Webtartalom-megjelenítő Webtartalom-megjelenítő

Univerzumokon át, könyvekkel, otthonról!


MINDEN KÖNYV EGY AJTÓ, MELYEN TÚL EGY MÁSIK VILÁGBA LÉPHETSZ.

 

 

Univerzumokon át...

Furcsa időket élhetünk akkor, mikor köteleznek minket tavasz beköszöntével, hogy ne mozduljunk ki lakásunkból. Vágyódik a szívünk a jó idő, a napsütés és friss levegő után, mégis hiába. De bizony volt miért maradni, és nagyon is nyomós okkal.  Ámbár számtalan lehetőségünk akadt-akad az utazásra. Ragadjunk le egy könyvet a polcról, üljünk az ablak mellé a napfénybe, és engedjük szabadjára képzelőerőnket, fantáziánkat; adjuk át magunkat a sorok szőtte világokon át tartó utazásnak.
Ezen sorozatunk célja az volt, hogy a karanténidőszak alatt megkönnyítse az otthon tartózkodást és olyan könyveket ajánljon nektek, melyek páratlan kalandban részesítenek titeket a könyvek és a regényírók világában. Habár a karanténnak már vége, az univerzumokon át tartó utazás és kalandozás tovább folytatódik. Hiszen ha belegondolunk, minden könyv egy ajtó, mely ajtón túl egy másik világba léphetsz. Legyen az a valósághoz leginkább közel vagy legalább annyira távol egyaránt. Így biztonságban, a kanapéról, fotelből élhetsz át fantasztikus utazásokat mesebeli tájakon.
"Veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová."

 


Univerzumokon át, könyvekkel otthonról!

Az alábbi könyvajánló sorozat olyan érdekes és izgalmas fantasy- és sci-fi-világokat igyekszik bemutatni, amelyek  páratlan, egyedülálló kalandokra invitálják az olvasót. KVÍZJÁTÉKunkban mindenki ellenőrizheti, mennyit tud az ajánlott könyvekről, történetükről, világukról. A kérdésekre adandó válaszok megtalálhatók a könyvajánlókban. Utazzunk csodálatos világokon, univerzumokon át, könyvekkel, otthonról!

 

 

Terry Practchett: A mágia színe. Utazás a Korongvilágba

Képzeljünk el egy fantasztikus világot, mely korong alakú és az űrben folyamatosan mozog ismeretlen irányba. Ezt a korongot négy hatalmas elefánt tartja a hátán, akik az óriási világteknősön állnak. A korong körül pedig egy aprócska nap és egy aprócska hold kering. Ennek a korongnak mágikus ereje van, és a fény lassabban terjed rajta, mint a hang. Valamint, aki elér a Korong széléig, és lelép róla az belevész a mélységes mély űrbe. Nos, mindezen fantáziadús világkép mellett nem hiába, hogy a híres angol író Terry Pratchett Korongvilág regényfolyama méltó helyet kapott a fantasztikus irodalom polcain.
A leginkább fantasy paródiaként emlegetett, ám legtöbbször elég komoly hangvételű, néhol szatirikus témákat boncolgató Korongvilág első regénye A mágia színe. Pratchett egyik zsenije a sok közül, hogy páratlanul képes kiparodizálva és poszt modern módon beleépíteni a Korongvilág történeteibe már eddig meglévő más irodalmi szereplőket, lényeket; kezdve H.P. Lovecraft-tól, Fritz Leiber-ig. Ez a fajta inspiráció A mágia színében különösképpen megvan, mivel Lovecraftnak is volt egy hasonló elnevezésű novellája, mely egy ismeretlen színről szólt, ami a világűrből érkezett; ez pedig A szín az űrből.
A Korongvilágban szinte minden úgy történik, mintha az istenek szerencsejátékot játszanának a szereplőkkel, valamint ez nagyban hasonul a hagyományos szerepjátékok kocka dobálós mechanizmusához. A regényfolyam első történetében a cselekvőképtelen és cinikus varázsló Széltoló, és a naiv turista Kétvirág kalandjait követhetjük végig a Korongon kalandozva, míg el nem jutnak egészen a széléig, egy kis szigetre a korong peremén.
Számos olyan karakter jelenik meg ebben a köteteben, melyek egyébként szimplán azért keltek életre Practhett írásaként, hogy egy-egy más irodalmi szereplőt kiparodizáljanak, ez egyébként nagyban jellemzi magát a Korongvilágot is. Az egész egy nagy hatalmas játék, szerencsekerék, fantasztikus sík. Teli s de tele idiótábbnál idiótább szereplőkkel, humorral és kalanddal.
Most, hogy már végéhez közeledik a mi kis korongvilágunk pereméig tartó út, az eddigi bezártság után lépjünk le hát a széléről és induljunk meg a messzi-messzi térben. Micsoda isteni szerencse, hogy a Somogyi-könyvtár legújabb fantasztikus könyvei közt épp megtalálható mind A mágia színe és annak folytatása is, A mágia fénye. Ha pedig ebben a Korongvilágban szeretnél tovább kalandozni, kedves olvasó, nincs más hátra, mint ahogy lehet kikölcsönözni az első Korongvilág regényt a könyvtárból és máris felléphetsz egy újabb, varázslatos és csodás síkra.
„Ez az a pont, amikor az értelem feladja, és esdekelni kezd egy pofa italért.”

