Rendezvény

9. Szegedi Képregényfesztivál
2017. november 18. (szombat) 10.00–17.00
Szeged, Dóm tér 1-4., alagsor, földszint és 1. emelet


ELŐADÁSOKKIÁLLÍTÁSOKKIADÓK ÉS ALKOTÓKGYERMEKPROGRAMOKKÖRKÉRDÉSJÁTÉK

A Szegedi Képregényfesztivál már kilencedik alkalommal csábítja a Somogyi-könyvtárba a buborékhámozókat és rajongókat. A képregényt a kilencedik művészeti ágként is szokták emlegetni, így aktuális létünket többszörösen is determinálja a mágikus tulajdonságokkal felruházott kilences.
A fesztiválon hallhatunk előadást arról, hogy miért éppen a kilencedik a képregény, hogyan válik az út- és önkeresés eszközévé Lengyelországban, milyen politikai motívumokat fedezhetünk fel a francia és az amerikai sci-fi képregényekben. Áttekintést kaphatunk a magyar képregény történetéről, összehasonlíthatjuk a mitikus hősök és a képregényhősők útját, elmélkedhetünk arról, hogy milyenek valójában a magyar szuperhősők és bemutatkozik egy új, Erdélyben készült képregényhavilap, a Fantomatika.

A program plakátja és szórólapja


ELŐADÁSOK (Videófelvételek a könyvtár facebook-oldalán: délelőttdélután)


10.30–11.15
Kellermann Viktória
Történetek, történelmek – út- és önkeresés a lengyel képregényben

A történelmi-régiós hasonlóságok ellenére a lengyel képregény jórészt ismeretlen Magyarországon. Ismeretlen, de roppant izgalmas: történelmi hagyománya gazdag, a részben a nagyobb piac kínálta lehetőségek pedig jelentős mozgásteret teremtettek a fejlődéséhez. Bár a lengyelek sem kerülhetik el minden esetben a képregény gyerekirodalomhoz sorolását, külön részleg jár a műfajnak a legnagyobb könyves láncoktól egészen a múzeumi boltokig. Képregénnyel foglalkozó üzleteket pedig, ahogyan fesztiválokat is, nemcsak Varsóban vagy a jelentős képregényes központnak számító Łódźban találunk, hanem szinte minden nagyvárosban. Az utóbbi tíz évben a képregény gyakran vált a lengyel történelem és identitás (újra)értelmezésének eszközévé, akár állami megrendelések, akár rendszeres pályázatok révén, de a független kiadók és az underground közeg jelentősége semmivel sem marad el ezek mögött. Nehezen kibontható történet pedig van épp elég, beleértve a ki- és bevándorlás több százados jelenségét, és vele az emigráció motívumként és ihletforrásként egyaránt jelentőssé vált, legújabb hullámait. Konzervatív stílusú és eszmei tartalmú művek épp úgy születnek a tárgyban, mint a szocializmus emlékezetével szembesítő, memoárba oltott kritikát megfogalmazó, grafikailag kísérletező albumok. Ebből is látszik, hogy műfaji kalandozásunk során sokat megtudhatunk nemcsak a lengyel képregény rendkívül sokszínű világáról, de rajta keresztül a lengyel történelemről, kultúráról, művészetről, és persze a lengyelekről magukról is.

 


11.15–11.45
Bayer Antal
Miért pont a kilencedik?

A 9. Szegedi Képregényfesztivál alkalmából Bayer Antal elmondja, miért lett pont a 9. művészeti ág a képregény. Előadásában kitér az elnevezés által generált vitákra, és arra, hogy fontos-e egyáltalán a művészet címkéje a képregény számára. Végül megtudhatjuk azt is, hogy mi köze van a 9. művészet névhez Lucky Luke-nak, Corrigan titkos ügynöknek és a főzés tudományának.

