Rendezvény

11. Szegedi Képregényfesztivál
2019. november 16. (szombat) 10.00–17.00
Szeged, Dóm tér 1-4., 1. és 3. emelet


ELŐADÁSOKKIÁLLÍTÁSOKFÓKUSZBANKÖRKÉRDÉSKIADÓKVENDÉGEINKJÁTÉKOK

A fesztivál látogatói a műfaj örökifjú klasszikusai mellett a kortárs irányzatokkal és alkotókkal is megismerkedhetnek. A képregényrajzolókat alkotás közben figyelheti meg az érdeklődő nagyérdemű, sőt, a vállalkozókedvűek ceruzát ragadva társulhatnak az alkotáshoz. A fesztivál idejére a képregénykiadók és -terjesztők is jelen lesznek kínálatukkal, biztosítva az újdonságok megtekintésének és megvásárlásának lehetőségét.

Plakát, szórólap (Pilcz Roland alkotása)



ELŐADÁSOK (3. emelet)


10.30
Róka László
Közös vonások III. – Az ezerarcú gonosz

Az emberi elme ugyanúgy működik az egymástól térben és időben távol álló kultúrákban, így a történeteinkben megjelenő gonosztevőkben is ismerős hasonlóságok figyelhetők meg mind az ősi mítoszokban, mind a kortárs műalkotásokban. A Carl Gustav Jung által leírt kollektív tudattalan archetípusai közül ezúttal az árnyékot vesszük górcső alá, amely hasonló alakokban kísérti a hőseinket az antik eposzoktól egészen Gotham bűnös utcáiig, ahol a buja csábító, az eszelős zseni és a vadállati erő egyaránt próbára teszi a sötét lovagot.

 


11.00
Dunai Tamás
Batman korokon át

Batman ábrázolása sokat változott az elmúlt 80 évben. Volt már noir-hős, camp-ikon, gótikus mesék főszereplője, sötét lovag és még sokáig folytathatnánk a sort. Ahogy a karakter átalakult és a kor elvárásaihoz igazodott, úgy változott a történetek stílusa és az ellenfelek ábrázolása is. Ezek az ábrázolások sokszor korlenyomatként működtek, de a '80-as, '90-es évektől kezdve az adaptációk megszaporodása révén (animációs filmek, filmek és videojátékok által) az adott korra jellemző, viszonylag egységes Batman-kép széthullott, és az alkotók szabadon válogatnak a karakter inkarnációi közül, másban találva meg a karakter lényegét. Batman sok szempontból változatlan, a számos képregényes (és filmes) újraindításnak köszönhetően elsősorban az eredettörténete és a szimbolikája határozza meg, a történetvilág kontinuitása minden esetben másodlagos, másrészt viszont nagyon is sokat változott az elmúlt 80 évben. Az előadás ezeket a változásokat mutatja be.

 


11.30
Váradi Gábor
Ha veszélyben a haza – Magyar Szuperhősök

Idehaza, ha fölnézünk az égre, mindig tudjuk, hogy az egy madár, egy repülő, vagy... Tényleg mindig tudjuk? Képben vagyunk mi a magyar szuperhősökkel, vagy csak legyintünk rájuk? Mit ér a szuperhős, ha magyar?

 

12.00
Molnár András
A város mint fenyegető erő H. P. Lovecraft fikciójában, valamint A végzet Gothambe érkezik világában

A XX. század elején élt amerikai horrorszerzőnek, H. P. Lovecraftnak a kortárs populáris kultúrára gyakorolt felmérhetetlen hatása nem kerülte el a Batman-képregények világát sem. A Mike Mignola és Richard Pace által írt A végzet Gothambe érkezik már a címében is félreérthetetlenül a klasszikussá vált írót idézi, emellett a cselekmény számos mellékes vagy központi jelentőségű eleme a lovecrafti világból lett kölcsönözve. Közismert tény, hogy a Batman-történetek állandó helyszíne, Gotham New York City fiktív mása – egyúttal valós becenév, amellyel Washington Irving illette New Yorkot –, és a nagyvárosi lét problémái, az elharapózó bűnözés, korrupció miatti félelmeket vetíti ki a fikció világába. Lovecraft 1924 és 1926 között New Yorkban élt, és a forgalmas, elszemélytelenedett nagyváros mélyen negatív benyomást tett rá, ami visszaköszön az ott játszódó novelláiban. Az előadás ezzel összefüggésben arra igyekszik kitekintést nyújtani, hogy Lovecraft munkásságában a város milyen veszélyek forrása volt, és ezek a veszélyek milyen formában köszönnek vissza A végzet Gothambe érkezikben.