 

 

Dan Simmons: Hyperion. Utazás a Hyperionra

Űropera. Sci-fi mérföldkő. Társadalomkritika, rétegműfajokon, tanulmányokon és galaxisokon átívelő kaland a világegyetem legperemére, a Hyperionra. Nagyjából ezekkel a kulcsszavakkal lehetne leírni Dan Simmons korszakalkotó sci-fi klasszikusát, és még így se értünk a közelébe mindannak, amit magában hordoz ez a történet. Dan Simmons Hyperion című 1989-es regénye A hyperioni énekek néven elhíresült regényciklus legelső kötete, mellyel már akkor is berobbant a sci-fi irodalom nagyágyúi közé és munkáját hamarost alapműként kezdték emlegetni rajongói körökben. A rákövetkező évben pedig azonnal elnyerte a Hugo-és Lucost-díjakat eme alkotásával. Ami egyébként nem csoda, hiszen ezzel a kiváltképp eklektikus sci-fi zsánerrel olyasmit helyezett el a könyvespolcokon, ami már az első mondatától fogva szabályosan odatapasztja az embert a könyv elé.
A történet maga hét teljesen különböző ember egyidejű zarándoklatát foglalja magába az emberiség 29. századában, ahol az emberi faj léte már egész galaxisokra terjed ki. E hatalmas kiterjedésű birodalom azonban épp a háború felé közeleg, és ez a háború ennek a civilizációnak a segítő mesterséges intelligenciával ellátott gépezetei által szőtt tervein alapszik. Vajon miért akarnák a teljes pusztulásba dönteni a gépek az emberi fajt? Ebben az elkeserítő helyzeteben a hét zarándok útra kél a Hyperion nevű peremvidéki bolygóra, hogy felkeressék a félelmes félistenként tisztelt Shrike-et. Azonban a zarándoklatot csupán egyikük élheti túl és ezzel oly kiváltságok birtokába jut mely teljesítheti kívánságait. Hogy ezek mégis mifélék? Azt egyelőre fedje legalább akkora homály, mint hogy mégis mik a gépek titkos tervei az emberiség ellen.
Ha egy igazán csillagközi intergalaktikus sci-fi mélysötét ármányokkal telitűzdelt utazásra vágyunk, akkor valószínű ideje becsatlakozni nyolcadikként ebbe a zarándoklatba, hiszen a nyolcadik utas ezesetben egészen biztosan megússza, és az te vagy, kedves olvasó.
„Még a félelem is elhalványul és hétköznapivá válik, ha napokon át nem következik be, amitől tartunk.”

 

 

Veres Attila: Odakint sötétebb. Utazás „Magyarországra”

Valami megváltozott. Egyik napról a másikra és ez a változás oly hirtelenséggel következett be a magyar emberek életében, hogy még felocsúdni se volt igazán idejük, máris részévé vált mindennapjaiknak. Ez a változás Veres Attila regényében 1983-ban következett be, mikor is egy megyényi területen egyetlen éjszaka alatt az erdőkből eltűntek a baglyok, és helyükre valamiféle fura csápos lények kerültek. Ezek a furcsa lények a Cellofoidák. Fákon élnek csápjaikkal himbálózva, és valamilyen okból kifolyólag imádják a cukrot. A rendkívüli jelenség, történés még inkább bizarrabb melléke, hogy ezeket az állatokat nem lehet kivinni Magyarországról, sőt erről a kis megyényi területről sem és még lefotózni se lehet őket. Ahogy teltek-múltak az évek a kutatók tanulmányozták a Cellofoidákat és kiderült, emésztőnedvük lehetséges gyógyítja a rákot. Szinte már természetesen, ahogy ez nálunk „lenni szokott” az ember elkezdte vadászni ezeket a páratlan állatokat és a kipusztulás szélére sodorta az újonnan megjelenő fajt. Hogy a teljes pusztulásnak elejét vegyék, létrehoztak cellofoida parkokat, ahol biztonságban élhetnek a megmaradt példányok. Az egyik park újdonsült munkatársaként ismerhetjük meg Gábort, a regény főszereplőjét.
Nagyjából egy ilyesmi alternatív Magyarországba csöppenhetünk Veres Attila történetében, ami így első hangzásra kalandosnak, izgalmasnak tűnik, azonban a háttérben sokkal több rejtélyes, megmagyarázhatatlan, félelmetes és sötét dolog lakozik. Megmagyarázhatatlan. Ez itt leginkább a kulcsszó, egy ismeretlen jelenség teljes zűrzavarba ejt egy egész országot, utána az egész világot, embereket, társadalmat, a tudományos életet. Nehéz is erről fogalmazni bármit is, nem tudja az ember hova nyúljon, hol kapaszkodjon bele ebbe az ismeretlenbe. Pláne, hogy ezen események körül idővel egyre inkább több titokzatos és sötét dolog üti fel a fejét. Halálesetek, miazmás csöpögős álmok, egy furcsa könyvnek a felbukkanása a múltból, valamint egy régi osztálykirándulás elfeledett tragikus emlékképei.
A megmagyarázhatatlan, ismeretlen, bizarr és wierd irodalom egyik Nagymestere, H.P. Lovecraft munkáiban találkozhatunk számos hasonló, hátborzongató és könnycseppeket fakasztó jelenséggel. Szubjektíven kimondva, Veres Attila letette az asztalra, kőkeményen, mindazt, amit egy lovecrafti hangvételű szürreál wierd fikciótól elvárna az ember. De ez mégsem Lovecraft, nem az, egyáltalán nem az, ez Veres Attila, csakis ő maga. A mester motívumai legfeljebb hajszálerekként kacskaringóznak ebben a tömör szurkos, homályos masszában, amit kortársunk papírra pingált. Mindenesetre, a miliő így is legalább annyira frusztráló és hátborzongató. Azonban egyben kalandos és hol lazítja a szálakat, hol pedig olyan szorosra húzza a cselekmény fonalát, na meg az idegeidet, ahogy csak a Cellofoidák képesek csápjaikkal átkarolni az ágakat. Lazításnak vehető, hogy a regényben több szálon is futnak az események; találkozik a múlt és a jelen. Érzelmi civódások, menekülés a régi boldogságos szerelem árnyéka elől egy új remény ígéretében. Egy talán még sötétebb jövőbe.
Hogy mi is történt valójában 1983-ban? Nehéz lenne megfogalmazni rá a választ, ha egyáltalán létezik. A lényeg, hogy hatalmas változás történt minden magyar ember életében. Egy megmagyarázhatatlan, rejtélyes, titokzatos, sötét változás. Ahogy minálunk is az elmúlt hónapok mással sem nagyon telnek, mint napi szintű hirtelen jött változásokkal, úgy itt is egyik percről a másikra, egy éjszaka leforgása alatt következett be minden furcsaság; ami legalább olyan lehetett abban a Magyarországban is, mint nálunk, vagy mint ez a regény önmagában; izgalmas, de felkavaró.
„Olyan nyárnak kellett volna lennie, mint a Tüskevárban, de olyan volt, mint egy Camus-regény, amit a mester nem írt meg, mert túl nyomasztónak találta.”

