... azzal a szándékkal láttam munkához, hogy a jogtörténetileg eddig meglehetősen elhanyagolt 1848. áprilisi törvényünknek, az 1848:XXIII. tc.-nek szegedi érvényesülését föltárva, megalapozzam az új Szeged története polgári kori intézménytörténeti fejezeteit, s mintegy módszertani kísérletként is megmutassam: mit lehet "kihozni" egy ilyen mélyfúrásból. A hozadék: e munka.

Tanulmányomban az első három szegedi népképviseleti közgyűlés intézménytörténetét igyekeztem bemutatni. Vizsgálódásomat 1871 decemberével, a részben virilis alapon nyugvó új törvényhatósági közgyűlés összeültével zárom. A polgári önkormányzat klasszikus, Szegeden még föltáratlan kora ezzel kezdődik. Mit hagyott örökül a kezdeti, az abszolutizmus, majd aSchmerling-féle provizórium által átszabdalt korszak az ifjabb városatyáknak? Csak a kiegyezés utáni évek önmarcangoló helyi pártharcainak rossz emlékét? Talán nem csupán ezt. A szegedi közgyűlési terem e korban a polgári demokrácia otthona, nevelő iskolája volt. E közgyűlések nehéz időszakokban képviselték a Várost, olykor nem kis bátorságról téve tanúságot. Ma már az emlékük is a múlté. Történetük föltárása, emlékezetük élesztése így sem lehet csupán a historikusok szakmai belügye.

Részlet a szerző által írt utószóból