 

12.30–13.15 SZÜNET


13.15
Borsi Csaba, Kertész Sándor, Pál Nagy Balázs, Sváb József, Tóth Péter
Egy képregénymagazin kalandjai – Harminc évvel ezelőtt jelent meg a Menő Manó

Menő Manó címmel, harminc évvel ezelőtt jelent meg az első magyar képregénymagazin. A lapban magyar és olasz alkotók képregényei jelentek meg és voltak benne cikkek az alkotókról, a képregény történetéről és itt indult a Képregényiskola című cikksorozat is, amelyből évekkel később Sváb József megírta azonos című könyvét. A megjelenés előzménye az volt, hogy 1985-ben megalakult a Kísérleti Képregény Stúdió (KIKS) azzal a szándékkal, hogy a fiatal alkotók egy új magyar képregénykultúrát hozzanak létre. A beszélgetésen a csoport alapítói mesélnek az akkori körülményekről, a magazin létrejöttéről és az azóta eltelt évekről.
A beszélgetés résztvevői a Kísérleti Képregény Stúdió (KIKS) alapítói.

 


13.45
Kellermann Viktória
A rengeteg, a lidércek, na meg a rossz láb – 10 év lengyel gyerekképregényei

Két év telt el azóta, hogy a lengyel negyedikesek számára kötelezővé tették a képregényolvasást – legalább egy hetvenes évekbeli klasszikus, az Asterixet idéző Kajko és Kokosz repülőiskolája erejéig. Az elmúlt 10 évben a szülők könyvtáraiból ismert, évtizedek óta futó klasszikusok mellett korunk kérdései és kísérletező hangok is beszivárogtak a képregénypiacra. A borzongásra vágyó gyerekeket KaeReL vezeti 2009 óta a lengyel-litván határ erdőségeinek meglepően emberi démonjai közé, a civilben biológus-akadémikus Tomasz Samojlikkal a vadont járhatják az utolsó bölény, a végzet vadászni képtelen cickánya vagy éppen az erdei méhek nyomát kutatva. Néha azonban megbomlik az idill: Marcin Podolec világvégi történeteiben posztapokaliptikus világban játszik kislány és kutyája, Tomasz Grządziela színházi feldolgozást is megért kötetének hősei egy tolószékes kisfiú és az egyre betegebb lába, nem is beszélve a magányos anyukáról. Az előadás célja az elmúlt évtized legizgalmasabb lengyel gyerekképregényeinek bemutatása.

 


14.15
Bayer Antal
Asterix 60 éves – a kezdetek

1959. október 29-e Asterix hivatalos születésnapja, ekkor jelent meg először, a Pilote képregényújság első számában. A hetilap 15 éven keresztül szolgált a kis gall világsztár elsődleges otthonaként, mielőtt útjaik különváltak. Ezen időszak alatt teljesen megváltoztatta a francia társadalom hozzáállását a képregényhez, hiszen Asterix mellett olyan, nálunk is jól ismert sorozatokat vezetett be vagy tett még népszerűbbé, mint a Blueberry, a Lucky Luke, a Valerian vagy az Iznogoud. Az Asterix eredeti szerzőpárosa, René Goscinny és Albert Uderzo aktív szerepet vállalt annak a lapnak az alapításában és szerkesztésében, amely heti előközlésben jelentette meg legnépszerűbb karaktereik első 20 történetét. Az előadás a 60 éves Asterix első 15, meghatározó évéről szól, megvizsgálva a környezetet, amelyből kinőtt.