 


11.45–12.15
Zivkov Andricin István, Kiss Ferenc, Szabó Zoltán Ádám
Kitekintő – kerekasztal-beszélgetés a jugoszláv képregényekről Zivkov Andricin István Az állatok bosszúja című, a 9. Szegedi Képregényfesztiválon debütáló kiadványa kapcsán

„Zivkov Andricin István magyar/szerb képregényrajzoló, illusztrátor, karikaturista, filmrendező és –producer 1964. március 3-án született a vajdasági Becsén.
Grafikai formatervezői iskolát végzett. 1986-tól több jugoszláv újság jelentette meg rajzait. Munkáiban a Hergé nevével fémjelzett belga-francia “ligne claire”, avagy “tiszta vonal” rajzstílust követi.
1991 és 2000 között Szegeden élt. Grafikáit, rajzait, képregényeit a Magyar Narancs, Dél-Magyarország, a Kretén, a Gyerkőc, a Lurkó és a 2zsiráf gyermekújság közölte. Történeteiben az emberszeretet, a humanitás dominál. Kíváncsi Kandúr nevű figurájának kalandjaiból - mellyel először a 2Zsiráf oldalain jelentkezett - saját produkciójában animációs sorozatot készített.
A rajzolás mellett az állatvédelem témájáról filmet, illetve tévéfilmet forgat. Legújabb nemzetközi projektje az “Animals: A Parallel History” című dokumentumfilm, melynek az a célja, hogy bemutatásával az állatok történetét az iskolai tanterv részévé tegye.”
(forrás: Zivkov Andricin István: Az állatok bosszúja – borító)

 

12.15–12.45
Kertész Sándor
Jókaitól a mangáig – a Magyar képregény történetének kutatása és rendszerbe foglalása (1875–2017)

Az előadás egy új, képes képregénytörténeti kötet beharangozója, amelynek próbanyomata kézbe vehető a 9. Szegedi Képregényfesztiválon.

 

12.45–13.30 EBÉDSZÜNET



13.30–14.00
Váradi Gábor
Ki menti meg az óvilágot?

Mint azt tudjuk, a szuperhős Amerika és az amerikai képregény nagy találmánya, és csak ott, abban a társadalomban hiteles és működőképes ez az intézmény. De ez vajon tényleg igaz? Hiszen Európában már a képregények virágkora előtt is voltak szuperhősök. Akkor miért is ne lehetne helyük az európai képregényekben? Vagy van, és jelen is vannak? Éppen csak komolyan venni nem lehet őket? Vagy talán nem is ez a céljuk? Az előadásban ezekre keressük a választ.

 


14.00–14.30
Róka László
Közös vonások – avagy a hős útja mítoszokban és képregényekben

Hogyan alakulhattak ki térben és időben egymástól távoli kultúrákban annyira hasonló mitikus történetek? Miért tűnhet úgy, hogy Zsákos Frodó, Harry Potter, és Peter Parker lényegében ugyanannak az eposznak a hőse? Előadásban bemutatom a Carl Gustav Jung által leírt kollektív tudattalan legfontosabb archetípusait, és azt, hogy saját, hétköznapi élményeink hogyan kapcsolódhatnak a hőseposzokhoz. Végül pedig, Joseph Campbell elméletét megidézve áttekintjük a Hős útjának legfontosabb állomásait, a kalandra hívástól a világ őreivel való találkozáson át a végső áldozathozatalig.

 


