Webtartalom-megjelenítő Webtartalom-megjelenítő

Somogyi Károly, könyvtárunk alapítója


„S művem örökké él; még csak színe se vész.”


Gyermekkora, családja és tanulmányai

Teljes nevén Somogyi (Csizmazia) Károly Ambrus 1811. április 1-én látta meg a napvilágot Tiszaföldváron.
Igazi 19. századi polihisztor, aki a könyvtáralapítás mellett a teológia doktora, esztergomi kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Egyházi és tudományos munkássága mellett könyvkiadó, szerkesztő, aki szeret (és tud) rajzolni, verset írni.
E sokoldalú személy nemesi eredetű, nagy olvasottságú családba született. Édesapja, Somogyi Csizmazia Sándor hites táblai ügyvéd, uradalmi tiszt, aki maga is aktív résztvevője volt a 19. század irodalmának. Legjelentősebb művének a Dentu mogerek vagy a' Magyaroknak ős-elei (1826) című kötetét tartják, de egy ideig a  'Hazai és külföldi tudósítások'-at is szerkesztette, írt magyar nyelvtant és fordított műveket németből. Édesanyja, Kelemen Borbála Hasonlatosságok címmel jelentette meg Karoline Pichler művének magyar fordítását (1807), amelyről még Kazinczy Ferenc is elismerően nyilatkozott. Kelemen Borbála irodalmi, művészeti érdeklődése is családi örökség: nagybátyja, Kelemen László színműíró volt, akit az első magyar színigazgatóként tart számon a színháztörténet.
Somogyi Károly még gyermekként katolizált: a protestáns családból származó édesapával együtt, kilenc éves korában tért át a katolikus hitre. A pesti piaristáknál végezte gimnáziumi tanulmányait, 1827-től a nagyszombati papnevelde növendéke, majd Pesten hallgatja a teológiát.  1834-ben szentelik pappá.
Fiatalkoráról kevés adat maradt fenn, de tudjuk, hogy jól és szívesen rajzolt, ezt a Somogyi-könyvtár állományában található rajzkönyve is bizonyítja.  Érzéseiről, személyes érzelmeiről Somogyi igen keveset beszél, első olajfestményéről szóló versében megfogalmazza, hogy számára a lelki világ ábrázolása elsősorban szavak és írás által lehetséges, ezt tartja elsődlegesnek. Maradtak fenn olyan írott és rajzolt vázlatai is, amelyeken egy általa ideálisnak vélt plébánia tervei bontakoznak ki. (4.kép) Ez alapján arra következtethetünk, hogy felszentelése után plébános szeretett volna lenni egy kisebb településen.
Életének egyik nagy tragédiája összeforr az országot ért pusztítással: az 1838-as pesti árvíz során édesanyját ugyan kimentik a vízből, de később belehal a meghűlésbe. Somogyi talán éppen ennek az eseménynek a hatására tette meg évtizedekkel később nagyszabású felajánlását Szeged javára.


Papi hivatása, pályaképe

Plébánosi vágyai ellenére egészen más feladatot bíztak rá a felettesei: 1834-ben udvardi káplán lesz, majd Gyöngyösre, s onnan Sárospatakra kerül segédlelkésznek. 1841-ben az esztergomi presbitériumban tanárrá és tanulmányi felügyelővé nevezik ki. 1850-ben hercegprímási könyvtárnok és levéltárnok lesz Esztergomban. Előbb pozsonyi kanonoki kinevezést kap, majd 1865-ben esztergomi kanonok lesz. 1867-ben a frissen hercegpímásnak kinevezett Simor János oldalkanonokká hívja maga mellé. A rendkívül bizalmas feladatot 1869-ig tölti be, amikor is szembajaira hivatkozva lemond a posztról. Előbb préposti címet kap, majd címzetes apát, 1881-ben pedig főszékesegyházi főesperes lesz. Még kinevezése előtt, esztergomi kanonokként teszi meg felajánlását Szeged javára.