 


14.45
Kertész Sándor
A nagy képregényüzlet a nyolcvanas években!

Nagyon sok képregény jelent meg az ötvenes évek közepétől Magyarországon, de csak folyóiratokban, napilapokban és magazinokban. Önálló képregényújság – néhány eltévedt kivételtől eltekintve – nem volt a sajtópiacon. A kultúrpolitika amerikai szemétnek tekintette, amely rossz hatással van a fejlődő gyermekekre. De úgy ítélték meg, hogy az irodalom népszerűsítésére talán alkalmas lehet, ezért megtűrték az újságok oldalain. Ugyanakkor a gazdaságpolitika – a terv- és hiánygazdaságban – nem áldozott papírt önálló képregénykiadványok előállítására. 1980 után azonban valami megváltozott. Többszázezres példányban kerültek az újságos pavilonokba a Rejtő-képregények, a Kockás magazin és számos egyedi kiadvány. Nagy üzlet lett a képregények kiadása. A hirtelen változás okait boncolgatom előadásomban.

 

15.15
Kopeczky Csaba
A (francia–belga) képregényipar kulisszái...

Mire készüljön föl egy hazai alkotó, ha a nagyobb képregényes piacokon szeretne munkát vállalni? Mire vevők a kinti kiadók, és mire nem?
Sikertörténetek ex-jugoszláv és magyar alkotókról

 


15.45
Pilcz Roland
A képregényoldal esztétikája

Milyen vizuális lehetőségeket kínál egy oldal szerkesztése? Hogyan fejlődött, változott az idők során a képregényes megjelenítés esztétikája? Mennyire fontos a panelek összjátéka, és milyen megoldásokat bír el egy dupla képregényoldal?

 


KIÁLLÍTÁSOK

Menő Manó, Krampusz és a többiek
2019. november 16. – helyszín: a könyvtár lépcsőházában

Válogatás a rendszerváltás idején megjelent első képregénymagazinok anyagából. Ez volt az első próbálkozás (1989-1990) amelyben már népszerű olasz, francia képregények mellett helyet kaptak a magyar alkotók munkái is. Színes válogatás egy rövid időszak legjobb képregényeiből.


15 év – 15 oldal Pilcz Roland képregényeiből
2019. november 20-ig – helyszín: földszinti Internet-Tér

2004 őszén, pontosan 15 éve írta és rajzolta meg Pilcz Roland első nagyközönségnek szánt képregényét, az Angyali Békét, amit 5 nagyobb lélegzetvételű Kalyber Joe-kaland követett. S bár Roland számtalan egyéb külföldi és hazai képregény színeiért is felelős, az általa megálmodott történetek és figurák mellett azóta is kitart. Kisebb kikacsintások mellett továbbra is a Kalyber Joe-univerzumban maradva, jelenleg sorozatának harmadik felvonásán dolgozik, az YKX – Yorn Kayrah Xemovrah kalandjain, mellyel munkásságának egy újabb szakaszához érkezett. Ezekből a művekből áll össze egy változatos, jubileumi képcsokor.

 


FÓKUSZBAN AZ ALKOTÓI NÉZŐPONTOK

Az idei fesztiválon az alkotói tér egy kiemelt pontján óránként más és más képregényrajzoló kerül fókuszba. A művészek a rendelkezésükre álló egy órában – vagy az óra egy részében – alkotói módszereikbe, megelőző vagy jelenlegi munkáik kulisszatitkaiba engednek bepillantást az érdeklődők számára.

Vendégeink a kiemelt alkotói térben:

10.30 Sörös Krisztián – A feltörekvő ifjúság képviselője, a hagyományos kézi rajzok alkalmazója és mogorva zombik megformálója.

11.30 Kasza Magdolna

13.30 Fekete Dani – A Széles Mosoly termékeny teremtője, hömpölygő történetfolyamát egyedi számítógépes grafikával hívja életre.