14.30–15.00
Bemutatkozik a Fantomatika

Az olvasóközönség egy új, Erdélyben készült képregényhavilapot vehet a kezébe. Az erdélyi lapkiadás palettáján egyedinek számító magazin csakis eredeti, hazai alkotók történeteit, rajzait közli majd folytatásos sorozataiban. A képregénylap Fantomatika címen jelenik meg, ez a kifejezés mesterségesen kreált, virtuális valóságot jelent. Amint a lap neve is jelzi, a történetek főképp sci-fi, vagyis tudományos-fantasztikus témakörben mozognak. Az első folytatásos történet egy jófejű falusi srácról szól, aki sosem fér a bőrében. Titok fedi, hogy miről tudnak vagy nem tudnak a felnőttek, de az iskolások megdöbbentő valósággal szembesülnek: a földi emberiséget szándékosan tudatlanságban tartják, a többiek fejlett technológiai körülmények között élnek egy szép, új világban. Így a régóta elvágyódó Bereg álma, hogy a csillagok közé utazzon, és csodálatos felfedezéseket tegyen, szerencséjére vagy balszerencséjére teljesül – a fantomatikus térben. A lapot a kiadó alapítói, Sárosi Mátyás és Szabó Kriszta mutatják be.

 


15.00–15.30
Lanczinger Mátyás világai – az illusztrációtól az animáción át a képregényekig

Lauscher Zoltán rádiós műsorvezető beszélget Lanczinger Mátyás animátor, képregényrajzolóval.

Lanczinger Mátyás 2009-ben végzett a MOME animáció szakán. Első, nyomtatásban is megjelent képregényét 2002-ben közölte a Kretén humormagazin. Tohuvabohu című munkájával 2004-ben harmadik helyezést ért el a Vadkelet képregénypályázaton. 2006 elején második lett az Art Comix pályázatán, 2008 nyarán pedig megosztott első díjat nyert a Mátyás, a király képregénypályázaton. Képregényei jelentek meg többek közt a Fekete-fehér képregényantológiában, a Papírmoziban és az Elvis Budapest kiadványban is.
Animációs látásmódját szívesen alkalmazza a képregény és az illusztráció területein. Az utóbbi években készített rajzokat gyerekeknek szóló könyvekbe, ajándék képregényeket magáncélú megrendelésekre, de készült egy rövid képregénysorozat Szent Márton életéről is a Pannonhalmi Múzeum számára. 2015-ben saját Star Wars fanzint is szerkesztett Sketch Wook címmel.

 


15.30–16.00
Szabó Zoltán Ádám
Pszichotróp űrutazások a politikában, avagy Sci-fi – Képregény – Politika

Az elmúlt néhány évben kifejezetten divatos téma lett a sci-fi és a politika kapcsolatának vizsgálata. Idáig a képregények világa kimaradt a vizsgált munkák sorából. Ehhez kínáltak bevezetőt Szabó Zoltán Ádám és Oroszlány Balázs közös írásukkal, mely a Fantasztikus világok című tanulmánykötetben jelent meg idén tavasszal. Az előadásában a tanulmány egyik szerzője a  francia és amerikai sci-fi képregényekben található politikai motívumokat mutatja be .

 


16.00–16.30
Wonder Woman első kézből – Pilcz Roland képregényalkotó mesél

E hónapban jelent meg a tengerentúlon Wonder Woman és Bionic Woman közös képregényes kalandja, melyet Tondora Judit rajzolt és Pilcz Roland színezett. Roland elmeséli a készítés körülményeit: milyen volt együtt dolgozni Andy Mangels íróval, Judittal, a DC és a Dynamite kiadókkal. Betekinthetünk a színezés egyes fázisaiba, mikéntjébe is.

 

KIÁLLÍTÁSOK

Haui József (Ha Jó) – Képregény-mazsolák – A Vizipóktól a Drónok harcáig
2017. november 16-tól december 13-ig – helyszín: földszinti Internet-Tér

„ …. ha valakikre tényleg igaz, hogy rajzai több generáció számára jelentettek meghatározó élményt, akkor Haui József mindenképp közéjük tartozik.  A Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermének rajzolójaként olyan sorozatokon dolgozott, mint a Vízipók-Csodapók, a Mézga család, a Magyar Népmesék, a Kérem a következőt!  Képregényei közül talán legismertebbek a Bucó, Szetti, Tacsi albumai, de gazdag képregényes életműve korántsem merül ki ezzel. Rajzolt több mint száz mesekönyvet és tankönyvet, plakátokat, storyboardokat, kifestőkönyvet, diafilmet.”
(forrás: kepregeny.blog.hu)