 

 

Jeff Noon: Vurt. Utazás a Vurtba

Utaztunk már sárkányháton, metróalagútban, mélysötét árnyékokkal tűzdelt megapoliszokban, viszont nem utaztunk még tollakkal. De nagy szerencsénkre ezt Jeff Noon Vurt című regényében megtehetjük. Nem veszélytelenül ugyan, és nem is akárhogy meg akármilyen áron. Vigyáznunk kell a tollakkal, kedves olvasó, hiszen ha rossz színű tollat veszel a szádba, ez a kis utazás akár végzetessé is válhat. Különösen a sárgával.
Noon ezzel a regényével szerzett magának világhírnevet, és ezen, miután elolvastuk érthető, hogy egy cseppet sem kell csodálkozni. Bátran kijelenthető, hogy ehhez fogható páratlan „utazásban” aligha lehetne része bárkinek is, aki könyvet, vele együtt pedig tollat ragad a kezébe. Nem állítható az sem ugyan, legalábbis lesarkítva, hogy ez az egész urban fantasy történet egy hatalmas LSD parádé keretein belül zajlik le, azonban a vurtolás hasonló tevékenység ebben a fejetetejére állt Angliában, ahol Firka és cimborái élik mindennapjaikat.
A vurtolás, jóval komplexebb egy valami, mintsem egy egyszerű narkotikumhoz lehessen hasonlítani. Itt ugyan kár lenne erre szavakat pocsékolni, mivel nagyjából lelőhető lenne a regénynek az igazi magja, a zsenije, az unikális mivolta és megoldásai. Így tehát nem is mondanék magáról a vurtolásról többet, amit kell azt majd JátszMacska elmeséli, mivel ő sohasem hazudik, és mindent tud a Vurtról. Mindent. Viszont ismét felhívnám a figyelmet, hogy vigyázzatok a sárgával. Mivel a sárga a Vurtban a halál színe.
Van számos színű toll, kék, rózsaszín, fekete… sárga… a legtöbbjük veszélytelen, pusztán a szórakozni vágyóknak való, akik viszont igazi kalandot keresnek, veszélyeset, akár fatális kalandot, azok „nyugodtan” próbálkozzanak meg a sárgával. Nos, Firka és testvére Desdemona megpróbálkoztak. Így jutunk magának a regénynek ama briliáns metatartalmához, hogy végeredményben mit is várhatunk el egy narkótól bűzlő, pszichedelikus kaleidoszkóptól, mint érdemi tartalom. Nos, erre ahány olvasat, annyi variáns, és ahány variáns, annyi olvasat; és így tovább, és így tovább. Mindenesetre annyit elárulhatok, bár nem vagyok JátszMacska és fele annyit se ismerek a Vurtból, mint ő, kedves olvasó; itt az „érték” a tartalom. Hogy ezt az értéket, mint információ kezeljük, súlyként kezeljük, anyagi értékként kezeljük, hát azt lényegében önnön magunkban kell eldöntenünk. Mivel a döntés is mindig a miénk: most épp milyen színű tollat veszünk a szánkba
Frika és Desdemona kezében is ott volt a döntés, egy érték lehetséges elvesztésének kérdéséről. Nos, hogy ez, miként alakult, ahhoz előbb nekünk könyvet kell ragadni a kezünkbe. Az elmúlt időszakban rajtunk is számos érték megőrzésének a kérdése állt, gondoljunk itt a szeretteink biztonságára, leginkább. De, elsősorban most nincs más hátra, mint tollat a szájba, és indulhat az utazás…
„Csak óvatosan, nagyon-nagyon óvatosan. Ez nem a gyengék utazása. Ez elmebeteg lebegés. Kicsit, mint a való élet. Na jó, talán nem annyira rossz.”