14.30 Oravecz Gergely – nagyszerű egyszerűséggel megjelenített személyes történeteivel az itthon egyelőre kevesek által művelt – ugyanakkor Európában és Amerikában nagy hagyományokkal rendelkező – önéletrajzi képregény műfajába vezeti az olvasóit.

15.30 Szalay Ignác, Balogh Gergő – Betonneon című, vektorgrafikus technikával készült képregényükben kíméletlen kontrasztokkal jelenítik meg lényeiket.
 


KÖRKÉRDÉS – MI LEHET A TITKA A SZÜLŐI, NAGYSZÜLŐI, DE AKÁR DÉDSZÜLŐI KORT IS MEGÉRŐ KÉPREGÉNYEKNEK, HOGY NÉPSZERŰSÉGÜK TÖBB ÉVTIZED UTÁN IS TÖRETLEN?


Bayer Antal

Amennyire én látom, nem is annyira maguk a képregények őrzik meg évtizedeken át a népszerűségüket, hanem a karaktereik. Egy mai olvasó számára a legújabb Batman-történet az igazi, nem a 40, 60 vagy 80 évvel ezelőtti, sőt egyre többen vannak, akik nem is a képregényekből, hanem filmekből vagy játékokból ismerték meg a figurát. Talán kissé prózaiként hat, amit mondok, de a titok nyitja szerintem az a hatalmas marketingmunka, amit a képregényfigurák alkotói, kiadói és tulajdonosai belefektetnek. Persze ehhez előbb ki kell találni azt a karaktert, akiben megvan a potenciál az ikonná válásra... Na ez az, ami igazán rejtélyes.

 


Hudra Móni, Oravecz Gergely (Q KépregényÚjság)

Induljunk ki abból, hogy egy adott képregény népszerűségét úgy mérjük, hogy megnézzük, hány példányt adtak el összesen eddig belőle a világon. Ha csupán azokat a képregényeket, képregénysorozatokat vesszük számításba, amelyek első megjelenésének dátuma 1970 előttre tehető, a lista élén lesznek például a következő tételek: TinTin kalandjai (1929), Superman (1938), Batman (1939), Lucky Luke (1946), Peanuts (1950), Asterix (1959), Pókember (1963), X-Men (1963).
Miért éppen ezek a világ legnépszerűbb képregényei és nem mások?
Az első és legfontosabb közös vonás: ezek kivétel nélkül mind a nyugati világ kulturális termékei, vagyis vagy Nyugat-Európából vagy Észak-Amerikából származnak. Másodsorban az is megfigyelhető, hogy a karakterek világa, a történetmesélés ezekben a képregényekben elég egyértelműen férfiközpontú. Az sem elhanyagolható közös pont, hogy a legnépszerűbb képregények főszereplői fehér bőrszínű emberek, mindig az ő nézőpontjukból figyeljük meg az eseményeket.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a világhír, az évtizedeken átívelő, töretlen népszerűség egyik elsődleges, elengedhetetlen feltétele, hogy az adott képregény a fehér nyugati férfiember sajátos nézőpontját, uralkodó élményvilágát jelenítse meg. Az is elmondható, hogy a legismertebb mainstream képregények nem rendszerkritikusak, a kapitalista világrend alapjait nem kérdőjelezik meg. Mindez természetesen nem csak a képregény világára jellemző probléma. A kérdést éppen ezért inkább így lenne érdemes feltenni: milyen az a társadalom, amelyben több évtizeden át népszerűek tudnak maradni ezek a kulturális termékek? Milyen funkciót töltenek be, milyen igényt elégítenek ki?  Szerintünk érdemes megvizsgálni ezeket a kérdéseket is, mikor az idén nyolcvan éves Batmant, illetve hatvan éves Asterixet ünnepeljük.

 


Kellermann Viktória

Az egyediség, legyen szó akár sajátos humorról, akár egyéni látásmódról, akár személyes történetről. Legalábbis úgy tűnik, Kázmér és Huba, a Maus vagy a Persepolis egyelőre nem öregszik.