Lengyel történelmi képregény-kiállítás
2017. november 16-tól december 13-ig – helyszín: az emeleteket összekötő lépcsőfordulók
A kiállítás témája a lengyel történelem, ahogyan azt a modern képregények ábrázolják.
Ezek az alábbi történelmi eseményekről szólnak: Az 1863 januári felkelés; Łódź a 20. század elején; Lengyelország függetlenné válása 1918-ban; Az 1944-es varsói felkelés; Az 1980-as évek eleje, a katonai irányítás időszaka (forrás: http://kepregeny.blog.hu)


KIADÓK ÉS ALKOTÓK (a helyszínen)

A fesztivál idején a következő képregénykiadók és -terjesztők lesznek jelen kínálatukkal – biztosítva az újdonságok megtekintésének és megvásárlásának lehetőségét:

Frike Comics, Fumax, Kingpin, Móra Kiadó, Nero Blanko Comix, Pesti Könyv Kiadó, Vad Virágok, Walking Dead


Az idei előadók között megtaláljuk az ország különböző részeiről érkező szakembereket és alkotókat éppen úgy, ahogyan a szegedieket és a határon túliakat is. Az érdeklődő nagyérdemű alkotás közben figyelheti meg az ismert és ismertségre pályázó képregényrajzolókat (sőt, a vállalkozókedvűek ceruzát ragadva társulhatnak az alkotáshoz!):

Fekete Dani, Fritz Zoli, Kasza Magdolna, Koska Zoltán, Kovács Zsigmond, Lanczinger Mátyás, Lénárd László, Magony Gergő, Molnár Gábor, Nemes Annamari, Pilcz Roland, Vabrik Dorina, Vadas Máté, Váradi Gábor, Vörös Édua, Zorro


GYERMEKPROGRAMOK


10.00–16.00
Virtual Reality játékok és képregényrajzolás a Képzerdővel

A Képzerdő Szeged első intelligens játszóháza, ahol minden korosztály megtalálja a számára érdekes szórakozási lehetőséget. Szeged belvárosának szívében.
Hétköznapokon képregényrajzoló, drámás, alkotó foglalkozásokkal, workshopokkal, hétvégén szülinapi zsúrokkal, egyedi buliajánlatokkal várjuk az érdeklődőket!
Emellett mindennap lehetőség nyílik, hogy a játszani vágyók kipróbálhassák a legújabb videojátékokat, szimulátor-széket és Playstation virtuális szemüveget a tech szobában, valamint a társasjátékokat a chill szobában.
Szeged belvárosának szívében, a Bajza utca 4. szám alatt!


11.00, 13.00, 15.00
Benned is lakik egy szuperhős!
Játékos drámapedagógiai időtöltés 30 percben gyerekeknek
A foglalkozást vezeti: Szabó Nelli könyvtáros


KÖRKÉRDÉS

A szegedi képregényfesztiválhoz kapcsolódóan már hagyomány, hogy körkérdést teszünk fel szakmai partnereinknek és a válaszokat közzétesszük honlapunkon. Ennek a kérdésnek a célja, hogy lehetőséget teremtsünk a Szegedre érkező alkotóknak, előadóknak egy kis előzetes szakmai megmutatkozásra.
Az idén több határainkon túlra kitekintő előadás, beszélgetés szerepel a programban, ezért az idei körkérdés:
Mely nemzet, nemzetiség képregényei állnak hozzád legközelebb és miért?