 

 

China Miéville: Kraken. Utazás egy távoli Londonba

Képzeljük el, hogy egy nem is annyira távoli jövőben az emberiség földalatti mozgalmak sokaságával szektákba, kultuszokba tömörül, és mindenféle elfeledett, ősi, vagy épp kitalált, nem létező istenség imádatával igyekszik elhozni az már így is eléggé romlott világra az apokalipszist. Mindezt pedig spékeljük meg egy kevéske lovacrafti polipos, csápos, hátborzongató, mágikus világképpel, akkor valami még izgalmasabb kulimászban találhatjuk magunkat.
Ha ez így első hallásra ijesztően is hangzik, akkor olvassunk bele China Miéville: Kraken című regényébe, és átérezhetjük ennek a teljes valóját. China Miéville, az egyébként kiváló angol szociológus és nyelvész, regényeit eltökélten a különböző fantasztikus irodalmak határműfajain belül igyekszek megírni. Ez a regénye pedig az „urban fantasy” műfaj szegletébe kalauzolja el az olvasót.
Londonban járunk, ahol a nagyváros népes és mozgalmas utcái alatt sok-sok különböző kultusz és szekta ütötte fel a fejét, köztük pedig egy, amelyik a legnagyobb preparált polipot tartja istenként, az Architeuthis dux-ot. A londoni természettudományi múzeumból teljes hirtelenséggel és megmagyarázhatatlanul eltűnik ez egyetlen kipreparált példány, és ezáltal Billy Harrowt, a polip preparátorát és a bűntény felfedezőjét is olyan kalandokba sodorja, amely akár az egész emberiségre nézve is fatális következményekkel járhat. A kultuszrendőrség igyekszik kézben tartani a dolgokat és megállítani a különféle istenhívőket, hogy elhozzák a világra az apokalipszist.
Miéville jól példázza egy jövőbeli varázslattal, elfeledett istenekkel teli mágikus Londonban az emberesigének még ama mindig meglévő vágyát, mentsvárát, melyet a vallásba, a hitbe és egy úgyszólván kapaszkodóként használt kultikus tiszteletbe önt és fejez ki valamely formában. Az össze- és valahova tartozás jegyében. Ámbár ahogy ez a mi világunkban is néha szélsőséges méreteket ölt – itt ha lehet a példálózást hagyjuk el – akkor megláthatjuk, hogy ez a fajta tisztelgés bizonyos istenségek előtt akár egy kitalált univerzumban is megállja a helyét.
Ha pedig mindez egy hatalmas óriáspolip csápjai körül forog, varázslattal és sötét mágiával együtt egy hatalmas nagyváros bűzös, zajos, zűrös utcái és metróhálózatai közt, akkor igazán jó helyen kapirgálunk, ha egy velejéig izgalmas és gazdag történetet szeretnénk végig járni Billyvel és az Architeuthis dux-al, valamint egy ősi halott isten feltámasztása keretei közt.
„Ha meg akarod védeni a mennyeket, néha el kell szabadítanod a poklot.”

 

 

