon keveset tudtam olvasni. Mivel számomra fontos, mentális szükséglet az olvasás, törekszem rá, hogy az része legyen a mindennapjaimnak. Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa című könyve, valamint a többi megemlített kötet is kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Koromné Fenyvesi Rózsa, Móraváros önkormányzati képviselője Jonathan Franzen, az egyik legnépszerűbb amerikai kortárs író Javítások című regényét ajánlja. Ez a könyv mindannyiunk számára fontos témáról szól: a családi viszonyokról. Azoknak, akiktől ha megkérdezik – Mi tesz boldoggá? Akkor a válaszunk – mint nekem is – a család és a munkánk. A könyv olvasása közben rájövünk, hogy a szülőkbe genetikailag be van építve a gyermekeik sorsa miatti felelősségérzet darwini ösztöne. Jó, hogy menet közben nem tudjuk meg, hogy gyerekeinknek nincs ilyen felelősségük a szülők iránt – még jó, hogy erre csak később jöhetünk rá. Ha egyáltalán ez nekünk jó… Jót és többet akarunk tőlük, elvárásokkal, reménnyel, mint amit mi kaphattunk. A közép-nyugati minnesotai kisvárosban él a nyugdíjas házaspár, Enid és Alfred – 47 éve házasságban. Három felnőtt gyerekük kirepült, nem azt érték el, amit a szülők elképzeltek a tökéletes kertváros nyugodt világában. A valamikor élettel teli ház lelakottá vált, rabul ejtette őket emlékeikkel. Enid, az anya, aki sok mindenről lemondott férje oldalán, aki rá volt szorulva a mások emberbaráti érzelmeire, már márciusban a karácsonyt tervezte, hogy még egyszer együtt legyen a család. Nem akarta tudomásul venni férje betegségét, gyerekei kudarcait. Állandóságot és „rendes” foglalkozást remélt nekik. Vizionált róluk, az ő világában a rossz meg sem terem. Mindig attól félt, hogy gyerekei elvesztegetik fiatalságukat. Szerinte gyerekei nem olyanok voltak, mint kellett volna lenniük. Alfred, az apa önző vénember, aki Parkinson-betegségben, demenciában szenved, egész életében hűséges beosztottként, egy vasúttársaság műszaki igazgatójaként dolgozott, aki csalódott a változásokban, amik a cége gazdasági helyzetét érték. Élete azzal telt, hogy másokról gondoskodott. Várta ő is a karácsonyt, nem tudván, mennyi ideje van még. Kiszolgáltatottság, megalázottság az, amit érez. Semmiképp nem akart volna mutatkozni nyomorúságában. Ő a gyerekeit önmagáért szerette. Különböző módon vetett volna véget életének, de az öngyilkosság lehetőségei – egészsége romlásával – kicsúsznak keze közül. A legidősebb fiú egy bank alelnöke, aki fél, hogy elveszíti jogát, hogy saját véleménye legyen. Munkájában él, depresszióban szenved, paranoiás. Feleségében gyűlöli a függetlenség szellemét, gyerekeire féltékeny. A másik fiú önbizalmát elveszítő adjunktus, akit kirúgnak tanítványával folytatott viszonya miatt. Mindig úgy érezte, hogy szülei nem lehetnek a legjobb barátai… Egy gyerek lázadjon! Ezáltal tudja megfogalmazni egyéniségét. Húguk a vendéglátásban próbál kitűnni, és idős férfiak a menedékei, velük érzi magát felnőttnek, de próbál boldog lenni egy másik magányos nő oldalán is. A közös karácsony lehet most az, ahol szembenézhetnek múltjukkal, saját jelenükkel. Hogy van-e hibáikra felmentés, vagy esély egy jobb életre, azt a regény – amelyet jó szívvel ajánlok – megmutatja. Jonathan Franzen Javítások című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában M. Toronykőy Márta rendőr alezredes, a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának vezetője Kavagucsi Tosikadzu oszakai író Mielőtt a kávé kihűl című regényét ajánlja. Nem tudom, valójában van-e olyan, hogy kedvenc könyvem. Pontosabban létezik, életszakaszaim szerint változóan. A bővülő tapasztalatok a szűkülő idő tükrében mindig máshová helyezik a fókuszt. Tizenévesen a Tüskevár alapmű volt. Nem indulhatott egy szünet sem az elolvasása nélkül, amolyan nyárra hangoló rituálénak számított. Aztán az ilyen jellegű könyvek köre folyamatosan bővült. Mindig volt egy-egy kedvenc, amelyet részben vagy egészben újra és újra elolvastam, értelmezve sorait, az éppen aktuális hangulat tükrében. Kicsit olyan ez, mint az étel mellé választott bor. Van, amikor a testes vörös, és van, amikor a zamatos, könnyű fehér kívánkozik. Olvasni szerető családba születtem. Legelső élményeim között szerepel édesapám ötezer kötetes könyvtára, ahonnan csak úgy lehetett kivenni egy-egy művet, hogy a helyére cetli került, a könyv címével, a „kölcsönzés” dátumával. Akkor ezt a precizitást megmosolyogtam, néha lázadtam is ellene, ma már viszont tudom, hogy rendszert adott, áttekinthetőséget, és nem pusztán az irodalom tekintetében. Talán az sem volt véletlen, hogy egy jelentősebb vargabetű után magyar–történelem szakon végeztem, tanárként. Ezen évek alatt kötelező jelleggel ismertem meg a nagy klasszikusokat, az izgalmas és kevéssé izgalmas kortárs műveket. Napjaink alkotásait olvasni mindig egyfajta plusz kihívást jelentett, fokozottabb ráhangolódási időt igényelt, főleg, ha más kultúrát képviselnek. Viszonylag friss könyvélményemnek számít Kavagucsi Tosikadzu oszakai író Mielőtt a kávé kihűl című műve. Először egyáltalán nem biztos, hogy szeretnénk bonyolult japán nevek mögötti történeteket olvasni, és belemenni az író által tálcán kínált játékba. Időutazást tenni életünk egy bizonyos szakaszában úgy, hogy a jelen történéseit nem befolyásolhatjuk, azon túl, hogy fájdalmas, még hiábavalónak is tűnt. Valószínű azonban, hogy mindannyiunknak van olyan életpillanata, amit szeretnénk újra átélni, vagy éppen előretekinteni a megértés, az elfogadás okán. S ha mindezt egy kávé kihűlésének ideje alatt kell megtenni, egy misztikus kávézó bizonyos székére ülve – több szigorú szabály betartása mellett –, az izgalmas kalandnak ígérkezik. A könyv négy összefonódó történetét olvasva az emberi élet meghatározó szakaszaiban merítkezünk meg, miközben a női lélek egyre mélyebb szintjeire jutunk. Fájdalmasan szép részletekkel megírt sorok ezek az életről, annak (el)képzelt, korántsem egyenes ívű vonaláról, fel nem tett kérdéseinkről, feltételezéseinkről, bizonytalanságainkról, végső soron azonban a bennünk rejlő erőről, a változás lehetőségéről. Kavagucsi Tosikadzu oszakai író Mielőtt a kávé kihűl című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.