Bayer Antal
Kétségtelen, hogy minden képregénykultúrának vannak saját jelei, jellemzői. Egészen másmilyen egy átlagos francia-belga, amerikai, olasz vagy japán képregény, hogy csak a legfőbb irányzatokat említsem. Én mindegyikben igyekszem megtalálni, ami tetszik. Alapvetően a francia képregényeken nőttem fel, az amerikaiakkal tinédzser koromban, a többiekkel felnőttként ismerkedtem meg. Természetesen vannak örök kedvenceim, amelyeket akkor is elolvasok, ha már nem várok tőlük különlegesebb meglepetést, mégis jólesik elmerülni kényelmes világukban. De ma már sokkal inkább azokat keresem, amelyek valami újat nyújtanak, származási helyüktől függetlenül. Az elmúlt 15–20 évben egyre inkább elmosódnak a határok, olyan helyekről is befutnak remek dolgok, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Korábban nem hittem volna, hogy élvezettel fogok olvasni finn, holland, svéd, szerb, spanyol, kanadai. román, osztrák vagy német képregényeket. A jó értelemben vett globalizáció mindenevővé tett. Ezen belül pedig nagyon örülök, hogy a hazai képregények között is egyre több az eredeti, újszerű és személyes munka. Úgy érzem, nincs messze az az idő, amikor azt mondhatom, hogy a magyar képregények állnak hozzám a legközelebb – és remélem, nagyon sokan fognak egyetérteni velem.


Kellermann Viktória
Valószínűleg mivel az életem minden területén soknyelvű, soknemzetiségű, sokkultúrájú közegben mozgok, a mozgás és a köztesség az, ami a leginkább megragad. Bizonyos szempontól érdekesebbé válik számomra az Angliában játszódó képregény, ha lengyel emigráns a szerzője (Monika Szydłowska), a lengyelországi történet, ha francia szemmel, Franciaországból visszatekintve mesélik el (Marzena Sowa, Marzi, Fanny Vaucher, Pilules polonaises), a francia, ha a nemzetközi szervezetek különös zárványait járja végig konfliktuszónákban (Guy Delisle), vagy az amerikai, ha egy-egy hasonló zónát szélsőségesen más szögből mutat meg (Joe Sacco). Közben egy pillanatig sem állítom, hogy ne lehetne végtelenül sokat beszélni az angol, az amerikai, a francia vagy a lengyel képregényről magában, és ne szeretném mindegyiket a maga módján az összes többinél jobban – ezért is választom a metszéspontokat.


Kertész Sándor
Évtizedek óta az európai képregényekért rajongok, miközben elismeréssel szemlélem az amerikai szuperhőstörténetek grafikai világát is, de a történeteik nem tudnak megragadni. Az olasz, francia és belga képregényrajzoló művészek albumait gyűjtöm, és csodálom azt az igényességet valamint rajztudást, ami számomra a valódi képregényt jelenti. A grafikák, azon túl, hogy vizuális élményt jelentenek, történetet is mesélnek. Az albumok visszalapozhatók és a rajzok, a sztoritól függetlenül még többször megcsodálhatók, hasonlóan a képzőművészeti albumokhoz. Legnagyobb kedvencem Jean Giraud, aki Moebius néven más rajzstílusban is alkotott, de mind a vadnyugati, mind a science-fiction témában elkészített munkái a képregényművészet legkiválóbb alkotásai közé tartoznak. Hasonlóan nagy tisztelettel és élvezettel lapozgatom Milo Manara és Hugo Pratt képregényeit vagy Eleuteri Serpieri és Vittorio Giardino munkáit. Számomra a bravúros grafikai megoldások, valamint az oldalak képszerkesztésének, színezésének a tanulmányozása jelent élményt. Évekkel ezelőtt sikerült megjelentetnem a Menő Manó és a Krampusz című képregényújságokban néhány történetet ezeknek a kiváló művészeknek az alkotásaiból, és örömmel értesültem arról, hogy rövid időn belül magyarul is megjelenik Moebius egyik klasszikusnak számító alkotása, az Incal. Sok sikert a magyar kiadáshoz!