Moskát Anita: Horgonyhely. Utazás a ? világába

Na, de mégis hova? A kérdés maga kissé együgyűen hangozhat, valóban, azonban mégis helytálló, ugyanis voltaképpen fogalmunk sincs, milyen világban barangolunk épp Moskát Anita Horgonyhely című regényében. Ez is alapja annak, miért ez a regény a soron következő ebben a sorozatban. A többi apró-cseprő részletet nem leszámítva, hogy ezt a világot nők uralják, mindenki hozzá van kötve a saját kis horgonyhelyéhez, amit ha egy kilométeres rádiuszban elhagy, akkor meghal, és csak az utazhat, aki várandós; és még a mágia is jelen van ebben a különös, északi égtájakat festő környezetben. Moskát Anita világteremtő írói munkássága hozta magával azt, hogy felhívja az emberek figyelmét ebben a sorozatban. Zsenije egyik lényeges alapjának tekinthető, ahogy alapvető társadalmi problémákat interpretál mai világunkból az általa mesterien kitalált és felépített elképzelt környezetbe. Ez a Horgonyhely regényben kiváltképp igazolt.
Egy északi, skandináv miliővel megáldott világban utazhatunk, fjordok és hatalmas hegységek, erdők, falvai között, ahol a társadalom vezetői szerepét a nők töltik be; a férfiak pedig, mint másodhegedűsök vannak jelen. Vagy még annál is rosszabb. Főszereplőnk Vazil, aki könyvtárhajóján – ami egyben a horgonyhelye is – utazik lányával faluról-falura és terjeszti a tudást, közben pedig kutatásokat végez annak fejében, miként is lehet megszabadulnunk horgonyhelyünktől. Vazil horgonyhelye a saját hajója, melynek köszönhetően szabadon kelhet bármerre; ám csak vízen. Ebben a világban mindenkinek megvan a saját horgonyhelye, az a pont, ahol épp a világra jött, és ez, mint egy horgony a földhöz rögzíti. Így kell tovább élnie életét, mert ha ezt a helyet egy kisebb körben elhagyja, akkor belehal. Hogy ez jelen helyzetünkre mennyire paradox módon levetíthető, az a karantén időszak nem is bizonyíthatná jobban. Szerencsére itt talán nem áll fenn az a veszély, hogy csakis akkor vándorolhatsz szabadon a világban, ha teherbe esel; merthogy a horgonyhelyed csakis akkor hagyhatod el, ha nő vagy, és mind e mellé még várandós is.
Ezek alapján érthető lehet, hogy mégis milyen társadalmi feszültségek léphetnek fel ebben a különös, szinte megmagyarázhatatlan világban, valamint, hogy mik azok a saját társadalmunkban is megjelenő ellentétek, melyeket Moskát Anita igyekszik ütköztetni ebben a regényében. Nő-férfi és férfi-nő ellentétek, gender kérdéseket boncolgató témák, néhol egyáltalán nem finomkodva a szavakkal, helyzetekkel, és helyzetkomikummal. Ez pedig az írónőre igencsak jellemző, nem finomkodik, és lássuk be, voltaképp miért is kéne túlozni a szofisztikált magyarázatokkal, mikor a kérdések maguk is legalább annyira súlyosak, mint a válaszok. Senkit ne ijesszen el ez a téma, sőt, egy ilyen jellegű elképzelt világ társadalmi berendezkedését megismerve talán saját magunkban is kapunk jónéhány választ a ma emberének problémáira, kérdéseire; ráadásul ebben a világban még varázsolni is lehet.
Kelj hát útra Vazillal kedves olvasó, és áss bele mélyen a földbe, hogy felfedezd a te horgonyhelyed vajon meddig is ér, és mi tart téged ott, ahol épp vagy. „Az emberek olyanok, mint a magok. Sosem tudhatod előre, mi hajt ki belőlük.”

 

 

George R.R. Martin: Trónok harca. Utazás a Tűz és jég dala világába

Aki szereti a mélységes mély, komplex történetvezetéssel és a még annál is komplikáltabb történelemmel ellátott regény-sorozatokat, akkor annak itt a tökéletes időzítés, hogy beleássa magát George R. R. Martin híres-neves fantasy regényébe, és megismerkedjen a Tűz és jég dala világát alkotó Westeros és Essos királyságok kevésbé se zűrzavaros életével, népeivel, uralkodóival.
Ildomos tudni, hogy ezt a regényfolyamot a Rózsák Háborúja inspirálta, amely az 1400-as évek Angliáját hivatott visszaidézni, ahol is szintén, mint ezen történetben az uralkodók összecsapásai nagy behatással bírtak az akkori királyság jövőjére. Egyszóval a lovagkor egy csodás, ám annál több viszállyal teli világába utazhatunk vissza. Annyi különbséggel, hogy „minálunk” nem kifejezetten éltek sárkányok, rémfarkasok, a Mások és különböző fantázia szülte lények.
Azt pedig, ha érdemes megemlíteni, márpedig miért is ne, hogyha a tv-sorozat csak a jéghegy csúcsa a könyvhöz képest, akkor ez ennél a tételnél kiváltképp igazolt; ugyanis a tv-s sorozat első évadának első része nagyjából az első könyv első kétszáz oldala. Az öt részes könyvsorozathoz képest így tudunk viszonyítani.
Nincs más teendőnk, mint felkötni a bundabekecset, óvni magunkat a fagytól s széltől, a Falon túliaktól és nekivágni ennek a sok-sok szálon átívelő kalandnak.
„Soha ne feledd el, ki is vagy, mert a világ biztosan nem fogja! Tedd ezt az erősségeddé, s akkor sohasem lehet a gyengeséged. Viseld páncélként, és sohasem használják majd arra, hogy ártsanak vele!”

 

 

Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal. Utazás az Árnyvadászok világába

Félelmetes mennyi hasonlóságot vélhetünk felfedezni a Shadowrun univerzuma és a jelenlegi valóságunk, társadalmi berendezkedésünk között. Leszámítva a varázslást, a mitikus lények jelenlétét. Nem csoda, hiszen ez a világ, az Árnyvadászok világa, pontosan itt játszódik a Földön, egy alternatív jövőbeli történelmünkben.
2051-et írunk, és a mágia a 90-es években valami oknál fogva megjelent a földön, megváltoztatva ezzel mindent, amit eddig „egyszerű” földi életnek hívtunk. Ennek a varázslatos energiának köszönhetően létrejöttek új fajok, az emberek különleges képességek bírtokába kerültek. S ezzel együtt a tudomány és a technika is olyan szintlépésekre volt képes, mely lehetővé tette az emberek és gépek szinte teljes összeolvadását.
Ebben a nekünk már nem is annyira távoli jövőben, hatalmas multinacionális megavállaltok irányítják a világot és a legnagyobb kincs, érték az csakis egyetlen dolog – az információ. Az emberek, cégek adatokkal kereskednek, mondhatni mindent az információ irányít. Akár csak mostani társadalmunkban.
A Shadowrun egy olyan cyber-punk világ, ahol felbérelt vadászok a multik által kiadott megbízások alapján gyűjtik, vadásszák le az információkat, ők az Árnyvadászok; vagy akár lehetnek Utcai Szamurájok, Medve Sámánok, Dekások… és sok más észveszejtő ember-robot hibrid keverék.
Robert N. Charrette háromrészes A hatalom titkai trilógiájában mélységekig elmenően bemutatja milyen is az élet a Földön, 2051-ben, a multi megavállaltok árnyékában, ahol az információ az úr és a cyber-tér irányít mindent és körülölel mindenkit. Ahol a kibernetikus világ összemosódik a mágiával, a biotechnika az emberiség szerves részévé válik, és Árnyvadászok róják az utcákat információkért kutatva.
„Mindig az a bölcsesség jut az eszembe, amit egyszer egy kiégett sikátor kormos falán találtam. Jó hosszú volt, de tartalmazott némi igazságot. Valahogy így szólt: „Nézz a hátad mögé, takarékoskodj a lőszerrel és soha ne kezdj sárkánnyal!.”