 


Kertész Sándor

„Minden korban van valami, ami akkor és ott jó” – énekli Bródy János. Ugyanakkor vannak „valamik” amik évtizedek múlva is jók. Filmek, rajzfilmek, regények, rajzok és sok-sok apró dolog, amire gyerekes módon felnőtt korban is vevők vagyunk. Nekem ilyenek a Rejtő képregények. Korcsmáros Pál fantasztikus rajzai, amelyek engem is rajzlaphoz ültettek tizenéves koromban. Kitartóan másoltam a groteszk alakokat, a szomszédtól kapott régi Füles újságok alapján. De megdobbant a szívem főiskolás koromban is, amikor önálló füzetekben láttam újra gyermekkorom kedvenc karaktereit. Ugyanakkor nem gondoltam volna, hogy a kétezres évek elején vevő leszek az újrarajzolt, kiszínezett és gyönyörű keménytáblás könyv formában megjelentetett Rejtő képregényekre. Pedig így történt. Ott virítanak a legszebb képregényköteteim között az ötven évvel ezelőtt kiötlött rajzok és még ma is élvezetet jelentenek a nézegetésük. De úgy gondolom ilyen a Pókember-generáció is. A rendszerváltás idején a tizenéves fiatalokat magával ragadták az akkor Magyarországon újdonságnak számító Pókember képregények és mind a mai napig nem engedi el őket. A fesztiválokon, börzéken sorban állnak a szuperhős képregényekért a ma negyvenes éveikben járók. Úgy gondolom, ha valakit gyerekkorában nem ragad magával a képregény, azt később már nem is fogja rabul ejteni. Számára a képregény már nehezen fogyasztható kifejezési forma lesz, és nem érti, mit lehet azon szeretni. A 11. Szegedi Képregényfesztivál kiváló alkalom arra, hogy a fiatalok megismerjék és megszeressék ezt az érdekes elbeszélési formát.

 


Molnár Gábor

Azt hiszem, a jó képregények többé-kevésbé időtállók, még ha sokszor kevésbé is tűnnek dinamikusnak a mai munkák mellett. A szigorúan vett szakmai szempontokon túl olyan értékekkel is rendelkezhetnek, amik "kötelező olvasmánnyá" teszik őket az adott témában kutakodók számára. Sokszor legalább ennyire fontos a felhajtás, ami körülöttük van, hogy valamiért mindig lehet róluk beszélni, és ezért folyamatosan szereznek új olvasókat, hogy a
nosztalgiafaktort ne is említsük.

 


Original Comix – Barta Szabolcs, Ilia Zsolt

Mert az irodalom és a vizuális történet mesélés tökéletes, könnyen emészthető elegyei. Témájukat illetően a legtöbb esetben kortalanok, minden generáció tud azonosulni velük. Legyen szó egy régi Batman-történetről vagy akár egy Rejtő-képregényről. Ezen felül nem elhanyagolható, hogy mindenki meg tudja találni a hozzá legközelebb álló stílusú köteteket (mivel megszámlálhatatlanul sok született az idők során) amiket könnyen bármikor, bárhova magával tud vinni.

 


Pádár Ádám

Legfeljebb találgatásokba tudnék bocsátkozni, mert nem hiszem hogy erre lenne egy biztos formula, ez szerencse kérdése is, amire azt szoktuk összeokoskodni haverokkal, hogy a felkészültség találkozása a lehetőséggel. Jókor voltak jó helyen egy jó munkával ezek az alkotók.

 


Pilcz Roland

Szerintem ez a figurákról szól. Hogy mennyire képesek szólni az aktuális kor emberéhez. De nem csak egy recept létezik erre. Míg az Asterix-történetek mindig is ókori köntösben a mai világunkra reflektáltak, úgy Batman állandóan meg-megújult a kor igényeihez.
Asterix a 60 éve alatt alig változott valamit, s talán ez a sikerének titka; Batman viszont épp azzal garantálta túlélését, hogy 80 év alatt tetőtől talpig kicserélődött. A fő, hogy míg van e figurák és társaik mögött fantázia, s lélek, addig nagyon is jó, hogy tovább gazdagítják képzeletvilágunkat.