Kiss Ferenc
Részemről a román, egészen pontosan az erdélyi képregényeseket preferálom. Mondhatni: "haza"beszélek, mert így végül is magyar alkotók munkáit dicsérem. Elsősorban régi jó barátnőm: Rusz Lívia rajzai állnak a szívemhez a legközelebb, de szeretem a Kriterionos Deák Ferenc alkotásait is.
Persze azért a román alkotókat is kedvelem, Valentin Tanase és Albin Stanescu hiperrealista rajzait, valamint az örökifjú Puiu Manu képregényeit, a fiatalabbak közül pedig Alexandru Ciubotariu munkáit szeretem.Talán azért is ezeket az alkotókat említem, mert mindnyájukat ismerem/ismertem, és sikerült velük értékes baráti kapcsolatot kialakítanom.
Dodo Nitával, a "román Kissferi"-vel több munkát is jegyzünk közösen, melyek fordítását Szatmáry Öcsi barátom végezte. Némelyik képregényes írásom pedig franciául is megjelent, amit Dodo Nita fordított.
Nagyjából ennyit tudok elmondani!
Szalacsi Árpád fejezte be így klasszikus monológját, majd hozzátette: – Kérem, kapcsolja ki!


Koska Zoltán
Én igyekszem mindenféle nemzetiségű és stílusú képregény iránt érdeklődni, attól függően, hogy el tudom-e olvasni őket magyarul vagy angolul (ez azért persze sok mindenben korlátoz). Viszont ha választanom kéne, akkor evidens módon a magyar képregényalkotók képregényeit érzem magamhoz a legközelebb. Velük tudok személyesen is találkozni a rendezvényeken, és az ismeretségek számomra növelni tudják egy-egy magyar képregény minőségét, személyesebbé teszik azokat. A jelenkor mellett a magyar képregény múltja is nagyon érdekel, szerintem fontos a saját múltunk ismerete és megbecsülése.

 


KovZsi
A magyar képregények voltak mindig is a kedvenceim.
Saját anyanyelvemen szeretek mindent olvasni.
Gyerekkoromban nagyon szerettem (és most is)  a Hahotát és a Kockást! Minden képregényt, amik ezekben voltak, nagyon imádtam. Pif és Herkules, Vakarcs, Placid és Múzó történetei rendszeres képregényolvasásra lelkesítettek annak idején.
Sajnos Bucó Szetti Tacsi-t csak akkor olvasgathattam, ha vendégségbe mentem az osztálytársaimhoz, mert mi ilyet nem vettünk. Csak Hahotát. De azt mindet! :) Ma is itt sorakoznak a polcomon.

 

Lanczinger Mátyás
Elég nehéz ezt nemzetre leszűkíteni, mert adott mű kiválasztásánál ez ritkán szempont. Többnyire amerikai képregényeket olvasok, talán a nagyobb piaci szórás, meg a nyelvtudási korlát miatt is, de ugyanúgy találok a francia vagy a japán képregények közt is rengeteg izgalmas művet. És persze nem elvetendő ezeknek a nemzeteknek a profizmusa alkotás és kiadás terén is, ami több évtizedes hagyományokon és kultúrán alapszik. A francia ügyekkel kicsit az a baj, hogy ritkán fordítják le őket angolra, legalábbis, amik engem érdekelnének, így azoknak az olvasásával hiába is próbálkoznék, meg kéne tanulnom franciául, de azért így is akad pár eredeti francia albumom, igaz, nem sok.
Általában a rajzok alapján választok és pl. alternatív képregényes oldalról is ugyanúgy jöhetnek szembe érdekes dolgok úgy Szerbiából, mint Angliából, hogy csak a Stripburgert vagy a Nobrow kiadót említsem.
Nem beszélve arról, mennyire keveredhetnek is az átemelt stílushatások, pl. az egyik legutóbbi kedvenc olvasmányom egy francia sorozat fekete-fehér, angol nyelvű kiadása, a Lastman, ami bőven tartalmaz mangás megoldásokat, vagy a Wrecked Hearts, ami szintén manga, csak éppen egy skandináv small press kiadótól, a Peow!-tól.
Szóval nagyon vegyes a kép, szerencsére sok helyről lehet meríteni és szép dolgokat találni. Hogy mást ne mondjak, van pár amerikai kiadású, antikvár Snoopy-kötetem, amelyeket anno egy svédországi boltban sikerült megszereznem.