 

 

C. S. Goto: A háború hajnala. Utazás a 41. évezredbe

Valahol a messzi-messzi jövőben, ahol már az emberiség kilépett az űrbe, hogy felfedezzen más bolygókat, galaxisokat, világokat, ott más sincs, csak az örökös háború. Na, persze reméljük, hogy a mi világunkban ez teljesen másként fog zajlani, viszont a Warhammer 40,000 univerzumában ez a jövőkép tárul elénk egy sci-fivel és fantasy-elemekkel tűzdelt történetben. A klasszikus Warhammer sorozat sci-fi verziója, az emberiség 41. évezredében játszódik, ahol az emberi fajt védelmező Isten Császár, az emberiség fejedelme és annak katonái az Űrgárdisták igyekeznek fenntartani a békét az általuk meghódított űrbéli területeken. Ahogy az emberek egyre mélyebbre és mélyebbre ástak az űr elrejtett zugaiban, úgy akadtak össze mindenféle idegen fenyegetéssel, mint például az ebben az univerzumban Xenoknak nevezett orckokkal, vagy az Eldákkal, akik egy klasszikus fantasy világban a tündéknek felelnek meg; és számos más az emberiséget fenyegető veszélyes fajjal.
Azonban a legeslegnagyobb veszélyt mindig ott kell keresnünk, ahol épp az ürességet érezzük, az üresség a Káosz, ezért ahogy ebben a világban is, az Űrgárdisták legádázabb ellenségei a Káoszgárdisták igyekeznek rontásba dönteni az emberiséget és ezért örökös harcot vívnak egymással. Nevezhetnénk ezt pejoratív és egyben klasszikus módon a jó és a rossz párharcának, a fény és sötétség ellentétének. Mint ahogy a saját világunkban is jelen van e kettő, mindig igyekeznünk kell, hogy cselekedeteink, gondolataink, hitünk egészséges összehangban legyen és megtaláljuk azt az egyensúlyt, mely nem billent ki minket önnön magunkból, még a legnehezebb időszakokban sem. C. S. Goto A háború hajnala trilógiájában e két örökös kettő szembe találja magát egy harmadik, közös ellenféllel, ahol, ha még nem is egységes erővel, de ádáz harcot vívnak idegen bolygókon keresztül azért, hogy az emberiség jövője továbbra is biztosítva maradjon.
Hinnünk kell egy biztonságos jövőben, ám: „A puszta hit értelmetlen tettek nélkül.”

 

 

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033. Utazás a Metró 2033 világába