Szerkesztői, kiadói munkássága

A katolikus nevelés, az egyházi élet fontos lapjait évekig szerkesztette: a Religio és Nevelést (később Religio), ennek társlapját, az Egyházi Literaturai Lapot, valamint az általa alapított, neveléstani témájú hetilapot, a Katholikus Iskolai Lapot, és a tudományos és szépirodalmi témájú Családi Lapokat. Mindezekben rendszeresen jelentek meg cikkei is.
1851-ben Somogyi Károly a Jó és olcsó Könyvkiadó Társulat (azaz a későbbi Szent István Társulat) alapítója és aligazgatója, később igazgatója lesz. A katolikus kiadó célja az erkölcsös szórakoztatás: olcsó, vallásra nevelő irodalmat adnak ki. 1853-ben a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat Somogyi Károly fordításában adta ki Christoph von Schmid Ostereier (Piros tojások) című művét. A társulat 1852. augusztus 22-i közgyűlési határozata nyomán felvette Szent István nevét. A ma is létező Szent István Társulat a legrégebbi, alapításától folyamatosan működő magyarországi könyvkiadó.
Somogyi 1848 márciusától nyomdatulajdonos is lett: a váci nyomdát közösen vitte Lukáts Lászlóval, akinek  pesti nyomdájában is csendestárs volt.
1847-ben lett a teológia doktora, 1858. december 15-én pedig a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjává választotta. Székfoglalójának címe: A bölcsészet lényege- és feladatáról.


Művei

A törvények iránti engedelmességről. Különös tekintettel korunkra. Buda, 1841 (Horváth-díjjal jutalmazott pályamű)

Piros tojások. Iskolai ajándékul jó gyermekeknek. Németül írta Schmid Kristóf, ford. Somogyi Károly. Jó és olcsó Könyvkiadó Társulat, Pest, 1853

Erzsébet-album,  szerk. Somogyi Károly. Pest, 1857

A bölcsészet lényege- és feladatáról: akadémiai székfoglaló beszédül felolvasta április 18-kén 1859-ben Somogyi Károly. Szent István Társulat, Pest, 1859

Renan műve s a német itészet abbé Meignantól. Francziából ford., bev. Somogyi Károly. Szent István Társulat, Pest, 1864

A Magyar Korona országaihoz tartozó római katholikus papság és szerzetesrendek egyetemes névtára, szerk. Somogyi Károly. Lampel Róbert, Budapest, 1878


Könyvtára és a felajánlás

Somogyi egész életében gyarapította könyvtárát:  állandó kapcsolatban állt a magyar könyvárusokkal és antikváriusokkal, de rendszeresen vásárolt külföldről is. Az 1879-es nagy árvíz után, 1880. április 26-án ajánlotta fel felbecsülhetetlen értékű könyvgyűjteményét az újjáépülő Szeged javára. Ez a 43 701 kötet a Somogyi-könyvtár biztos alapja.
Somogyi 1881. február 15-én Budapesten, ünnepélyes keretek között írta alá az adományozó oklevelet. A tanúk között szerepel többek között Trefort Ágoston vallás- és közoktatásiügyi miniszter és Tisza Lajos királyi biztos is. Szeged város részéről a polgármester, Pálfy Ferenc és Szabados János tanácsnok írta alá az okmányt. A könyvek lehozatalának gondos megszervezése és lebonyolítása után végül 1883. október 16-án nyitotta meg az intézményt Ferenc József. A megnyitón a könyvtár adományozója és névadója, Somogyi Károly nem vett részt.


Utolsó évei, emlékezete

Somogyi nem csupán Szeged javára adakozott: alapítványai a tehetséges, ám szegény sorban élő diákok számára nyújtottak ösztöndíjat, és egyéb jótékonysági szervezeteket is támogatott.
Utolsó éveiben elvonultsága ellenére megőrizte szellemi aktivitását, és kiadásra készítette elő életművét. A munka elkészültét 1888. március 20-án bekövetkezett halála akadályozta meg. Esztergomban helyezték örök nyugalomra, de szellemi öröksége a mai napig Szegedet gazdagítja.

 

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet összeállítása Somogyi Károlyról

Könyvtártörténet Könyvtártörténet

Könyvtártörténet

Az  "Alföld fővárosának" szellemi újjáépítését alapozta meg Somogyi Károly (1811-1888) esztergomi kanonok.
 

Tovább...

A gyűjtemény

Vasváry-gyűjtemény

Vasváry Ödön református lelkész, az amerikai magyarság történetének kutatója, 1972. május 16-án Washingtonban kelt adománylevelében szülővárosa könyvtárára hagyta nagyértékű gyűjteményét.

Tovább...

Örökbefogadás Örökbefogadás

Örökbefogadás

A Somogyi-könyvtár meghirdeti a könyvek "örökbefogadásának" lehetőségét, hogy  személyesebb kapcsolódást alakítson ki a Város, a Város polgárai, civil szervezetei, vállalkozói és a könyvtár között.

Tovább...

Képek a könyvtárról