Molnár Gábor
Hozzám a japán képregény áll legközelebb elsősorban a témabeli változatosság miatt. Olyan tartalmaknak van megfogható piaca Japánban, amikhez nyugaton nem mernek hozzányúlni a kiadók, mert túl nagy gazdasági kockázatot jelentenének. Ebből a szempontból a független nemzetközi webképregények tudnak a legkönnyebben felzárkózni. De a manga előadásmódja is könnyebben befogadhatóvá teszi számomra a történetet, mint egy "átlagos" nyugati képregényé. Könnyebben is jut el hozzám az engem érdeklő mangák híre, mint amerikai vagy európai társaiké, talán a kapcsolt termékek miatt, amik egy témára kereséskor néha tömegével ugranak fel, és irányítanak a tényleges műhöz.


Pilcz Roland
Azt hiszem, minden nemzet munkáiban meg tudom találni a nekem való irányvonalakat, de elsősorban a mívesebb, régimódibb, klasszikus európai, és elsősorban frankofón területről származó képregények állnak hozzám legközelebb. Talán ez tükrözi a temperamentumomat, hiszen az európai képregényalbumok ráérősebben készülnek, sokszor csak évi egy megjelenéssel, s ettől merengősebbek, sokszor részletgazdagabbak is, mint a havi, vagy akár gyorsabban termelt képregényfüzetek. Ezeknél a munkáknál az alkotók és a belbecs jobban érvényesülnek, míg  pl. az amerikai piacon sokszor csak az számít, hogy valaki időre leszállítsa az aktuális címet, a minőség másodlagos, a borítón feszítő sztárszuperhős úgyis eladja majd azt. Szeretném, ha a világunk is az utóbbi irányba tartana inkább.


Róka László
Bár a kedvenc képregényem egy amerikai író műve, a brit alkotók képregényei állnak a legközelebb hozzám. Nem riadnak vissza a fantasztikumtól, az elvont, szürreális történetektől, mindehhez azonban egy olyan érzékenység párosul, amellyel mind az emberi lélek vonásait, mind a közös kulturális örökségünket árnyaltabban mutatják be. Műveiket áthatja a súlyos társadalomkritika és a szarkazmus, de mondanivalójuk nem válik szájbarágóssá, erőltetetté. Izgalmasnak tartom azt is, ahogy a brit képregényesek az amerikai mainstream képregényekre reagálnak, és gyakran maguk is kiveszik a részüket az amerikai franchise-ok építéséből.

 

Sárosi Mátyás, Szabó Kriszta (Fantomatika)
Nagyon szeretjük a francia képregényeket, részben azért mert Erdélybe nem sok képregény jutott el, viszont az Asterix és a Rahan a Kockás oldalain megtalálható volt itt is, nagy kedvencünk volt, és a mai napig is az. Mindkét sorozat alkotói nagy mesterek, kiválóan rajzolnak, akár az anatómiailag helyes, akár a stilizált rajzolásra gondolunk. Az írók is nagyon jók, az Asterix magyar fordítása pedig néha briliáns. Csak a Mirnixdirnix, Idefix, Dogmatix és más kutyanevekkel vagyunk néha összekavarodva. De a "dilisek ezek a rómaiak" beszólást naponta használjuk, bárkire, aki szimpatikus, vagy tényleg dilis! Apropó francia képregény, nagyon-nagyon fáj a fogunk a Valerian-sorozatra, az interneten található képek alapján elmondhatjuk, hogy nagy kedvenc lesz, közel áll Matyi szívéhez, mert kézzel rajzolt képregény az is.