 


Szécsi Zoltán

Szerintem titkuk a minőségükben rejlik, vagyis az igazán jó képregények éppen olyan időtállóak, mint más művészeti ágak kiemelkedő alkotásai. Tehát napjainkban ugyanúgy élvezhetünk egy ötvenes éveit taposó Asterix-kötetet, a néhány évvel fiatalabb első Valerian és Laureline-történeteket vagy épp Will Eisner klasszikus graphic noveljeit, mint az ezekkel nagyjából egyidejűleg készült hasonló színvonalú zenei albumokat, könyveket és filmeket. Gondoljunk csak például arra, hogy a Pink Floyd The Dark Side of the Moon című albuma, vagy a Monty Python Gyalog-galoppja mit sem vesztettek frissességükből elkészítésük óta.  A legjobb képregényekkel pontosan ugyanez a helyzet.

 


Valentiny Tamás

Ha kimondjuk, hogy szobor vagy festmény, mindenkinek nagy eséllyel más-más alkotás jut az eszébe. Ha kimondjuk, hogy képregény, a legtöbb embernek valószínűleg az említett töretlen népszerűségű alkotások jutnak az eszébe. Ezeknek a műveknek a sorsában én nem a képregények sikersztoriját, hanem egy beszűkült kört látok. Szerintem nem feltétlenül a valódi értékük miatt ismertek ennyi évtized után is, sokkal inkább a feldolgozások, újrakiadások és más médiumokban való szerepeltetésük miatt. Ha a saját korosztályomból indulok ki, én Asterixet és a Hupikék Törpikéket rajzfilmből, Pókembert csereberélhető kártyákról, Batmant legószettekből ismerem. Sajnálom, hogy javarészt még mindig csak ezek a nevek hangoznak el a képregény szó említésekor. Pedig a képregény nyelvezete és eszköztára ugyanolyan diverzitásra ad lehetőséget, mint bármelyik másik művészeti ágé. Ezt a sokszínűséget mégis keresni, kutatni kell, mégis alig kap nagyszámú közönség előtt figyelmet, és nem azért, mert nem elég jó vagy professzionális. Lépten-nyomon ugyanolyan rajzokat, ugyanolyan történeteket és ugyanolyan karaktereket látok szembejönni, ugyanazokból a képregényes kultúrára jellemző hagyományokból építkezve, mint elődeik, csupán csiszolgatva, látszólag javítgatva őket. Szeretném, ha ezek a korlátok megszűnnének. Ki kell tekinteni, új témákat keresni és új szemszögből vizsgálni őket, fura és friss rajzokkal és szavakkal, személyes hangvétellel és saját vízióval. A motivációnak a közönség vélt igényei helyett az alkotó meghatározó érzelmi élményeinek kéne lennie. Erre a képregény minden lehetőséget megad, ezt ki kell használni, kísérletezni kell, a kísérletezést pedig támogatni. Remélem, hogy a képregények elkövetkező évtizedei erről is fognak szólni, nem csak a nosztalgiáról vagy a popkultúráról.

 


Váradi Gábor Antal

Hmmmm... hogy mi a titkuk? Talán éppen az, hogy van titkuk. Hogy ennyi év után is van bennük valami, amit nem tudunk megfejteni. Mert ha meg tudnánk, akkor már nem lenne titok, és a kérdés is értelmét vesztené.
Saját mitológiát alkotnak, ami úgy általában a mitológiákhoz hasonlóan egy-két egyszerű alapmotívumból épül föl, de aztán folyamatosan épül. És az egyik alapmotívum a titok. A megválaszolhatatlan kérdések...
Miért gondolja a milliomos, hogy denevérnek öltözve majd jobban meg tudja bosszulni a szülei halálát? Miért nem jut eszébe a császárnak, hogy saját varázsszert készíttessen? Miért olvasom én ezt? Atyám, miért?!
Mert ezek a kérdések még ennyi év után is megválaszolatlanok. Mint az igazi mitológiákban. Ha tudja, hogy a sarka a gyönge pontja, miért nem védi? Ha tudja, hogy a tenger istene haragszik rá, miért nem utazik haza szárazföldön? Ha tudják, hogy gonosz, akkor miért hallgatnak rá? Nincs válasz. De nem a válaszokért, hanem a kérdésekért szeretjük. Aztán a szülők, nagyszülők, de akár dédszülők továbbadják, hogy: "Régen én ezt hogy szerettem... illetve, miket is beszélek?
Most is szeretem! Ismerd meg! Hátha neked is mond valamit. És ha nem, az se baj, mert nem kötelező szeretni." És azt sokkal könnyebb is, amit nem kötelező. Nos... talán ez is a titkuk.