Az egész világot lesújtó atomháború után az emberiség nagyrésze szinte teljesen elpusztult. Moszkvából alig maradt valami, az életben maradtak a metróhálózat alagutjaiban hoztak létre maguknak saját kisebb-nagyobb államokat és próbálják megtartani létjogosultságukat. A földfelszínt pedig benépesítik a radioaktív sugárzástól elfajzott szörnyek és mutánsok, valamint egy különös, eddig sosem látott, az evolúció egy lehetséges újabb szüleménye, akiket úgy neveznek: a „feketék”.
Ezt a világképet tárja elénk Dmitry Glukhovsky a Metró 2033 univerzumában. Első hallásra nem túl bizalomgerjesztő és pozitív töltetű történet, azonban, ahogy a regényben is, a felszín alatt jóval több lakozik, mint azt hinnénk.
Glukhovsky zsenije, az újonnan létrejött, azonban különböző, az óvilágból merített ihletésű társadalmi formák berendezkedését felépítő leírásokon alapszik; valamint azon, ahogy igyekszek bemutatni az emberiség pusztulása utáni értékek megőrzésének és örökítésének fontosabb kincseit. Így lehetséges az, hogy a különböző metróállomások államai közt találkozhatunk a rég letűnt korok- és korszakok társadalmaival, egy újabb, poszt apokaliptikus környezetben. Egy újfajta, újszerű élet körülményei közt berendezkedve. Szembejön velünk a neo-kommunizmus, a Negyedik Birodalom, és még számos már-már okkult, vagy kultikus új Isten hitű alakok társadalma, mint pl.: „A nagy féreg kultusz” hívői.
Az értékmegőrzés- és örökítés pedig, mi máson alapulna, ha nem a könyveken. Ebben a világban már nincsen telefon, internet, a modern mai információstársadalom megszűnt létezni a nukleáris háború következményeként. Az egyetlen érdemben fennmaradt kultúra csakis kizárólag írásos, papír formában létezik; könyvek formájában. Amit ebben a haldokló félben lévő társadalomban a legnagyobb kincsként őriznek, féltenek, és szentségként tekintenek rájuk, mint a kultúra utolsó megmaradt lenyomatának hordozóit és örökítőit. A történetben számos helyen van utalás, vagy épp cselekményszál olyan helyekre, mint a „Nagy Könyvtár”, vagy egyes metróállomások, ahol külön speciális „alakulat” jött létre a könyvek és a megmaradt írott források védelme érdekében. Büntetésben részesül az, aki ezeket a könyveket bármilyen formában is megrongálja, vagy kárt tesz bennük. Mint ahogy ez szinte már valamelyest köztudott, de a digitális adat már most napjainkban is jóval sérülékenyebb, mint egy fizikális könyvalapú írásmű. Ebben a regényben pedig Glukhovsky bravúrosan ülteti el egy apokaliptikus jövőben a könyvnek, mint emblematikus tudáshordozónak egyetlen lehetséges, és szentségteli formáját.
A cselekmények azonban még egy utolsó próbatétel elé állítják, Artyomnt, a VDNH nevű állomás egyik lakóját, aki szembe találja magát élete legnagyobb és egyben sorsfordító kalandjával, ahol is az egész emberiség, eddig is alig megmaradt jövője lehet a tét.
Csatlakozz be kedves olvasó a sztalkerek mélysötét alagutakban és veszélyekkel teli földfelszíni kalandjaiba és kísérd el útján Artyomnt.
„Az állomás lakói gondosan bántak a könyvekkel, még a legsilányabb könyvtári könyvecskékből sem tépett ki soha senki egyetlen lapot sem. A könyvek számukra szent ereklyék voltak, utolsó emlékeztetők egy nemlétbe süllyedt gyönyörű világra.”

 

 

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság. Utazás a Witcher világába

Eddig az olyan univerzumokról olvashattatok, ahol mesebeli lények által alkotott világok kerültek előtérbe. Most pedig egy olyan híresebb történet következik, ahol ezeket a szörnyek leginkább veszélyforrásként könyvelik el és vadásszák őket, mégpedig nem mások, mint a Vajákok, vagyis angolosan a Witcherek.
Igen, Andrzej Sapkowski világhírű Vaják könyvsorozatáról van szó, akinek főszereplője Riviai Geralt a híres szörnyvadász és egyben legerősebb Witcher azon kevesek közül, akik megmaradtak. A Vajákok világa visszavezet minket a sötét középkorba, egy dark fantasy univerzumon keresztül, oly módon, hogy Sapkoswki zseniálisan ötvözi a fantasy-elemeket a szláv folklórral és mitológiával. Nem pusztán Geralt unalmasnak kicsit sem mondható kalandjait követhetjük nyomon, hanem egyben beleáshatjuk magunkat a folklór és művelődéstörténet művészetébe is egyaránt. Mivel azok a lények, akik ebben a világban többségében élnek, mind-mind folklorisztikai és mitológiai jelentőséggel bírnak, így a lelkesebb olvasók némi utánajárást követően akár többet is megtudhatnak ez épp középpontba került bestiákkal kapcsolatban.
Mint ahogy az javarészt köztudott, a Witcherből már számos videójáték is készült, nemrégiben pedig egy televíziós sorozat is megjelent a félelmetes szörnyvadász epikus történetéről, valamint képregények is napvilágot láttak. Mindazonáltal aki egy igazi, autentikus sötét középkori szörnyvadászatra indulna, annak kezdésnek ott van Sapkowski Az utolsó kívánság című novelláskötete, amely részletesebben beszámol a Riviai s a Vajákok életéről, mitikus bestiákról, átkokról és rontásokról.
Nincs más teendő, mint Geralt nyomába szegődni és megvédeni az emberiséget a mélységes sötétség lényeivel szemben.
„Erre vágysz, erről álmodozol! Hogy felszabadulj, hogy szabadon lehess az, aki csak lenni akarsz, és nem az, akinek lenned kell.”

 

 

Richard A. Knaak: Végtelen forrás. Utazás Azerothba

Valamelyest a jéghegy csúcsa metaforánál maradva, a népszerű Warcraft-univerzum nem csupán a videójátékairól, valamint a belőle készült filmről híres, hanem legalább annyi, ha nem több, képregény, könyv és könyvsorozat is készült eme epikus sokak által kedvelt fantasy világról. Ezekből a könyvekből pedig igazán megismerhetjük Azeroth és a Warcraft részletes, mélyenszántó történelmét, társadalmát és fontosabb szereplőit. Richard A. Knaak háromrészes Az ősök háborúja könyvsorozatában – melynek első része a Végtelen forrás – bepillantást nyerhetünk a már játékokból jól ismert Azeroth és az Északi Királyság kialakulásának történelmébe; visszavezet minket a kezdetek kezdete előtti időkbe, mikor oly tragikus történések mentek végbe, ami végeredményben egy hosszú-hosszú háború előszele volt. Nem pusztán Azeroth népeinek fennmaradása a tét, hanem az egymás közt dúló viszálykodás mellett az összefogás a közös ellenséggel szemben is nagy szerepet játszik. Ezekkel együtt pedig megtudhatunk számos olyan apró, ámbár kulcsfontosságú részletet: miként is jött létre Azeroth; kik is azok a mitikus lények, akik miatt létezik az élet, a föld, a mágia, az idő és az álmok birodalma. Mivel napjainkban is a közös összefogás, az együttes cél és gondolkodás lenne a megfelelő megoldás egy számunkra félelmetes erő legyőzésére, így kedves olvasó meríts egyet a Végtelen forrásból, és ismerd meg a Warcraft világát egy olyan szemszögből, ahonnan még a monitoron vagy filmvásznon keresztül sem láttad. „Minden állat, minden egyes teremtmény létezésének megvan a maga oka és célja. Mind részesei az erdő változásainak, és engedelmeskednek a természet rendjének.”