Szabó Zoltán Ádám
Az amerikai és francia/belga képregények ugyanakkora, de másmilyen élményt nyújtanak számomra, és igyekszem ezeket ugyanolyan arányban gyűjteni és olvasni. Jó tíz éve, amikor elkezdtem aktívan is foglalkozni képregényekkel azt vettem észre, hogy a képregényes közönség nagyon lemerevedett a saját szub-szubkultúrájában és bármivel is foglalkoztam, igyekeztem egy sokkal színesebb, változatosabb képet fölmutatni a képregényes mezőnyről, kicsit kimozgatni az olvasókat a komfortzónájukból. Lehet, hogy tévedek, de mintha ez már változott volna egy keveset és szívesebben kísérleteznek más dolgokkal is a képregényrajongók, mint korábban.
Attól még, hogy egyenlőségjelet teszek közéjük, az még igaz marad, hogy az európai képregényeket sokkal nagyobb szenvedéllyel gyűjtöm, mint az amerikaiakat. Ennek oka az, hogy az idegen nyelvek közül csak az angolt értem, így a francia képregényekhez néha csak 20–30 éves, ma már obskúrus ritkaságnak számító angol fordításokon keresztül férek hozzá. Igazi vadászat és türelemjáték ez.
Én azért szeretném, ha a magyar képregényeket is odasorolhatnám majd a nagyok mellé, de sajnos ott még nem tartunk. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ismerje meg az egész földkerekség a magyar képregényt és ha a nagy képregényes nemzetekről beszélünk, akkor ki ne hagyjanak bennünket soha a felsorolásból, csak azt, hogy a saját kis szubjektív szintünkön mindenkinek legyenek meg azok a kedvenc magyar képregények, melyek nem is jöhettek volna máshonnan.

 


Vörös Édua
Nehéz kérdés, mivel nem aszerint szoktam olvasni képregényt, hogy milyen nemzetiségű művész alkotta. Hasonló arányban vannak kedvenceim francia, japán, olasz (és persze magyar) alkotóktól.
Általában első ránézésre döntöm el, grafika alapján, hogy érdekel-e a képregény, vagy sem, függetlenül attól, melyik országból érkezett.  Az a tapasztalatom, hogy ha valamiben szépek, igényesek, kiforrottak a rajzok, általában annak a története is jó és érdekes.
Ennek ellenpéldájaként olyan is előfordult, hogy valamelyik képregénynek nem tetszett a grafikája, és évekig csak kerülgettem, aztán egyszer beleolvastam, és abszolút rajongója vagyok a mai napig.
Akkor is adok esélyt egy műnek, ha – bár a grafika nem igazán az esetem – nagyon-nagyon jó visszajelzések érkeznek róla. Sajnos előfordult, hogy ily módon olyanba futottam, ami nagy csalódást okozott (ráadásul igen drága kiadvány volt).
Amik eléggé háttérbe szorultak nálam, azok az amerikai művek (egy kezemen meg tudom számolni, hány amerikai képregény érdekel, ami még most is fut),  azt érzem, hogy kezd nagyon csak a (futószalagon gyártott) Marvelre (és DC-re) korlátozódni a piacuk.



JÁTÉK

A Képregényfesztivál alatt a programhoz kapcsolódóan látogatóinknak játékos totó megoldására  lesz lehetőségük.
A helyes megfejtők között a BarCraft Szeged jóvoltából 10 db társas kupont és 10 db
Potion kupont sorsolunk ki.

Rendezvények

Nagy Dia (hó)Nap
2017. november 3–30.
Fiókkönyvtárak
Terefere nem csak irodalomról
2017. november 21. (kedd) 10.30
Északvárosi fiókkönyvtár, Gáspár Zoltán u. 6.
Szülőnek lenni
2017. november 22. (szerda) 10 óra
Északvárosi fiókkönyvtár, Gáspár Zoltán u. 6.

Játékok Játékok

Játékok, pályázatok

  • Színházi - könyvtári játék
  • Könyvkirály
 

Képek a rendezvényekrő‘l