 


Zorro de Bianco

Bár közhelyesen hangzik, de ezekben a képregényekben, sorozatokban van valami olyan általános érvényű mondanivaló, tartalom, ami nem csupán generációkon, hanem országokon, nemzeteken, azaz eltérő kultúrákon is átívelő relevanciával, népszerűséggel bír.
Hasonlóan a mesék, mondák vagy mítoszok világához, amelyekben annak ellenére is mindig jelen van egy mindenki számára ismerős felállás, drámai konfliktus vagy éppen komikus helyzet, jellegzetes karakter(ek), hogy az nem az adott korban vagy kultúrkörben keletkezett.
Jó példa erre az egyik kedvencem, Asterix, a gall, aki azzal együtt vált világhírűvé, hogy a kalandjai egy tőlünk távoli korban és főleg a francia történelemben játszódnak, mégis, a világ bármely felén könnyűszerrel képesek vagyunk dekódolni azokat: a zsarnok, hódító birodalommal szembeni ellenállás, a szabadság és autonómia megőrzése egyértelmű „képlet”, ami mindenki számára ismerősen „cseng” és követendő példa. Drukkolunk nekik és azonosulunk velük, pláne, ha az ellenállók csupán maroknyian vannak.
Azt persze nehéz – pontosabban, szinte lehetetlen – előre megmondani, hogy vajon melyik mű válik klasszikussá és miért, tehát biztos recept véleményem szerint nem létezik. Igaz, hogy vannak bizonyos szabályszerűségek a dramaturgiában, vagy a szereplők vonásaiban is lehetnek ismerős, visszaköszönő jegyek – apró, de eszes vagy lomha, kicsit együgyű, de erős és szeretetre méltó –, de számtalan próbálkozás ellenére sem biztos, hogy végül a képregény közkedvelt, ikonikus művé válik.
Mi például a Kockás Facebook-csoportjában, a kommentek olvasása közben, számtalanszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egészen különböző beállítottságú, szemléletű emberek ugyanazzal a hévvel, odaadással rajonganak egy adott figura történeteiért, miközben viszonylag kevés dologban értenének egyet, ha más témában kérdeznénk őket. Ez egyrészt a fent említett „közös többszörösnek” is betudható, de a Kockás esetében egy azonos generációs élményről is beszélhetünk. Akik a '80-as években, egy viszonylag ingerszegény – tehát a világ akkori képregényes terméséből egy mondhatni szűk szegmenst felvonultató – környezetből tájékozódhattak, óhatatlanul piedesztálra emelték azt a néhány hőst, akikekkel a lap hasábjain találkoztak. De legalább a Vaillat-ban futó sorozatok némelyikét megismerhették, így nem csoda, ha a Kockás már a saját idejében kultikus lappá vált, a 2017-es feltámasztásával pedig reméljük, hogy a régi, ismerős szereplők mellett mai, kortárs címeket is meg tudunk majd szerettetni az olvasókkal. Mintha nem maradt volna ki az a 25 év…

 


KÍNÁLATUKKAL JELEN LÉVŐ KIADÓK

Anagram ComicsComicsmaniaFrikeComicsFumaxKépkocka KiadóKépregényáruházKingpinKockásLíra Könyvkiadó Zrt. (Fókusz Könyváruház Szeged)Nero Blanko ComixOriginal ComixPanel KalandorSPAWN Hungary - képregénySymposionTitkos fiókVad Virágok KönyvműhelyZsiger