 

 

Christopher Paolini: Eragon. Utazás Alagaësiaba

Ki ne szeretne sárkányháton lovagolni? Valószínűnek tartom, aki valamelyest is beleásta már magát a fantasy világok univerzumaiba, annak már egészen biztos megfordult a fejében, hogy kipróbálná a sárkánylovaglást. Nos, Paolini négy részes Örökség-regényciklusának köteteiben belepillanthattok, milyen is a sárkánylovasok küzdelemmel, harcokkal és bátorsággal teli élete. Valamint megismerkedhettek Eragon, a kamaszfiú kalandjaival és Saphirával, a sárkányával, ki a lovasok ideje utáni utolsó fennmaradt sárkányok egyike.
Lelj hű barátra a sárkányokban, és lehetőleg ne ijedj meg a magasságtól kedves olvasó! „Békülj meg azzal, hogy ott vagy, ahol vagy, és azzá lettél, amivé lettél. Az emberek sokszor tudják, mit kell tenniük. Csak annyit kell tenned, hogy megmutatod nekik az utat – ez a bölcsesség.”

 

 

C.S. Lewis: Narnia krónikái. Utazás Narniába

Ha van otthon egy ruhásszekrényed, márpedig miért is ne lenne, akkor lehetőleg mielőtt belemászol, és ott töltöd a karanténidőszakod hátralevő részét, hogy eljuss Narniába, lehet érdemesebb lenne kinyitni a Narnia krónikáinak első kötetét; vagy vigyél be egy zseblámpát a szekrénybe. Történetünk kezdetén úgy szólván egy hasonló szituációban találhatjuk hőseinket és magunkat, mint amelyet talán most is élünk. Így egy valóság-fikció történelmi keresztmetszet tárul a szemünk és képzeletünk elé, ahol is a második világháború következménye képpen főszereplőink elutaznak Londonból egy biztonságosabb vidékre és ott meghúzzák magukat; azonban nem tudják, hogy életük legnagyobb kalandja a biztonságot nyújtó menedékben kezdődik. Mégpedig egy ruhásszekrénnyel.. A világhírű C. S. Lewis hét kötetben megírt Narnia krónikái sorozat megmutatja nekünk milyen a családon belüli összetartás, az egymás iránt táplált szeretet és testvéri kapcsolat, egy többszáz oldalon át húzódó vissza-vissza térő kalandon keresztül. Hiszen ahogy napjainkban is a család védelme, az összetartás és szeretet most igazán méltó prioritást érdemel. „A rossz jóra fordul, ha Aslan visszatér, Az ő hangjára a bánat megszűnik. Ha fogait csattogtatja, a tél megfutamodik, Ha mancsait összecsapja, a tavasz közeleg.”

 

 

J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura. Utazás Középföldére

Miért is ne kezdhetnénk kalandunkat egy hatalmas, mesés tájakat átívelő történettel, Tolkien méltán híres és korszakalkotó művével, A Gyűrűk Urával? Ha igazán kiszeretnél szabadulni otthonról, ez a csodaremek egy páratlan útra szólít téged Zsákos Frodóval és cimboráival. Hiszen maga a regény is egy hatalmas útról szól, teli kalanddal, batárosággal, harccal, varázslattal. Nem csupán az izgalom kísér majd téged utadon, de a szeretet és barátság igazi megtestesülése száll feléd olvasás közben, az egymás mellett való kitartás és megbecsülés lengi körül ezt a bámulatos művet. Kísérjen téged jó szerencse és vidámság kedves olvasó kalandor, és ismerd meg Középfölde történetét, népeit, szokásait. „Az út örökre megy tovább, felhők alatt és hold alatt, de bármilyen messze tért, a láb végül hazafelé halad.”

 

ODR ODR

ODR

A szolgáltatás célja a Somogyi-könyvtár állományában nem található dokumentumok hozzáférhetővé tétele olvasóinknak más könyvtárak gyűjteményéből.
Bővebben

TOP10 - legolvasottabb könyvek TOP10 - legolvasottabb könyvek

Ajánljuk

A hónap könyve, 2020. június–július

A Libri irodalmi díjak az elmúlt időszakban Magyarország legrangosabb elismerései közé emelkedtek.

Szeged - a város folyóirata


100 éve történt: Trianon és Szeged
Veszély 50 évvel ezelőtt: az 1970-es árvíz
Lengyel András 70 éves
Milyen régiek a szegedi utcák?