Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia - Utrecht, 1653
2007. november

„... Az igazság zászlaja alatt honfitársaim elé tártam mindazokat a dolgokat, amelyek hasznosak és ismerni szükséges."

A XVII. század egyik kiemelkedő személyisége volt Apáczai Csere János - a gyulafehérvári, majd a kolozsvári kollégium tanára. Könyvtárunk novemberben a ’hónap könyveként’ az általa alkotott, első igazi, tudományokat átfogó rendszerű kézikönyvét, ’enciklopédiáját’ mutatja be. Apáczai oktatótevékenysége mellett arra törekedett, hogy fejlessze és korszerűsítse a műveltségi–oktatási viszonyokat. Szemléletére a puritanizmus gyakorolt nagy hatást, valamint Descartes filozófiája - amely utóbbival ötesztendős németalföldi tanulmányútján ismerkedett meg, hazatértével pedig korának új eszméit, tudományos eredményeit igyekezett teljes erejével képviselni. Mindezekben az újításokban alapozta meg nevelési elveit, s azoknak gyakorlati megvalósítását.

A Magyar Encyclopaedia elsősorban az ifjúság számára szóló ’tankönyvnek’ készült, azzal a céllal, hogy kora tudományosságának átfogó rendszerét adja. Amint írásában olvashatjuk:
„Oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna.”

A könyv két évi készülődés után 1653-ban jelent meg Utrechtben. Pontos címe: Magyar Encyclopaedia. Azaz minden igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása Apáczai Csere János által. A mű tizenegy részből áll, melyek a metafizika, logika, aritmetika, geometria, asztronómia, geográfia, fizika, természetrajz, medicina, architektúra, mezőgazdaság, történelem, etika, jog, politika, teológia tudományát összegzik. A kötet végén olvasható a szerző akadémiai székfoglalója is: De studio sapientiae címmel és további négy latin nyelvű levél, melyet egyetemi tanulótársaihoz intézett, különféle teológiai témákat taglalva.

Tanítványainak az ’Encyclopaediával’ oly tankönyvet irt, mely legjobb tudása szerint minden szempontból az akkori tudás szinvonalán állott. Magyar nyelven írta: ez örök érdeme és dicsősége, s az, hogy oly időben tárgyalta a tudományokat nemzeti nyelven, amikor még ilyen törekvésnek alig akadt másutt párja. A mű igazi eredetiségét azonban alapvetően az új, átfogó pedagógiai koncepció adja. Értékéből nem von le semmit, hogy tulajdonképpen nem ’önálló’ alkotás, hanem Descartes, Ramus, Amisius és más korabeli szerzők műveiből vett részletek szó szerinti, vagy összefogott fordítása. A szerzők kiválasztása, a fordítás is Apáczai óriási érdeme, ugyanakkor maga a mű így a hazai tudományos nyelv első igazi nagy próbája. E munkán keresztül azokat szerette volna még megismertetni a tudományok rendszerével, akik már kollégiumi tanulmányaikat elvégezték, de általában a latin nyelvű, s főként a természettudományos műveket nem értették.

A kötet egy későbbi, 1913-as beszerzése könyvtárunknak - viszont méltó a pedagógia tudományát igen nagyra tartó, s a felnövekvő generációk sorsát lelkiismeretesen szem előtt tartó Somogyi Károly gyűjteményéhez is.

Horniczky Anikó