 



VENDÉGEINK

Barta Szabolcs (Bartattoo), Benczédi Anna, Fehér Zoltán (Zorro di Bianco), Fekete Dani, Hudra Móni, Ilia Zsolt, Juhász Ernő, Kálmán Áron, Kasza Magdolna, Koska Zoltán, Kovács Zsigmond, Lakatos István, Molnár Gábor, Nemes Annamária, Oravecz Gergely, Pádár Ádám, Pilcz Roland, Sörös Krisztián, Szalay Ignác, Szalma Gábor, Szebeni Péter, Szécsi Zoltán, Vabrik Darina, Vadas Máté, Valentiny Tamás, Varga Luca, Vörös Édua, az X-Embörök alkotói gárdája



JÁTÉKOK, KÖZÖSSÉGI PROGRAMOK

11.00–11.30, 15.30–16.00
Játékra fel!
A rövid drámafoglalkozásra szeretettel várjuk a gyerekeket és szüleiket, ahol a különböző drámajátékok segítségével mindenki megalkothatja saját képregénykarakterét. Könnyed, jó hangulatú kikapcsolódást biztosítunk a képzelet birodalmában az egész család számára.
A foglalkozást vezeti: Szabó Nelli Enikő

13.30–14.00
Játsszunk a kódokkal!
Két különböző tematikájú QR-kódos rejtvénnyel várjuk a gyerekeket és a felnőtteket, ahol próbára tehetik képregényes tudásukat.
A foglalkozást vezeti: Szabó Nelli Enikő

14.00, 14.30 és 15.00
Galliai körutazás – társasjáték
Asterix és Obelix a rájuk vadászó rómaiak ellenére körbejárták Galliát, elvitték kis falujukba valamennyi régió specialitását, hogy a tűz körüli banketten élvezhessék a finomságokat. A velünk játszó gall harcosok átélhetik ezt az élményt.
A szegedi Alliance Française és a Móra Könyvkiadó szervezésében

A játékon túl a szegedi fesztivál látogatói képes összefoglalót is láthatnak az Alliance Française társintézményeiben megszervezett Asterix születésnapi megemlékezésekről, játékokról.


Vendégünk a Képzerdő

A 11. Szegedi Képregényfesztiválon a látogatók elmerülhetnek a virtuális valóság világában. Lehetőség lesz Pókember bőrébe bújni vagy éppen meglátogatni Batman barlangját!

A Képzerdő Szeged első digitális játszóháza, ahol minden korosztály megtalálja a számára érdekes szórakozási lehetőséget. Hétköznapokon képregényrajzoló, drámás, alkotó foglalkozásokkal, workshopokkal (élményfestés, kézműves), hétvégén szülinapi zsúrokkal, egyedi buliajánlatokkal várjuk az érdeklődőket!
A Képzerdő földszintjén található GameRoomban a legújabb videojátékokat, szimulátorszéket és Playstation virtuális szemüveget, az emeleti Chill szobában különböző műfajú társasjátékokat próbálhatnak ki a játszani vágyók Szeged belvárosának szívében, a Bajza utca 4. szám alatt!
Képregényrajzoló kurzusok a Képzerdőben:
Kéthetente szombatonként: diákoknak 11.00–13.00; felnőtteknek 13.30–15.30
További információ a kepzerdo@gmail.com címen vagy a 30/4217868 telefonszámon.

Rendezvények

Nagy Dia (hó)Nap
2019. november 4–29.
Fiókkönyvtárak, Gyermekkönyvtár és Agóra Gyermekkuckó
Vallástudományi előadás
2019. november 21. (csütörtök) 16 óra
Stefánia Fiókkönyvtár-klub, Stefánia 2.
Könyvbarátok klubja
2019. november 21. (csütörtök) 16.30
Francia Utcai Fiókkönyvtár, Kossuth L. sgt. 69-71.

Játékok Játékok

Játékok, pályázatok

  • Könyvkirály
  • Kvízmaraton
  • Könyvtári – színházi játék
 

Képek a rendezvényekrő‘l